Tüncite-a lüttyös blogger

A szatíra (a görög szatürosz, azaz „szatír” vagy latin satira, azaz „gyümölcsöstál” kifejezésből) két jelentésben is használatos:

• Szűkebb értelemben költői szatíra. Egy ókor óta használt lírai műfaj. Jellemzője, hogy a valóság komikus-ironikus ábrázolására törekszik. Ábrázolási módszerei között szerepel az arányok megváltoztatása, a kicsinyítés, a nagyítás, a túlzás.
• Tágabb értelemben szatirikus ábrázolásmódú mű. A költői műfaj nevéből született a szatirikusság fogalma, amely mindenféle művészeti ágban, műfajban megtalálható ábrázolási módszer. A bemutatott helyzet vagy ember látszólag komoly, a történet, illetve a körülmények összessége viszont groteszk vagy abszurd, és ez a kettősség komikus-ironikus hatást eredményez. Az ilyen ábrázolási módot alkalmazó műalkotást tágabb értelemben szintén szatírának nevezzük, ezek között lehetnek regények, drámák (pl. Arisztophanészvígjátékai), filmek stb.

Ma van egy szabadnak nevezett estém, amit egy egész napos melózás után a koliban töltök, azzal, hogy 2 órán át egy szál türcsiben lézengek, hogy msnezgetek, hogy beszélgetek a szobatársammal.

Nagyon régen nem volt már ilyen. :)

A minap ismét felröppent az ötlet, hogy ugye az augusztus 20-ai hétvége megszerveződik általam.. és őszintén szólva az agyam tüntet is ellene, hogy ne tegyem, mert az egy idegbaj, mert engem mérhetetlenül bosszant, hogy valakinek megszervezek valamit, ő pedig nagyívben tesz az egészre. Utólag pedig reklamál. Szóval még egy kicsit tűnődök a dolgon, hogy kell-e nekem ez. :) (úgyis meg fogom szervezni... vagyok annyira mafla :))

Ezúton is akkor ha valaki érzi magában a szándékot, jelezzen bátran, hogy jönne. Mert szállást csak viszonylag fix létszámra esélyes foglalni. Azt pedig sürgősen májusban meg kell tenni, mert augusztus 20-át mindenki a Balcsin akarja tölteni. :P Szo-szo tessék írni, hogy "igen én is!! én is !! én is!!" vagy valami. :)

A másik töménytelen mennyiségű emberkének tartozom immáron sörikézésekkel, borozgatásokkal, találkákkal, meg egyéb nyalánkságokkal. Egészen konkrét elképzelésekkel lehet bombázni (időpont + helyszín). Mert ha rám vártok bizony mondom nem lesz belőle semmi :)

Asszem ezzel vége is a közérdekű közleményeknek. 

További szépet!

Megszámlálhatatlanul sokszor olvastam el az elmúlt években ezt a könyvet. Talán valahol mélyen párhuzamot is vonok magam és a kis Jane között.

A minap hazafelé a vonaton ismét a kezembe vettem, és az első fejezetek kapcsán megint könnyes szemmel olvastam, amikor egy szimpatikus öregúr, aki velem szemben ült, megkérdezte "mi baj kisasszony?". Helen halálánál tartottam éppen.

Mostanában (fogva ezt a feszített tempóra, a túlhajtottságra, és a rengeteg változásra ami van körülöttem) látványosan fogékonyabb vagyok a szomorkás történetekre, és arra hogy alaposan megkönnyezzem ezeket. Határozottan jót tesznek ezek a kis szeánszok. Rengeteg erőt tudok belőlük meríteni, hiszen kicsit kieresztem a könnyeimmel a feszültségeket.  

