Régóta nem írtam, meg valószínűleg sokáig nem is fogok, mert a facebook sokkal egyszerűbben használható pillanatnyi elmebajaim kihelyezésére, de most egy olyan cikket találtam ami taglalja azt a témát, amit jó párszor próbáltam itt is feszegetni.
Végre valaki használta az agyát is... tehát a cikk az elektromos autókról.
Legelőször is szeretném letisztázni, hogy óva intenék MINDEN "nukleáris szakembert" attól, hogy különösebben állást foglaljon az ügyben, hogy mi lesz a japán események végkifejlete.
Különösen felhívnám a figyelmet arra, hogy az 1986-os csernobili balesettel párhuzamot ne nagyon vonjon!
( 1. az ukránoknál egy működő reaktoron kezdtek egy kísérletet, kiiktatva a védelmi automatikákat, míg Japánban már leálltak a reaktorok a földrengés következtében.
2. '86-ban egy grafit moderálású reaktor szabadult el, ahol a grafit is meggyulladt, majdhónapokig égett! Most vizes reaktorokról van szó. Amelyeket ha minden jól megy mintegy 10-14 nap alatt lehet teljesen lehűteni.
3. Szerencsére Japán földrajzi adottságai kedveznek annak, hogy viszonylag kis lakott területet érintsen a kijutó sugárzás, mivel a légáramlatok főként az óceán fölé szállítják a kijutó sugárzó anyagokat, ahol jelentősen tud hígulni. )
Azt, hogy kinek higyjünk azt természetesen mi magunk döntjük el, de én azért sem a szenzációhajhász médiában nem bíznék (hiszen a legtöbb riporter azt se tudja mi a különbség a "rádió aktív" hallgató, és a "radioaktív" sugárzás között).
Ugyancsak viszonylag kevés szavahihetőséget adok azoknak akik innen kicsiny hazánkból %-os pontossággal becsülik meg az esetleges zónaolvadás mértékét, hiszen azért a falon átnézni se nagyon tud az ember, nem hogy a Föld magján át még a reaktorba is bele tudjon kukkantani. (azt pedig erősen kétlem, hogy olyan mennyiségű és pontosságú adattal rendelkezne bárki, hogy ki tudja számítani hiszen: )
Az erőmű piárosztálya sem túl szavahihető mivel nem egy jó cégér a rémisztgetés, elég nagy a fejetlenség ott e nélkül is, és könnyen előfordulhat, legalábbis ha én lennék ott a namtudomki, hogy bizonyos információkat kissé késleltetnék, talán elfelejtenék a fent említett sajtó munkatársak orrára kötni.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség talán még a leghitelesebb forrás, ők pedig a fenti összes fajtára gondolva eléggé megválogatják a szavaikat, és 1-1 mondatban fejtik ki a véleményüket. Vagy talán egyáltalán nem is.
Szóval aki valamiféle korrektnek nevezhető beszámolóra kíváncsi, az próbálkozzon itt.
Átutazóban jártam Pakson, de mindenképpen be akartam szaladni pár percre a suliba.
Ez volt valaha az otthonom, maga a biztonság. Első pillantásra egészen megváltozott minden. Sok-sok újdonság fogadott az épületbe lépve, viszont a portásfülkéből egy ismerős arc mosolygott rám, és üdvözölt viszont.
5 év. Ennyi ideje nem jártam itt, mégis kicsit haza értem.
Meglepődve hallottam, hogy egykori osztályfőnököm, már nem dolgozik ott, így őt sajnos nem látogathattam meg. Kicsit tétovázva indultam hát újabb ismerőst keresni, illetve a tablónkat megnézni.
Belülről egészen átalakult az épület, újdonság volt a lift, a táblák amelyek segítek eligazodni az épületben, és még számos apróság, szívesen körbecsámborogtam volna, de időm nem engedte.
Csajági tanár úrra várva, hirtelen egy kedves ismerős tűnt fel a folyosón, Tormáné tanárnő.
Rögtön be is invitált egy kis beszélgetésre az irodájába. Mindig is úgy éreztem, hogy valahogy a vesémbe lát, de így felidézve az elmúlt évek történéseit, ez az érzésem megerősítésre lelt. Ha egy hétig beszélgethettünk volna, se lett volna elég azt hiszem.
Igazán örülök, hogy azt a néhány értékes percet amit ismét a szeretett iskolában töltöttem, vele tehettem.
Sajnos időm szűkössége miatt Csajági tanár úrral csak a folyosón két puszi erejéig tudtam összefutni. Mégis olyan jó érzés volt újra látni.
Talán ők ketten voltak a tanáraim közül, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rám. Nagyon jó lett volna, még számtalan egykori tanárommal találkozni, beszélgetni, visszamenni a kollégiumba, de ezt nem lehetett fél órába sűríteni.
Nyáron lesz az iskola fennállásának 25. évfordulója. Mindenképpen szeretnék majd ott lenni.
Leírhatatlan érzések kavarognak bennem. Életem legjobb 5 éve volt amit ott tölthettem, és fantasztikus érzés, hogy ennyi idő elteltével is megismernek, szívélyesen invitálnak vissza. Rengeteget kaptam ettől az intézménytől. Sokkal több szeretetet, barátságot, élményt adott, mint az egyetem, pedig anno azt hittem, hogy ez lesz a legélménydúsabb fejezet az életemben.
Jó lenne újra ESZI-snek lenni. Nagyon jó.
az a nagy helyzet, h magam alatt vagyok rendesen.
alig 2 hónapja beújítottunk Ati segítségével egy tündéri kis cicát, mint azt itt is említettem. boldogan teltek a napok, imádtam, szeretgettem, tanítgattam. imádta apa, Marcsi és Cicus is.
nemrég fülfájós lett, meg valami bolha invázió is elöntötte, ezért kapott egy fürdetést, meg egy kis fül ápolást. a fürdetés estéjén rosszul lett, erőtlenné vált, hétfőn már olyan gyenge volt, hogy lábra se tudott állni. megkezdődött a küzdelem, lassan erőre is kezdett kapni, tegnapra már sétálgatott, bár enni még csak erőszakkal tudott.
aztán tegnap este görcsei lettek ismét, apuék átvirrasztották az éjjelt vele, de reggelre feladta szegénykém.
ha van ég, vagy isten vagy bármi más ami játszadozik az életekkel, akkor az bizony rohadjon meg. olyan kis csöpp volt még szegénykém, életrevaló belevaló kis cica.
nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy a második ilyen kicsi cicusomat veszítsem el.
nem tudom felfogni, hogy olyan helyeken, ahol alig kapnak enni, kinn élnek a tyúkok, disznók között a macskák hogy tudnak életerősek lenni, míg nálunk ahol finom meleg szobában körül imádva él a kicsike, ilyen hirtelen megbetegszik, sokat szenvedve meghal.
kurvára igazságtalan az élet. olyan pici, és szeretetre méltó volt.
nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy ennyit szopjak az életbe, de már nagyon elegem van. gyakorlatilag Atin kívül nem sok boldogság jutott nekem.
ott a remek család, az elérhetetlen diploma, a meghiúsult tervek, utazások, vagy épp a sikertelen pályázat.. a tragikusan elveszített kis kedvencek.
