Volt egyszer egy lány,  akit első pillantásra rettenetesen ellenszenvesnek találtam. Aztán egycsapásra megváltozott minden miután szakítunk a bátyjával. Pillanatok alatt legjobb barátnők lettünk. Sok buli, móka, csövezős siófoki hétvége, borsó fejtés, eper- meggy-barack szedés, szilvásgombóc készítés, őrült motorozás, egymás lelkének ápolgatása, segítség házi feladatokba, a diploma munkájának megírása, rengeteg borozós este, karácsonyi vacsi, és még ki tudja mi nem áll mögöttünk. 

Már egy ideje kicsit egyoldalúan működött a dolog, kicsivel többet adtam mind szeretetbe, mind oda figyelésbe, mint amennyit viszont kaptam, de betudtam annak, hogy gyökeresen megváltozott az élete, még helyre kell tenni a dolgokat. Csak a hónapok telésével nem rendeződött semmi. Sőt távolodás lett a vége. 

Már a karácsonyi vacsi is igen rosszul esett, amikor melegítőbe állítottak be ünnepelni, de még nem vettem fel igazán. Aztán a szilveszteri meghívás lemondása (30-án) egy igen durva arcon csapás volt, hiszen miattuk ragaszkodtam ahhoz, hogy itthon legyen a buli, ne Pesten. Inkább bálba mentek a srác barátaival, mint amúgy havi rendszerességgel.. (tavaly is valami hülye indokkal nem ünnepeltünk együtt, akkor is utolsó pillanatban mondták le) 

Szülinapom alkalmából egy telefon hívás lett megeresztve (még talán emlékszünk), és egy ígéret, hogy majd megünnepeljük. Ez volt elvileg tegnap (két és fél hónappal később). 

Már pénteken megbeszéltem Krisztiánnal, hogy 9 felé bevisz Dombóvárra, erre a minap felhívott Gabi, hogy menjek délután, mert Anikóék is már korán mennek. Nem akartam variálni Krisznek, nem mentem előbb. Mire mentem minden pia elfogyott szinte, úgy hogy egy martinivel mentem dizsibe. Ők meg felszerelkeztek borral, unicummal, hogy majd kijárnak inni (mind a négyen dolgoznak, én vagyok csak diák, mégis inkább megvettem benn  az inni valót, igaz csak bombáztam az éjjel, de abból vagy 4-5 lecsúszott..). Mivel én egyke voltam köztük időnként meg is feledkeztek rólam, de ez még nem is olyan nagy tragédia. 

Szóba került a baba projekt, ami viszont annál inkább kiverte a biztosítékot. Egészen kicsi korom óta halálosan oda vagyok a Vivien névért, és ezt ő is tudja jól. Ennek ellenére odalökte, hogy márpedig ha lány lesz Vivi lesz a neve, nem érdekli, hogy én régebb óta vágyom rá. 

Ezt csak betetézte, amikor 3 felé leléptek, ott hagyva a srác egyik ismerősével. Még jó, hogy meg volt beszélve Krisztiánnal, hogy bejön majd értem, és hazahoz. 

Persze számtalan kis hülye húzás tartozik még a történethez, de ezeket nem ecsetelem. Amikor ősszel szívességet kértem visszautasított, mert a párja nem akart hozzájárulni. Mióta együtt élnek nekem ő már elveszett. Ez mégis csak múlt éjjel kristályosodott ki nekem igazán :( 

Kihasználva, küszöbre téve érzem magam, és a legnagyobb hibámnak a diplomamunkáját érzem. Nem kellett volna megcsinálnom. Egy sort nem tett hozzá, csak aláirta, beadta. Ez egy újabb lecke volt arról, hogy  a barátoknak sem szabad mindent megadni, mert könnyen kiderülhet, hogy nem barátság, csak valami érdek dolog.