Kicsit a könyvről: (Wikipédiáról elorozva:)

Az árván maradt Jane Eyre-t szívtelen nagynénje, Mrs. Reed neveli. A Reed-család betolakodóként bánik a kislánnyal, Mrs. Reed gyűlöli, mert meghalt férje érzése szerint jobban ragaszkodott az unokahúgához, mint a saját gyermekeihez. A kis Jane már gyermekként is határozott, heves vérmérsékletű teremtés, aki az ismétlődő büntetések dacára sem alázkodik meg. Az egyre súlyosabb ellentétek miatt a néni végül a lowoodi intézetbe (árvaházba) adja a kislányt. Itt Jane megismerkedik Helen Burns-szel, aki hamarosan jó barátnője lesz. Az intézetben kitört járványnak (melyért egyértelműen a rossz körülmények okolhatók) sok áldozata lesz, és pont akkortájt Helen is áldozatul esik a regényben többször említett betegségének, nagy valószínűséggel az akkoriban kevésbé gyógyítható tüdőbajnak.

Telnek az évek, és Jane-ből művelt, kedves modorú 18 éves kisasszony lesz, és ennek köszönhetően sikerül tanítónőként elhelyezkednie Thornfield Hall-ban. Feladata a kastély urának, Mr. Rochester szeleburdi gyámleányának, Adèle Varens-nak a nevelése. Miközben Jane egyre jobban megszokja a kastély életét, és élvezi az intézet utáni szabadabb életet, a kastély gazdájával, a külföldön tartózkodó Mr. Rochesterrel hónapokig nem is találkozik. A hazatérő gazda érdes, szeszélyes modora sem riasztja el a lányt, kettőjük között a kölcsönös megértés, a barátság, majd a szerelem is kivirágzik. Ám baljóslatú események kísérik kapcsolatuk kibontakozását: a kastélyban néha hátborzongató nevetés töri meg az éjszaka csendjét, titokzatos alak mászkál a folyosókon, és egy alkalommal valaki felgyújtja Mr. Rochester ágyát, aki talán ott is veszne, ha a véletlenül felébredő Jane nem sietne a segítségére.

Jane kibontakozó szerelmének más próbatételeket is ki kell állnia: közte és Mr. Rochester között a korkülönbségen kívül (a férfi már közel 40 éves) társadalmi szakadék is húzódik. Ezt Jane-nek is tapasztalnia kell, mikor együtt látja szerelmét a szép, gőgös, szívtelen, de előkelő Blanche Ingrammal, akit családjával együtt Mr. Rochester vendégül lát a kastélyban. Jane-t a féltékenység és a bánat gyötri, és meggyőződése, hogy Mr. Rochester hamarosan feleségül veszi a szép Miss Ingramet. Eközben új hír érkezik, mely pár hétre visszaszólítja Jane-t a Reed-családhoz: Mrs. Reed haldoklik, és halálos ágyán felfedi Jane-nek utolsó bűnét: a lánynak volt egy nagybátyja, aki szerette volna befogadni és az örökösévé tenni, de Mrs. Reed azt írta neki, hogy Jane meghalt Lowoodban.

Visszatérve Thornfieldbe Mr. Rochester megvallja a lánynak: csak féltékennyé akarta őt tenni Blanche-sal, igazából csak Jane-t szereti. A lány boldogan készül az esküvőjükre, úgy érzi végre örökre révbe ért, ám az esküvő napján váratlan csapás éri: az oltár előtt állva derül ki, hogy Mr. Rochester már nős: a felesége egy jamaicai asszony, Bertha Mason, aki őrülten él Thornfield legfelső emeletén, csak néha szökik ki, és bolyong a házban.

Az összetört Jane elmenekül, napokig bolyong étlen-szomjan, míg egy tiszteletes, St. John Rivers és testvérei befogadják. A lány megpróbál új életet kezdeni: tanít a helyi iskolában és jó barátságot köt a Rivers-családdal. Mindannyiukat váratlanul éri, hogy kiderül: valójában rokonok a madeirai nagybácsi révén, aki tekintélyes vagyont hagy Jane-re, aki azt igazságosan megosztja új unokatestvéreivel. St. Johnnak nagy tervei vannak: misszionáriusnak készül Indiába, és szeretné, ha Jane, mint a felesége vele tartana. A lány azonban nem tudja elfelejteni Mr. Rochestert, így egy év után úgy dönt, visszatér Thornfieldbe.