igazán elegem van, nincs kedvem küzdeni.
rettenetes elkeseredésem van, és épp nem vt jobb ötletem, h kivel osszam meg, hát tessék.
kigondoltam anno november elején, hogy advent alatt menjünk ki Bécsbe, nézzünk szét.
már a jegyeket készültem megvenni a kiszemelt buszra, amikor is életem egyik kollégájától jött a felajánlás, hogy ők is akarnak kimenni úgy is, hát ne menjünk busszal, majd együtt kimegyünk autóval.
vegyes érzelmekkel, de azért örültem. (tanuljatok a hibából, ne adjátok ki magatokat másoknak,m rábasztok)
teltek múltak a hetek, az első időpont (dec 11) elhalasztódott 18-ra, hiszen 11 munkanapra sikeredett. (első elkeseredés)
aztán eljött ez a hét, elkezdtem kérdezgetni, h hogy mint lesz a hétvége (válasz: még megbeszéljük Z-vel, jó nekik a szombat ez vt a szerdai válasz)
aztán felvirradt mára, péntekre és jön a lehangoló email drágaságomtól, h mégse megyünk, m közbejött vmi a kollégának.
mivel a negyed órányi ismétlést nem tartalmazó szitokhegyen már túl vagyok ezt nem írom le, de pár szösszenetet megjegyeznék, amolyan erkölcsi, morális tanulságokat:
- ha vki van szíves egy ilyen nagy ívű ajánlatot tenni, az lesz szíves tartani is magát hozzá, mert már november közepén is limitált számú jegyet lehetett kapni azokra az átkozott buszokra, most 17-én pedig nem is lehet már.
- ha vki van szíves egy ilyen nagyívű ajánlatot tenni, az lesz szíves nem félremagyarázni előtte még két nappal, hogy így meg úgy, aztán meg közölni, hogy rábasztál kishaver.
- ha vki van szíves elfogadni egy ilyen nagy ívű ajánlatot, az lesz szíves magára vetni amikor a fent említett közli, hogy game over.
- ha vki van szíves elfogadni egy ilyen nagy ívű ajánlatot, az lesz szíves legközelebb nem tenni.
- ha vki van szíves elfogadni egy ilyen nagy ívű ajánlatot, az lesz szíves legalább kurvára elküldeni az édesanyába a fent említettet a bejelentést követően így karácsonyi hangulatban, az ünnepek örömére.
ez az antiszociális feelingem már tegnap elkezdődött, mert köztudottan ember és tömeg undorom van, ilyenkor amikor hideg van és jönnek az ünnepek, ilyenkor pedig felettébb, de ezt csak tetézik az olyan tündérvirágok, akik bevágnak az ember elé a zebrán, aztán a villamos peronon megállnak az ember lányának orra előtt (na egy ilyet sikerült is elküldenem tegnap melegebb éghajlatra) vagy az olyan hülye pöcsök, akik a postán csomagfeladáshoz helyben töltögetik ki a papírt, befeküdve a pultba, miközben az aki kitöltött papírral jön, és 1 perc alatt leméretné, kifizetné a kibaszott csomagját negyed órát vár, hogy a korábban említett méltóztasson minden kérdésére kielégítő válaszokat kapva eltávozni az élők sorából (ez esetben a pulton való fekvés nyomta fel az agyvizem inkább, mert parasztságnak tartom itt a kulturált nagy-nagy fővárosban az ilyesmit)
vagy még ragozhatnám kitudja meddig...
szóval tele a hócipellőm azzal hogy az emberek ilyen aljadékok. Boldog Karácsonyt.
Akartam egy jó kis filmajánlót írni a fent említett filmről, mert múlt éjjel piszok jókat nevettem rajta, néha még a könnyem is kijött akkorát derültem, erre még az életkedvem is elment a sok-sok lehúzós kritika olvasatán.
Pedig nekem tényleg tetszett, és lehet hogy ízlés ficamom van (bár csak mindenkinek annyira lenne mindössze, mint nekem... :P), de akkor is.
Én szeretem amit Cameron Diaz csinál, bírom a filmjeit (és nem tartom békának parókával, mint ahogy azt egyes roppant művelt internet felhasználó társaim teszik [mondjuk megnéznék a fent említett userről egy fotót, hogy ő milyen állathoz hasonlíthat]). Meg abban a Cruise gyerekben is van volt valami [jó, tudom nem egy Ryan Reynolds.. ], még ha a valós énje nem is kellene az ember lányának az elvakult baromságai miatt.
Na mindegy, aki rám hallgat az megnézi.
(post kép sincs, nincs kedvem böngészőt váltani :D)
Tudom jól van na.. ritkán írok.. ez előbb utóbb vagy megváltozik, vagy nem. Ennél többet nem ígérhetek.
Ma azonban Zsuuu karácsonyi játékáról van szó kérem szépen, amit milyen jó is lenne megnyerni...
Linkelem a gyöngyözős oldalát: Fele királyságom sok-sok káprázatos gyöngyékszerrel, és bizgerével. Tessék nézegetni.
Nekem teccik :D
Mostanában se kedv, se idő a blogra, vagy csak egyszerűen kezdem kinőni ezt a kort.
Sok-sok változás után, új események hegyei között köszönthetjük az új családtagot, akit Atika szervezett be bő 2 hete. Egy helyes kis macskusz, akinek a fotóját csak azért nem illesztem be, mert a chrome-ban nem tudom átméretezni, és most nincs kedvem firefox-al kavarni.
Ami még izgalomra ad okot, az az, h megint erdőzünk, pedig már azt hittem, h idén megúszom, de nem...
Ezen felül még volt pár dolog amit le akartam írni, csak aztán elfelejtődött...
Ha eszembe jutnak, majd leírom.
Nem is tudom mit mondjak, egyik részről milyen kis helyes, meg okos, másrészről pedig szerencsétlenkém az emberi hülyeség áldozata..
A pilóták minden repülés után kitöltenek egy panaszlapot, melyben közlik a szerelőkkel, hogy milyen mechanikai problémák léptek fel a repülés alatt, melyeket helyre kell hozni. A szerelők elvégzik javításokat és a panaszlap alján leírják, hogy milyen javításokat végeztek. A pilóta a következő repülés előtt ezeket elolvassa. Azt nem lehet mondani, hogy a földi kiszolgáló személyzetnek és a mérnököknek nincs humoruk. Itt van néhány valós karbantartási panasz és probléma és a rájuk adott válasz úgy ahogy az ausztrál Quantas légitársaság pilótai és mérnökei a panaszlapokat kitöltötték. Mellesleg a Quantas az a légitársaság, melynek még sose volt balesete.