Megérkezve Thornfield Hall-t leégve találja, és megtudja, hogy az őrült asszony az ő eltűnése után felgyújtotta a kastélyt, és ő maga is meghalt a tűzben. Mr. Rochester is megsérült: megvakult és egyik kezét amputálni kellett, amikor próbálta kihozni a lángok közül őrült feleségét. Immár nincs semmi akadály: Jane Mr. Rochester felesége lesz, aki az egyik szemére visszanyeri a látását, és így már saját szemével gyönyörködhet Jane-nel közös gyermekeikben.

Hőseinek egymásra találása nem a szerelem diadala, hanem a keservesen megszerzett önmegismerés, és a társadalmi helyzetükben bekövetkezett változás (Mr. Rochester nyomorék, Jane gazdag lett) következménye.

Nem nagyon van kedvem válogatni, és formázgatni a múlt hétvégi kirándulás képeit, ezért nemes egyszerűséggel feltöltöttem mindet a picasara.

Tessék megnézni:  http://picasaweb.google.com/nemesster/Pilis#

Szombaton, igaz kicsit nyögve nyelősen, de csak sikerült eindulnunk Atikával a Patricia barátnőm által nem szervezett túrára. Kicsit késve érkeztünk, így eleve a későbbi busszal indultunk ki Dömösre. Kicsit szeleske volt az idő, de legalább nem esett. 

Gyorsan megrohantuk a Rám-szakadékot, és mint valami hódító barbárhorda fel is rohantunk rajta érintve a leghosszabb túrista útvonalat egészen Dobogókőig. Sokmindent nem láttunk, mert a csapat egyik fele rutinosabb, és már sokadszor gyűrte maga alá a Pilisi csodákat, így elég durva tempót sikerült diktálniuk, azoknak akik viszonylag ritkábban (értsd még soha) nem jártak erre.

Dobogókő 700m-es magaslatából Prédikálószékre vitt utunk, ahol csodálatos kilátás nyílt a Duna kanyarra, majd szépen módjával leereszkedtünk a Vadálló köveken.

Röpke órányi várakozás után jött is egy buszottka, amely visszarepített bennünket Büdöspestre. 

Az eredmények címszavakban: 20 km, egy alapos megfázás, 2 heti izomláz, néhány elmosódott rohanó fénykép, egy két negatív gondolat, friss levegő, sáros cipő, gyönyörű panorámák és Brian Traci. 

A pontosabb útvonal, jelölve rajta a túrista útvonalakat itt. 

Képek kicsit később, úgy a hétvége felé, ha leszedtem őket a telómról, mert kábel nélül viszonylag nehéz ügy :)

Múlt éjjel, mikor hazakecmeregtem M2-ből egy a kis lelkemnek bájos kérdés várt az egyik fórumon. Méghozzá az, hogy mik is azok a CO2 kvóták, hogyan is működnek.

Az érthetőség kedvéért kezdjük kicsivel messzebbről. Köztudott, hogy a szénhidrogének berobbanása a mindennapjainkban felgyorsított egy (vagy több..) folyamatot, amely jelentős hatással van a Föld klímájára. (Természetesen egyébként is változik, lásd jégkorszakok, földrészek vándorlása, ésatöbbi) Telehánytuk a légkört olyan gázokkal, amelyek egyrészt jelentősen tizedelik az ózonréteget, amely megvéd bennünket, az űrből érkező káros sugárzásoktól, valamint olyan anyagokkal, amelyek felerősítették kéretlenül az üvegházhatást (ami szintén magától is lenne, csak nem ennyire erősen), ezzel napjainkra már érezhető minőségben sikerült befolyásolni a globális klímát, amit a szuper viharok elszaporodása, és a csapadékrendszerek átalakulása jellemez a legszemléletesebben. (Nemrég hallottam a nagy ötletet, hogy hasonló módszerrel kívánják a marsi életet megteremteni, egy mesterséges légkör kialakításával, és felmelegítésével.. még jó, hogy tanulunk a hibáinkból.. )

Az Föld légkörében lezajló folyamat lényege, hogy a légkörben felgyülemlő un. üvegház- gázok (ÜHG) egy burkot képezve a föld felszínéről visszaverődő infra sugarak egy részét nem engedik távozni az űrbe, hanem azokat visszatartják, így okozva a troposzféra és a földfelszín fokozottabb felmelegedését.

Az alábbi táblázatból jól látható, hogy a CO2, mint 1 referenciának definiált gáz GWP–je /Global Warming Potential/ a legkisebb, azonban koncentrációja olyan mértékben haladja meg a többi ÜHG koncentrációját, hogy relatív hozzájárulása a felmelegedéshez 65%-os, s így mint a legjelentősebb ÜHG-t tartják számon.

Ma a barátnő látogató negyedéves kötelező körömet róttam egész délután, amelynek során megkaparintottam Bebe 10 hetes kis tüneményét :)

Majdnem 3 órán át babusgattam, nem is hagyta magát lerakni egy percre se. Nevetgélt, nézelődött, szundiált, bekakilt.. Anyukája meg örült, h végre egy kicsit pihenhet, nyugodtan főzhet. 

Persze néhány órára könnyebb foglalkozni egy ilyen kis csöppenettel, mint 24 órában, de ez csak méginkább megerősítette a vágyamat egy saját kis nevetgélő, sirdogáló, fájós pocijú tüneményre. Apus szerint életkori sajátosság, én meg valahol egy hiányérzet pótlásának érzem... az a lényeg, hogy kell egy baba. :) (De ezt Atinak nem ér megmondani :P)

Az a nagy helyzet, hogy rettenetesen szerelmes vagyok. Vagy még annál is inkább... :) (persze megkímélhetnénk magunkat néhány felesleges körtől.. de legalább nem unatkozunk) 

A délután további részét főleg Gabinál töltöttem, kicsit beolvastam, ő pedig nagyon nem vette komolyan amikor azt ecseteltem, hogy könnyen magára maradhat, ha így folytatja a barátságunk sárbatiprását. 

Írtam, csak megint elkezdett szívózni a win7 az egeremmel, azaz ledobálta, mintha kihúztam volna az usb-ből.. erre az a bevett gyakorlat, hogy kézrátétellel javítom, ami ma nem sikerült, mert összetört nyomikám. Ezen kellően fel sikerült izgatni magam, és inkább elraktam a gépet, nehogy azt is megjavítsam.. :)

Itthon elő se vettem amíg nem vettem egy újat. Azon kívül, hogy kisszivem már kompatibilis a vistával, (és ezért a win7-el már hiszem, hogy jó lesz, eddig az is) igazán érdekes módon kéken világít, nem pirosan, mint az átlagos lézeres egerek. Továbbá igen vonzó a színe is, a maga helyes kis kiwi zöldjével :)

És akkor néhány gondolat a tegnapról. Reggel gyorsan meggyőztem Gábort, hogy villamosságtan előadás helyett segítsen kicsit a melóba egy üveg sörike mellett, aminek az lett a vége, hogy előbb a Gellérthegyi sörnyitót néztük meg közelebbről, 1-1-es méretarányban.. majd egy újabb sörike kíséretében felkutyagoltunk a várba is. Gyönyörűen, rettenetesen, hihetetlenül, bájosan, simogatóan szép napsütéses koradélután volt ez így.. :)

Visszaérve ledőltem kicsit, hogy rákészüljek az esti M2 partira. Ami iszonyatos sorban állással kezdődött, majd egy félóra alatt elkészülő mojito koktéllal folytatódott. Zseniális mennyiségű ember préselődött be a 6 terembe.. ezért inkább csocsózni mentünk, mint táncolni. Aholis remek párost alkottunk Atival. (Erről képek később, ha Gábor odaadja :)) Közben becsúszott két tequila is.. Éppen elég volt az ital mennyiség, hogy jól kezeljem a tömeget, és a bunkó tapizós egyéneket, akiket életem értelme kicsivel kevésbé viselt ilyen jól.. :) (roppant helyes vt ahogy berágott..  )

Ami igazán meglepett talán az volt, hogy az éjszakain annak ellenére, hogy nem rajtam volt a legrövidebb szoknya (nadrágban voltam), nem én voltam a legmagányosabb (Atika fogta a kezem) azonnal felpattant egy srác, hogy átadja a helyét. Igazán meglepő volt. 