P= a pilóta által leírt probléma
M= a mérnök által közölt megoldás
P= a 3-as motor hiányzik
M= a 3-as motort rövid keresgélés után a jobb szárny alatt megleltük
P=Mókásan viselkedik a repülogép
M=figyelmeztettük a repülogépet, hogy változtasson a viselkedésén, repüljön rendesen és komolyodjon meg
P=A célradar dúdol
M= Átprogramoztuk és most már énekel
P= Egér van a pilótafülkében
M= Üzembe helyeztünk egy macskát
P=A bal belso abroncs már majdnem cserére érett
M= Bal belso abroncs majdnem lecserélve
P= Tesztrepülés OK volt, de a leszállásiautomatika nagyon húzós
M= A gépen nincs leszállásiautomatika
P= Valami lötyög a pilótafülkében
M= Valamit meghúztunk a pilótafülkében
P=A szélvédon döglött bogarak vannak
M= Kérésére kicseréljük oket élokre
P=A robotpilóta rögzített magasság állásban percenként 70 méterrel süllyeszti a gépet
M= A földön nem tudtuk reprodukálni a problémát
P= Olajszivárgásra utaló nyomok a jobb futóműn
M= Nyomok eltüntetve
P=DME hangereje hihetetlenül nagy
M=DME hangereje beállítva hihető szintre (DME= távolságméro berendezés)
P= A rögzítőkar bekapcsolása után a gázkar nem mozdul
M= Azért találták ki
P=IFF nem muködik
M= Az IFF soha nem muködik OFF állapotban (IFF=barát/ellenség felismero rendszer)
P= Gyanítom, a szélvédo megrepedt
M= Gyanítom, hogy önnek igaza van
Talán nem lesz túl nagy meglepi, hogy a hétfői vörös iszap tragédia a mai téma.
Vagyis nem, mert ez egy megtörtént dolog, változtatni nem tudunk rajta, a károk enyhítésén kellene fáradozni, és nem a nyál fröcsögtetésen. [Teszem hozzá, azt is ostoba módon és megalapozatlan információkra építve] (nem is ragozom tovább, aki ma megnézi az i ndex . hu-t talál még százával ezekhez hasonlatos okosságokat)
Már korábban is felvetődött bennem, hogy vajon ki az az elme-roggyant aki szerkeszti ezeket a hírportálokat, és válogatja be a főoldalra a blogokat. Rutinosabb netezők tudják jól miféle szennyáradat szokott ezeken a gyűjtő médiákon megjelenni.
Lehet, hogy valamilyen program végzi, ami címszavakra keres rá, és ami címre tetszetős az felkerül? (mert ugye a program nem tudja értelmezni a leírtakat, csak kiszűri a keresési feltételeknek megfelelő irományokat)
Vagy van erre szakosodva valaki, aki maga keresi ki a címszavakat, de átolvasás nélkül teszi fel őket? Mert abba belegondolni sem merek, hogy például a fent linkelt két írást valaki, aki média szerkesztő direkt vet a cápaként viselkedő internetezők elé.. (elég alacsony intelligenciát feltételeznék neki..)
Kár is ezen filozofálni, de abszolút jól példázza az egész ország működését. Hiszen a mindennapokban is ész nélkül (még csak ösztönnek se mondanám) csinálunk mindent.
Azokról, akik pedig csak úgy belehányják a gondolataikat ész nélkül a világhálóba (értsd blogolás, vagy kommentezés) az a véleményem, hogy mielőtt még klaviatúrát rántanának leszaladhatnának a Szabó Ervin Könyvtárba, hogy ha okosabbak nem is lesznek, de legalább egy fél órára csendben maradjanak.
Olvastam egy roppant találó megjegyzést, az UOK-ról, azaz az utólag okosak klubjáról. A megnevezés jópofa, de miből is gondoljuk, hogy okosabbak vagyunk mi átlagemberek, mint a statikusok, építőmérnökök.. ? Vagy én vagyok olyan ostoba, hogy nem tudom a magyar oktatásról, hogy egy ekkora zagytározó méretezése, és karbantartási feladatai általános iskolai tananyagok. (Nekem még nem tanították... )
Tudom, itt is jöhet a fröcsögés, hogy hogy is számolták ki a mérnökök.. anno még 19.. [természetesen nem leltem hozzá évszámot]- ban, amikor épült, de azt is olvastam, hogy volt egy gát magasítás is...
Arról pedig, hogy a felül vizsgálat miért nem jelezte előre a bajt, hát nem tudom ki hogy van vele, de én kevés olyan embert ismerek aki bele lát a betonba, vagy a jövőbe adott esetben, vagy meg tudja mondani mikor hogyan fognak a földrétegek elmozdulni egy tektonikus mozgás hatására, vagy felázás miatt... persze lehet valóban emberi mulasztás is, a pénz nagy úr, de nem hiszem, hogy az én tisztem ezt eldönteni, mint ahogyan gyanítom, hogy a tiéd sem kedves Olvasó!
Az megkérdőjelezhető, hogy miért nem dupla falú a gát, mint például a Battai finomítóban a tartályok körül még egy nagyobb tartály is van, hogy esetleges szivárgás esetén se ömölhessen ki az olaj a környezetbe. Bár a jellemző méretek kicsivel nagyobbak ez esetben..
Egy szó, mint száz kicsit magunkba kellene szállni, mert ostobán viselkedünk. Megalapozatlanul vádolunk meg embereket, elhamarkodottan ítélkezünk, önszántunkból tesszük ki magunkat veszélynek (lásd ártérbe való építkezés, vagy épp lösz fal tövébe), aztán pedig verjük a nyálunkat, hogy segítsenek rajtunk...
[Igaz a nemzetközi segélycsapatokat sem látom, bár mi azért elég hamar szoktuk magunkat delegálni a katasztrófa sújtott terültekre.. ]
Van egy lehetőséged, sokat koslatva összeszeded az összes kritériumot, eldobod a kockát, vársz, aztán letelik egy határidő, és nem tudod mi van, kérdezed a játékban járatos barátodat, sokáig nem felel, aztán egy telefon, hogy még tart a játék, nem kell elkeseredni nem esik ki az ember csak úgy belőle, csak megváltoztak a szabályok, a határidők, a játékosok.
Valamikor még a nyáron adtam elő pár embernek azt a filozófiámat, amely szerint a Műszaki egyetem nem más, mint a Harry Potter könyvekből jól ismert Roxfort.
Vannak rá bizonyítékok..:
--> a legmeggyőzőbb: mint roxfortnak is a bme-nek is van egy nagy terme (AUDMAX), ez a terem hasonlatos a könyvbélihez, hiszen a teteje ennek is el van varázsolva, ha süt a nap kinnt, süt benn is, ha esik kinnt esik bennt is, ha hideg van kinnt, hideg van benn is... :)
--> fél napos vonatozás mire ideérünk a senki földjén keresztül
--> kijárási tilalom, meg mindenféle egyéb, kollégiumi életet megzabolázó rendeletek.. (bár a portásoknak nincs macskája, és ráadásul többen is vannak)
--> festmények és mágnes kapuk őrzik a bejáratokat (lásd takarításkor a mosdón a következő cetlit: "takarítás 10-11 között, légyszíves ne gyertek be addig"
--> tanáraink, oktatóink között úgyszintén megtalálható a jóságos Dumbledore, a nagy szívű Hagrid, és Piton is
--> itt is boszorkányokat és varázslókat képeznek, hiszen többségünkről senki nem fogja tudni, hogy mit is csinálunk, amikor dolgozunk majd ;)
aki pedig nem hiszi.. az járjon utána.. :D
Jújjj, úgy felhúztam magam már korán reggel, hogy azt el se hiszitek.
Ma reggel megjelent a Metropol nevű napilap egyik mellékletében egy rövid cikk, ami az elektromos autókról ejt néhány szót. A két kis 5 centis hasáb éppen csak felvillantja a Székesfehérváron elhelyezett elektromos töltő állomást, illetve hablatyol valamilyen CO2 kibocsátás megspórolásáról.
Megint én leszek a rossz, tudom. Akkor is elmondom a véleményem, hogy az elektromos autó tipikus esete kis hazánkban a "penészes a fal, mit tegyünk? -gipszkartont rá, nem fog látszani egy ideig.. " és hogy miért is?
Nos, való igaz, hogy maga az elektromos autó mivel nem éget tüzelőanyagot, ezért nincs is kibocsátása, ellenben valami mégis hajtja azt a motort. Persze ha marketingesek vagyunk, akkor el is vághatjuk a környezetétől a kocsit, mint valami ufó, hogy ő aztán totál zéró kibocsátású, és ez persze igaz is. Viszont valami hajtja, méghozzá az elektromos áram. Az pedig mint korábban kifejtettem vajmi kevéssé környezetbarát módon állítódik elő. Ha az elektromos autók töltőállomásai a hagyományos VER-re integrálódnak, akkor cseppet sem környezet barátak, hiszen jelen gazdasági helyzetben, illetve a napjainkban tapasztalható energetikai szervezésnek hála nem a környezetkímélő technológiák kapnak teret, hanem a gyorsan épülő, gyorsan profitáló gáz üzemű erőművek. Azaz, ha tömegesen eresztünk az utakra ilyen járműveket jelentős VER oldali fejlesztések kellenek, hogy az igények kielégíthetőek legyenek.
Talán nem kell sokat magyaráznom rajta, hogy ha a teljes környezetében vizsgáljuk az elektromos autókat egyáltalán nem biztos hogy olyan nagyon környezetbarátok lesznek.
Viszont ha sikerülne egy önálló infrastruktúrát kiépíteni a töltőállomások számára, ami csak környezetkímélő, megújuló energiákból állítja elő az energiát akkor áldásom rá. Bár ennek nem sok sanszot adok, hiszen olyan bődületes költségeket vetne fel, hogy nem lenne rá vevő, aki ilyen áron is lemond a kőolajszármazékok adta dinamikus vezetési élményekről.
Nem az elektromos autóval van a baj, hanem azzal, hogy ez nem egy probléma megoldása, hanem csak elkendőzése.
Ha jelentősen kizöldülne a villamos ipar, akkor ezek a remek kis járművek valóban hasznosak, és környezetkímélőek lehetnének, de így mindössze a kibocsátást csökkentik valamelyest. Illetve a koncentrált tüzelőanyag égetés hatására némi füstgáz tisztítás is bejátszik még. De ezek akkor is létező gondok maradnak, legfeljebb ki "photoshopoljuk" a képből.
Ma rég nem érzett lüttyösség csapta fel fejét gondolataim kuszaságába, és eszembe jutott egy gondolatmenet, ami mindenféle tudományos bizonyítás nélkül kerül a nagyérdemű arca elé.
Valahonnan általános iskola 4-5. osztálya környékéről mindenkinek ismeretes lehet az a fogalom ami a gondolatmenet kiinduló pontja. Mélyen tisztelt fizika és kémiatanáraink emlékének adózva jut eszünkbe az energiaminimumra való törekvés elve, ami nem csak egy hangzatos elv, hanem bizonyított tény, hiszen ha az atomok elektronjai nem törekednének arra, hogy a felesleges energiáiktól megszabadulva elveszítsék gerjesztettségüket, törekedve a nyugalmi pályaszerkezet visszaállítására, akkor bizony nem nagyon léteznének fényforrások, mindenféle elektromos berendezések, és úgy általában minden más lenne. (képzeljük csak el a lufit amelyet elkezdünk tölteni vízzel, ha nincs rajta egy pici kis luk amin tud kifelé is folyni, és csak öntjük, öntjük bele a vizet elég hamar kidurranhat.. valahogy így működnek az atomok is) Sőt, ha nem létezne ez a nagyszerű elv, amelynek betartására ösztönösen törekszik minden részecske, nem létezne bomlás sem, azaz egy fontos építőkockája kiesne az energia iparnak. De talán hagyjuk is az atomi világot, nőjünk fel egy kicsit a hétköznapokba.
Remek példa erre a koala is, aki ha nem eszik akkor bizony alszik, mert az a legkisebb energiafelhasználású állapota. Semmi stressz, csak evés- alvás és mégis milyen boldog lehet (leszámítva az élőhelye pusztulását, meg a sok hülye embert aki az ösztöneit a sárba tiporja és nem törekszik az elvre... de nem akarok még ennyire előre ugrani)..
Vagy említhetnénk számtalan kígyófélét is, akik csak addig aktívak amíg élelmet szereznek, aztán akár hónapokra is képesek letenni a fejüket, és békésen emésztgetni. (a medve is ilyen, igen.. nem fogok minden állatot külön felsorolni :P)
Még a növények is törekednek, ilyenkor ősszel a paradicsomok is ledobják a leveleiket, hogy még a gyümölcs beérhessen.. (nincs tudományosan alátámasztva, teccik érteni..), vagy ahogy a fák többsége is levetkőzik, hogy télen amikor hideg van és kevés a fény ne strapálják magukat feleslegesen (leszámítva egy-két értetlen tundraszökevény örökzöldet..:))
És akkor lassan rá is térhetünk a hosszas felvezető után, hogy mi is a lényeg. Vagyunk ugye mi, az emberek az állatvilágból kiemelkedő lények, akik cseszve az ösztönre mindenféle extra hülyeségre pazaroltuk az energiáinkat, mint például tűzgyújtás, vagy eszköz készítés, ahelyett, hogy összebújva békésen alukálva emésztéssel töltöttük volna időnket.
Egy nagy ugrással máris egy napsütötte, homokos tengerpartot látunk magunk előtt, ahogy sok-sok ember hatalmas kőtömböket citál ide-oda, amiket messzi földről hoztak ide a partra, hogy végül egy haszontalan feladatot teljesítsenek több-kevesebb sikerrel. Igen az egyiptomi piramisok, és az ő feladatuk, hogy halottukat megvédjék.. Ezeknek a kavics kupacoknak az összehordása se egy mindennapi feladat.. hol az ELV?
Ne is filozofáljunk az értelmén.. szaladjunk tovább.. huszárvágással képzeljük magunkat a sötét középkorba, amikor mindenféle háborúk hegyeit vívtuk meg maroknyi földért EGYMÁST kaszabolva.. se energia minimum, sőt, ami durvább semmi különbséget nem látok egy a területét védő hiéna és elődeink között.. tehát mennyivel is vagyunk felette a többi teremtménynek?
(nem is részletezem tovább, több évadnyi dokumentum filmet lehetne készíteni "semmivel sem különb" címmel..)
Ismét egy nagy ugrás, első és második ipari forradalom. (Nemrégiben egy kedves ismerősöm azt állította, hogy én "ipari forradalom ellenes vagyok" ami természetesen nem igaz, hiszen ha nem lett volna ez a hatalmas innováció nem lenne ma jövője a szakmámnak. Én egészen egyszerűen csak az ésszerűtlenség ellenese vagyok. Annak, hogy miért kell felesleges köröket rónunk.. mint például a szoc. papírok elektronikus és papír alapú bemutatása.. abszolút redundáns adatrendszerezés. Felesleges és kétszer kap tőle agy-ér görcsöt az ember... Vagy, ha 5 ember megy bevásárolni a tecsóba csúcsidőben, amikor az egy főre jutó hely a hipermarketben 0,25 négyzetméter alá csökken, akkor miért kellene együtt tologatni a kocsit, ahelyett, hogy a középső soron letennénk és mindenki elszaladna egy-két dologért.. ez van, én már csak ilyen praktikumpárti vagyok. :)
Jól elkalandoztam, de azért valahol még témánál vagyunk. Szóval jött ez az ipari forradalom nevű korszak, amikor is az emberi és állati korlátok másodpercek alatt megdőltek, hiszen a gépek emberi munkát helyettesítettek, az új járművek sok-sok állat tehervonó képességét és sebességét döntötték meg. Eszméletelen energiapazarlásba kezdtünk, gondolva itt a fényekre, a fűtésekre, mindenre ami ma körül vesz bennünket.. Elsöpörtük az ELVet, senkit nem érdekelt, hogy mit pazarol.. van és kész. Nem mi fáradunk el a két falu közötti bandukolásba, hanem néhány liter fekete trutyi ég el.. mivel nem közvetlenül minket terhelt az elvégzendő munka energia igénye fel sem tudtuk fogni, hogy mennyire elszakadtunk. A minap hallottam az a szuper kijelentést, hogy nem elég mobil a társadalmunk. Igen csak meglepett, amikor az a statisztika, hogy 10 családból 8-ra jut gépkocsi, 5-re évenként többször belföldi utazás, 3-ra külföldi út, és ami szerintem a legdurvább 10-re ingázó dolgozó vagy tanuló.
Hogy hová vezet ez? Hát valahova ide. Ha kicsit utána számol valaki azt kapja, hogy ez a felhő ~15,75 trillió köbméter (35000m*1500m*300m) olajat tartalmaz. Magyarországon a battai finomító évente 8millió tonna kőolajat dolgoz fel, az 10 millió (8 000 000* 1000= 8.000 000 000[kg] : 800[kg/m3]= 10 000 000[m3] ) köbméter kőolaj évente. Persze a felhő geometriája nem feltétlenül hasáb alakú, ezért sánta lehet a 15,75 trillió köbméter, de nagyságrendileg azért hasonló, valamint ez egy kőolaj és víz elegy, tehát itt ismét ferdítettünk.. de azért érezzük, hogy ez így nem túl fényes.
Hagyok teret a szörnyülködésnek.
- vagyis -tunk, hogy egészen helyes legyek. mint az már lassan hagyományszinten megy az augusztus 20-ás hétvége ismét siófokon töltődött. Jó hangulatban, egy kevésbé jó szálláson, 4el többen mint tavaly.. Ugyancsak hagyománnyá válni látszik, hogy a tűzijátékról lemaradtam, viszont volt két remek vacsora (lávakövi és korona) sok-sok napsütés, elég hüvike Balaton, sör és társaság.
Aztán vasárnap este a megfogyatkozott csapat lejött hozzám pár napra, amikor is napközben a hűsben bújtunk a hőség elől, estére pedig bográcsozgatás vettek kezdetét. IDén is igen szép számmal összejöttünk erre a szezonzáró főzögetésre, huszon- fős társaságunk áhítattal várta a szarvas pöri ekészültét, miközben saslikkal, és grillezett halacskával próbálta csillapítani éhségét.
Nem hiszem, hogy túl nagy tömegeket vonzana a beszámolóm, uh inkább kaptok egy képgalériát.
Valahogy úgy kezdődött, hogy 2 hete felrebbent az ötlet, hogy ha már a munka miatt úgyse érdemes haza mennem a hétvégére, hát menjünk le balcsira. De hamár lemegyünk, aludjunk is ott, hiszen az a tuti. Hosszas keresgélés, és számtalan lukrafutás után fellelődött a For- tuna hotel [nem generálok kereső szavakat, mert a recepciós úr a ma embere] szóval elvileg foglaltunk szállást.
Szombaton hajnalban munkából megjőve még pislantottam egy órácsákát, aztán irány a vonat, ahova ugyan fél órával az indulás előtt érkeztünk, de már csak napos oldalra tudtunk ülni. Ami később a legkisebb gondnak tűnt az állva utazókhoz képest, illetve az álló levegő és a tűző nap által létrehozott szaunában. (tanulva hibánkból gyorsan meg is vettük a másnapi legkésőbbi icre a pótjegyet)
Persze az élet nem ilyen egyszerű, mert azt még egy kis gondolat erejéig meg kell említenem, hogy most kínlódok a második bölcsességfogammal, és ez a drága azon kívül, hogy napokon át fájt, képes volt pénteken felszakítani az ínyemet, így péntektől vasárnapig szinte nonstop szivárgott belőle a vér, azon felül, hogy feldagadt, és roppant érzékennyé vált.
Szóval két óra maszalódás után a Balaton fővárosában találtuk magunkat, saját nedveinkben úszva. Természetesen első utunk a partra vezetett, ahol örömmel konstatáltuk, hogy a 37 fokban, isteni a víz.
2 felé indultunk a hotelhez, hogy elfoglaljuk a szállást, ahol merő döbbenettel nyugtázta az úr, hogy nincs a nevünkre foglalva szállás. A kolléga még csak egy megjegyzést sem firkantott fel a telefonos foglalásból. Ámbár "hatalmas szerencsénkre" volt még pont üres szoba. (2 ágyas szoba egy éjszakára cirka 17800 jó magyar forint). Lett szállás ez a lényeg.
A délután további része sétálgatással, strandolással telt, majd este a Korona hotel és étteremben költöttünk el egy pazar vacsorát, csak ajánlani tudom őket, tavaly is náluk ettünk nyaraláskor, és én augusztusban is szeretnék.. és legközelebb a szállást is hozzájuk szervezzük... Udvarias és gyors kiszolgálás, bőséges, és incsikalndozó adagok (a Korona tálat ketten két evésre tudtuk csak elfogyasztani, és még így is maradt belőle.. 2 rántott sajt, sült tarja, kétféle hal, 2 gombás hús, 2 sonkával-sajttal töltött sertés borda, pirított bacon, rizzsel és steak burgonyával.)
Mivel előtte éjszakáztam nem mentünk már semerre este, inkább átadtuk magunkat a szálloda kényelmének. Vagyis csak szerettük volna, mert légkondícionáló hiányában a napos oldali szoba olyan szinten fel volt hevülve, hogy vizes türcsiben feküdtem le... aztán hajnalban megjött a vihar, még az eső is esett.
Reggelit kaptunk a szállóban, ez egy svéd asztalos megoldás, igen bő kínálattal, és ízletes feltétekkel.
Mivel kicsit sütögetett a nap, úgy döntöttünk, hogy kap egy esélyt, kicsit sétálgattunk a városban, aztán lementünk az aranypartra, leginkább napozni, bár 1-2 lubickolás belefért, igaz a vízből kijönni nem vol olyan mókás a viharos szélben.
Délutánra már egészen fáztam, mivel semmi hosszú vagy meleg holmit nem vittünk magunkkal. Ezt tetézte be a vonat, ami ic lévén légkondícionált, és még a jegyvizsgáló se került elő pestig, hogy megkérhessem vegyen lejjebb a klímából, mert megfagyok. (nem csak én, mindenki fázott, sorra kerültek elő a törölközők meg miegyebek amikkel takaróztak a népek.)
Jó volt siófok, boszantó volt megint a vonat, és nagyon- nagyon szeretem... :)
Régen főztem már, mármint itt a blogon :P
Szóval ma itt is főzök.
Méghozzá egy csőben sült penne tésztát, tejszínes csirkemelles-sonkás- brokkolis raguval leöntve, sajttal.
Mivel én mindenféle nyersétel fóbiával rendelkezem inkább mosogatok többet, de külön külön megfőztem a tésztát, brokkolit, ragut, és csak a végén kevertam össze, és sütöttem meg.
A ragu egyszerűen egy fél csirkemell, meg 4-5 szelet apróra kockázott sonkából áll, amit kis olajon lepritottam, aztán alaposan átpároltam. Végül felöntöttem a 2-2 dl tejszínnel és vizzel elkevert knorr rafinéria alappal (tejszínes-sonkás tészta alap), felforraltam és hozzákevertem a sós vízben meglobbantott brokkolit.
NEm különösebben mondhatom, hogy szeretném, vagy hogy egyáltalán kicsit is izgatna.. mégis valami megfogott, amiről írni kell..
Azért nehogy félreértés essék, Gábor hívta rá fel a figyelmem :P
Nem is írok többet, hallgassátok, és ámuljatok el ti is.. :)
Kedden rábeszélődtem a butságra Gábor által, hogy tanulni lehet a napon is (pedig nem..) és különben is minek azt... úgy hogy lesétáltunk az öbölhöz, ahová a balfaszságunknak (és a lustaságunknak) köszönhetően úgy kellett kerítésen át bemászni. (mert messze volt a bejárat..)
Az öböl honlapja (mert igen, olyan is van neki..) : link .
2010. Ez van, haladunk a korral. :)
Egy kis paradicsom ebbe a koszos, büdös városba :)
Ha nem kellene rettenetesen tanulom ma is ott hesszelnék, mert ezt a kánikulát csak ilyen helyeken lehet túlélni :)
Úgy is régen volt ilyen.. itt volt az ideje, hogy újfennt kiidegeljen ez az ingyenélő, naplopó, idióta csőcselék.
Értem én, hogy az egész ország víz alatt áll. Természetes, hogy sok helyen az átázott vasúti töltéseken lassú jel van, meg óvatosság, meg hogy egy 160 km-es úton ezzel össze lehet hozni 30 perc késést pont. Ezzel semmi baj, megértem én tényleg, boszantó de azért még nem borulnék ki..
Nade, miután nagy kínkeservesen felfejlődünk Kelenföldre az említett vis-major késéssel (IC!!!), és leszáll aki le akar szállni, mi a fészkes fenéért áll még több, mint 20 percet a vonat ott, az a vonat ami egyébiránt INTER CITY megkülönböztetést használ szebb napokon? 7 percnyire van a Délitől, mi meg ott állunk, és hallgatjuk értetlenül melyik vonat mennyit késik..
Amikor ennek a nyomorék vonatnak 30 percnyi késése van nem az lenne az evidens, hogy minél előbb beavászodjon a végállomásra?
Olyan szinten kiborultam, hogy az valami zseniális, komolyan a sírás környékezett, hogy hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy ma minden összeesküdött ellenem.. (mert a nap korábbi részei sem voltak kevéséb zökkenőmentesek)
Nem azon a 140 Ftos helyjegyen vagyok kiakadva, vissza se kértem az árát, pedig nagyon be tudtam volna olvasni az üveg mögött ülőnek.. De jobbnak láttam megkímélni magam tőlük.. Minden egyes vasutast rühellek. Ezek sztrájkolgatnak? Ahhoz dolgozni kellene, hogy legyen mit beszünetetni, de ezek nem dolgoznak, csak napról napra azon ügyeskednek, hogy minél több ember életét keserítse meg, hogy minél többünket (b)asszon fel agyilag..
Nem hogy fizetést, meg emelést nem adnék nekik, még megfizettetném azt az időt amit elvesznek a trehányságukkal az életemből. Gyémánt áron másodperc alapú számlázással. Ha lenne felelősségük nem szórakoznának másokkal.
Úgy kirugdalnám mindet, mint annak a rendje. JApán mintára akarok vasúti fegyelmet ebbe az átkozott, önpusztító, tesze-tusza....... országba... :S
(20 perc után feladtam, átszálltam a másik kedvenc járgányomra, a főváros tolvaj és naplopóképződmény gyüjtő egyik sárga szöcskéjére, hogy egy piros gilisztát elérjek végre valahára... ergo nem tudom mennyit állt még az a §'"+!%/= vonat Kelenföldön)
Nemrégiben talán tettem róla említést, ha nem akkor most teszek, hogy ugye nekiálltam az Én kicsi tanyámmal játszani, napjainkra ez már elég szépen kiteljesedett, tudni illik most már 3 tanyát igazgatunk, 8 szántóval, 25 tyúkkal, 2 báránnyal, és 2 tehénnel.
És igen ( kötőszavakkal nem kezdünk mondatot) többesszám, mivel Ati ebben is 100%-os támaszom, sőt néha mondhatni több is.
Én csak úgy érzésből játszanék, és termelnék mindenfélét, de ő kidolgozott egy táblázatot mindenféle nettó hozamokkal, pillanatnyi árakkal, bevételekkel, szóval szépen kiszámolt mindent, hogy mit éri meg, és mit nem. És bizony (megint kötőszó) riszpekt neki ezért. Mert engem aztán hidegen hagyott volna. (De azért [ismét..] nem álltam messze az érzésből játékkal sem a számtanilag is helyes játék stílustól.. )
Egy szó, mint száz, van egy lökött játék, ami az estéinket kitölti, a hétvégéinken összeköt, és ez szerintem szuper. Mármint, hogy van egy olyan dolog ami mindkettőnket egyformán leköt, és akár együtt is csinálhatjuk. [Másfél hónapja szerettünk volna elkezdeni futni járni, de ez a fránya mindennapos eső közbeszól... de remélem hamarosan annak is neki futhatunk :P ]
Egy szó, mint száz: én azt hiszem, hogy révbe értem. Meg van az akit..
Szerelmes vagyok. Na és? :D Kicsit vak, kicsit nem akarom a
világot tudomásul venni, kicsit csak úgy...
Árvíz helyzetről néhány saját videó itt: https://www.youtube.com/user/tuncite#p/u
Múlt este a fáradtságtól hipp-hopp mély álomba zuhantam amint vízszintbe kerültem.
Mindenféle ökörséget kezdtem álmodni, mint például azt hogy beszéltem apával a műhelybe, aztán a kazántér lápcsőjén fekve találtam magam, és bár senki nem volt a közelemben, én mégis úgy éreztem hogy valaki figyel. Rettegés fogott el, és segítségért próbáltam kiáltani, de nem jött ki hang a torkomon úgy féltem.
Na ezt tökéletesen átéltem ugyanis Ati felébresztett, hogy mi baj, mit álmodok, mert úgy nyöszörgök, hogy nem tudja mi bajom.
Persze mondani sem kell, hogy megijedtem amikor valaki lefogott álmomban.. nagy levegő kapkodással, meg ijedtséggel ébredtem, talán még sikítottam is. Alig mertem visszaaludni utána.
Rámférne egy alapos pihi, de sajnos nincs rá mód, még 5 vizsga.. :S
Tudod, van az a nagyon bongyor, nagyon szőke, pamacsba összefogott hajú.. na ő az.. csúnyán néz a világra, mert ő kicsi és bongyor, és különbenis.
Már rosszul indított, amikor felszálltam a vonatra, és a 103-105-ös székekhez értem, mert a helló-sziára azt a nem túl szimpatikus reakciót eresztette meg, hogy "na lőttek az alvásnak.." és nagy kegyesen felrakatta a kurva nagy guruló kofferét egy magas, helyes vizslával a tárolóra. Aztán nagy dirrel- durral az ablaknak fordult, és arcokat vágva az üvegnek elkezdődött az utazás.
Én bedugtam a fülem, elhelyezkedtem kényelmesen és utaztam.
Sok sok forgolódás, meg fintorgás után, úgy fél úton felpattant a helyéről, én meg kedvesen kiengedtem.
Nem jött vissza a büféből kelenföldig, bár lehet, hogy inkább mérgében lehúzta magát..
Azt nem tudom min is akadt amúgy annyira fenn, hiszen oda szólt a helyjegyem, amiért pénzt adtam és az ic-n ugyebár megmondják, hogy hova ülthetsz.... nem tudom mit kellett volna tennem, átmenni egy másik kocsiba vagy miszösz?
Miért nem vett két helyjegyet, akkor nyugodtan terpeszkedhetett volna, meg fetrenghetett volna.. én nem értem az embereket. Néha úgy el vannak varázsolódva..
Szóval isten ments a törpeuszkároktól.. mert mindig ideges, goromba, pofákat vág, és nem tudja hogy sem alapja, sem értelme nincs.
Mivel mostanában írni se szoktam nem túl stílszerű azt írnom, hogy "régen volt már filmajánló"
Ez a film, amiről mesélek csak erős idegzetűeknek ajánlott, illetve azoknak akik elég jártasak a zenés-táncos filmek forgatagában, mert olyan előismeretek nélkül, mint a Step up, Honey, Dirty dancing, Streets, Grease, Érezd a ritmust, High school musical, Lökd a ritmust, ésatöbbi, ésatöbbi.. igen nehezen értelmezhető némelyik viccesnek szánt megmozdulás.
Maga az alkotás közhelyes poénok összeollózása a fent említett filmekből, illetve egész jelenetek, monológok, dialektusok átvétele, illetve újra definiálása. (igazán látványos, hogy egyes párbeszédek más környezetbe helyezve micsoda jelentésváltozáson mennek keresztül)
Sok régi kedves ismerősre lelhetünk a színészek között, akik mind ebben a paródia műfajban nevezetesek. :)
A végén egy Alkonyatos zárójelenettel fejezik be a roppant érdekes filmet. A Port szerint:
Ha a Horrorra akadva bejött, a Táncfilmre biztosan rámozdulsz! A Wayans-testvérek fergeteges paródiája ezúttal a legnépszerűbb zenés-táncos filmeket veszi célba!
A romlatlan Megan kénytelen a külvárosi prolisuliba járni, és ez darabokra töri a balettkarrierről szőtt álmait. De találkozik Thomasszal, a vagány hip-hop táncossal és haverjaival, akik egy eddig teljesen ismeretlen világot nyitnak meg előtte. Vajon sikerül a tapasztalatlan úrilánynak új barátai segítségével valóra váltania álmait? Ez minden zenés film nagy kérdése - most a választ minden táncfilmek anyja adja meg, de úgy, hogy a fal adja a másikat!
Aki teheti szerintem nyugodtan kihagyhatja, mert annyira nem jó, mint amennyire hosszú és erőltetett helyenként.
Gyors egymás utánban, minden logikai, érzelmi, vagy józan megfontolás nélkül néhány szösz az életből:
1, az a hosszúnevű tantárgyam 5-össel záródó vizsgán került kipipálásra, amely vizsga igen hangulatos 4 fő, plusz két tanár jelenlétében zajlott egy 200 fős előadóteremben.. :)
2, szereztem olyan tantárgyakból is aláírást, amiből: a, nem is teljesítettem a követelményeket b, nem is hittem, hogy összejön a pót-pót zh-m :)
3, nagy kínlódva leltem szállást augusztusra, és lassan talán az anyagi része is tisztába kerül.. bár ez idén sem megy egyszerűen
4, kicsit dolgozok is a héten, mert kb 2 hete nem jártam az iroda környékén se.. és így nem lesz lóvé sajna.. :)
5, ma reggel alaposan megszivattam magam.. Atinál maradt a bérletem meg a pénztárcám, uh ki kellett bumpszliznom Ati munkahelyére a lakáskulcsért.. alig egy órával vált hosszabbá ezáltal a reggeli turné.. :S
6, hétfő este egy jól sikerült kanapén való fordulattal sikeresen leestem, miközben is a reflexeim magam alá gyűrték a kezemet, így tenyérre érkezve olyan csukló húzódást vagy nem tudom mit szedtem össze, hogy a keddi vizsga alatt a 3-4. oldal levésése már igazán könnyekkel küzdősre sikerült.. szóval vasárnap emlékezzünk meg a templomban a balfaszokról is.. :)
7, múlt héten csütörtökön hazamentem, pénteken kigazoltam a kertet, szétpalántáztam az uborkát, meg felhúztam neki a hálókat is, meg lenyírtam a füvet két égindulás előtt/alatt/közben, hogy szombaton nyugodt szívvel húzhassak el Atiékhoz.
8, apropó Atiék, nos szombaton sváb napon voltunk vele és az őseivel, szép ruhás, kevésbé jó kajás, iszonyatosan ócska műsoros nap volt, amit egy jókora délutáni szundival, meg egy késő éjszakába nyúló pókerezéssel emésztettünk meg, a másnapi semmittevésről már nem is beszélve.
9, a Kapos szép lassan kezd apadni, inkább lassan, mint szépen, de azért még megdolgozza a tavaly átadott hidunkat, mert már a pilléreket takaró díszburkolatot lebontotta...
10, ez egy videó, így a végére :)
Nem írtam.. mert nem volt időm, kedvem, miről..
Helyette inkább játszottam a honfoglalón, az én kicsi tanyámon (ez utóbbit Atikával közösen..:) hamar megtetszett neki a legújabb debil játékom :P), dolgozgattam, jártam Bogyeszéknál Székesfehérváron, egyetemi kötelességeimnek próbáltam eleget tenni, kisebb-nagyobb sikerrel, szerveztem nyaralást nagy bőszen, otthon tevékenykedtem, összevágtunk 25 m3 fát, szereltünk, festettünk, ültettünk, vágtunk, veszekedtünk, intéztünk.
Szóval igazából napestig sorolhatnám, hogy miért nem, és természetesen most is fenntartom, hogy mindez igazából senkit sem izgat.
Ami meglepett, hogy a gazdátlan blognak mekkora kereslete van, alig csökkent a nézetség, ezek szerint vagy ennyire hinni akarnak a rendszeres olvasók, és bíztak a csodában, vagy ez a puszta véletlen műve :)
Most éppen aktívan megint nem a tanuláson jár az eszem, pedig holnap vizsga.. nagy levegő: lakóépületek tervezése energiatkarékos épületépészeti berendezésekkel című tárgyból. Ami veszélyesebbnek hangzik mint ami, és nehezebb, mint amennyire én a felszínes előismereteim alapján gondoltam.
Szóval izgalmas vizsga lesz, édes hármasban az előadóval. :)
Amíg nem dolgoztam mindig az képzeltem, hogy nekem aztán semmire nincs időm, amióta pedig tevékenykedek rá kellett jönnöm, hogy én vagyok a világ egyik leglustább, békés flegmatikusa, mert bizony egy nagy halom időm volt, csak olyan jól elrejtettem a felszínes semmittevéseim közé, hogy nem tudtam mekkora potenciál leledzik benne.
Ezért is meg még számtalan más okból mostanában kitűztem magamnak 3 célt.
Az első, hogy legyek határozottabb, döntésképesebb, és kevesebbszer használjam a "nem tudom" kifejezést.
A második, hogy legegyen több kitartásom, lelkesedésem, és erőszekoljam meg a lusta tohonya énemet, hogy több időt ne fecsérlejek el, hanem valami hasznos dolggal foglalatoskodjak. (még nincs meg, hogy mi az a hasznos dolog, úgy hogy most sok hasznosnak tűnővel foglalkozok felszínesebben :P)
A harmadik pedig, hogy fejlesszem az önbecsülésemet, hogy kiálljak magamért. Mert eddig sokkal egyszerűbb volt mindenre azt mondani, hogy jó lesz így nekem. Egy fityfenét lesz jó. Amikor tudom jól, hogy valamit nem akarok, akkor ne hagyjam magamra erőszakolni, magamra rádumálni.
Első blikkre baromságnak tűnik mindhárom, sőt én is azt gondoltam néhány héttel ezelőttig, amíg el nem kezdtem foglalkozni kicsit a személyiség típusokkal, illetve a személyiségünk tudatos formálásával. Ilyen alapvető kis butaságokon múlik, hogy kik is vagyunk, mint például annak az eldöntéses, hogy csillag születiket, vagy megasztárt akarok-e nézni.
Kicsit agymosás feelingje van a dolognak, mégis azt gondolom, hogy nem árt törekedni, hogy sikeresek legyünk.
Kicsit Brain Tracy-s, de tényleg működik, ha úgy fekszünk le, hogy eltervezzük hogy másnap 3 dolgot megvalósítunk, és el is képzeljük milyen érzés lesz amikor megvalósul önkéntelenül is törekedni fogunk érte, hogy megvalósuljon. ... :)
Nem fárasztok senkit tovább. Élek és virulok, változok és akarok. :)
Ha több tejfölt használsz, mint ketchupot.
Ha a paprika legalább olyan fontos, mint a só és bors.
Ha valamelyik rokonod Attila, József, László, János vagy István.
Ha szereted a Túró Rudit, de nem igazán tudod elmagyarázni a külföldieknek, mi az, amíg meg nem kóstolták.
Ha külföldi barátaid megkérdezik, hogy hiszel-e még abban, hogy a Mikulás ajándékot hoz dec. 24-ről 25-re virradóra, - a válaszod némiképp zavart, hiszen a Mikulás nálunk dec. 6-án ajándékoz és amúgy karácsonykor a kis Jézus ajándékoz, és az ajándékok már 24-én este ott vannak.
Ha nem beszélsz teli szájjal.
Ha 5 percen keresztül tudsz egy levegővel káromkodni úgy, hogy nem használod ugyanazt a szót kétszer.
Ha az eljegyzési gyűrűd az ellenkező oldalon viseled.
Ha a vonat még el sem hagyta az állomást, de te már eszed a szendvicsed (általában egy fél paprika vagy paradicsom van benne) és többnyire rántott hús. …
Ha egy 79 km hosszú tavat magyar tengernek hívsz.
Ha soha nem mész el otthonról vizes hajjal, mert megfázol, és mindig viszed a hajszárítót, ha külföldre mész.
Ha tudod, mi az a pogácsa, dobos torta, kürtős kalács, főzelék, túrógombóc, és szereted is ezeket.
Ha sokkal találékonyabb vagy, ami a csalást illeti, bármelyik nemzetnél.
Ha a Micimackó és a Flinstone család sokkal viccesebb szinkronizálva.
Ha tudod, hogy a „rézfánfütyülő rézangyalát” valójában egy káromkodás.
Ha van névnapod, és senki nem érti, mire jó az.
Ha gyümölcsöt használsz leveshez is.
Ha tudod, hogy minden zseninek vagy hírességnek van magyar kapcsolata, vagy csak szimplán magyar.
Ha mindenkinek elmondod, hogy a Rubik kocka magyar találmány.
Ha esküszöl arra, hogy a fokhagyma és a mézes tea kiűzi belőled a nyavalyát kevesebb, mint egy nap alatt.
Ha gyerekként folyton répát kellett enned, és arra a kérdésedre, hogy ”miért?”, a szüleid azt válaszolták, hogy „azért, hogy jobban tudj fütyülni”.
Ha nehéz elmagyarázni, hogy családnév az első helyen van, vagyis ez nem a keresztneved.
Ha boldog szülinapot kívánnak neked - meghúzzák a füled.
Ha termálvíz vagy fürdő van a lakhelyeden, vagy legalább 10 km-en belül.
Ha tudod, hogy melyik nemzet adta a legtöbb Nobel-díjast a világnak.
Ha tudod, mi az a tepertős pogácsa.
Ha azt hiszed, hogy ha esőben állsz, megnősz.
Ha el tudsz beszélgetni idegenekkel a buszon vagy az orvosra várva intim dolgokról, de felháborodsz, ha az anyagi helyzetedről érdeklődnek.
Ha nem jó a normál méretű párna, mert vagy óriásinak, vagy nagyon kicsinek kell lennie.
Ha magyarul beszélsz külföldiekhez, de lassabban és hangosabban, hogy "értsék".
Ha madártejet eszel desszertnek.
Ha a mesék nem úgy végződnek, hogy örökké boldogan élnek, hanem hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Ha a nagyid azzal "fenyeget", hogy ne vágj pofákat, mert úgy maradsz.
Ha saját erős paprikát termesztesz az udvaron, vagy az erkélyen kis cserépben, hogy garantáld az erősségét.
Ha azt ecseteled, hogy ne egyenek görögdinnyét augusztus 15-e után, mert Lőrinc belepisilt.
Utolsó kommentek