Néha még én is meglepődök Pesten. :) Lehetnének gyakrabban is ilyen kellemes csalódások.. :)

Utóbbi képen Gáborral indulunk éppen ellógni a sulit :D

Kicsit zűrösen indult a hét.  Volt itt suli, munka, Ati, Bende szülinapja, és egy pozsonyi üzemlátogatás, majd újfent munka.

Igazából, ami érdekes, és megosztható az az üzemlátogatás. Aminek a Mol Csoport- Slovnaft pozsonyi olajfinomítója volt a célja. 

Évente mintegy 6,1 Mt kőolajat dolgoznak fel (Százhalombatta 8,1 Mt/év). Erősen ráállva a diesel üzemanyagokra.

Sajnos az ebéd, ami egy büfé ebédet jelentett néhány szendvicskével, meg vizes kávéval nem nyerte el a tetszésemet, de maga az üzemlátogatás érdekes volt. Összességében azért Batta sokkal rendezettebb, csilli-villibb, mint szlovák barátaink finomítója. 

Ha valakit véletlenül érdekelne, írok még róla szívesen.

Fotózni természetesen itt sem lehetett, így csak néhány elbaltázott képem van a buszból a városról, illetve az Ati álltal csak "pörgettyűnek" becézett szélerőművekről, amelyeket Győr térségében fotóztunk. És egyelőre ezek is Pepe gépén pihennek... 

Az alábbi videót pedig, csak úgy.. :)

egyszerűen zseniális, hogy én mekkora egy idióta vagyok, hogy még hinni akarok az embereknek, hogy jóhiszeműen állok mindenkihez, hogy lenyelem a békát, aztán nagyra nyitott szemekkel lesek, amikor megint arconcsapnak egy jókora lótrutymókkal.                 

miért nem tudtam magamra hallgatni, sarkon fordulni, kiállni az elveimért? kezdek félni tőle, hogy valahol mélyen arra vágyok, hogy szivassanak. vagy nem is tudom, hogy miért nem tudok határozott lenni azokkal akiket úgy szeretek, ahogy ők nem. vagy ha mégis hasonlóan éreznek, akkor egyszerűen balfaszok, önzők, és gorombák, hogy ezt nem akarják megmutatni, csak hogy ne feleslegesen reménykedjek.

ha pedig nem érzik, akkor ne használják ki az én naivságom.. úgyszint önző, goromba indokok miatt.

jahhjjjjjjjj

kis hülye.. még nem tanulta meg a leckét, olyan mint az elefánt, lassan tanul, gyorsan felejt. hát evvan, ez vok én :)

Az elmúlt napokban jelentős mennyiségű (bocsánat érte) idióta megállapítást, önálló véleményformálást olvastam a témában. Ez inspirált rá, hogy néhány gondolat erejéig fellebbentsem a fátylat. 

A kedvenc megállapításom, hogy: az erőművek nem állnak le egy órára. 

- Kellene, hogy leálljanak? Nem. Melyik erőművek? Korábban írtam róla, hogy nagyjából hogy fest a VER kishazánkban, ésszerűen a gázturbinás egységek, és azok közül is a menetrendtartó erőműveket terhelik vissza. (Mert a villamos energia nem tárolható, így a rendszerben annyi energiának kell lennie, mint amekkora fogyasztói igény jelentkezik.) 

A második nagy tévedés: nem tervezhető ez az erőműveknek.

- Hogy a csudába ne lenne tervezhető? Negyedórás ütemtervet készít a MAVIR, és a hivatalos honalpon feltüntetett csatlakozók száma alapján jól becsülhető a szükséges visszaterhelés. 60 perc az éppen 4 taktus. Remekül rendszerirányítható a GT-k visszaterhelése, akár leállítása. 

Harmadik kedvenc: nincs értelme a megmozdulásnak.

- Valóban remekül kiválaszott völgyidőszaki határra tették az időpontot, amikor a rendszer amúgy sincs csúcsközelben járatva, illetve azért sokan már akár alvásra is vetemednek ekkora.. Értelme azonban van! Jó alaposan belegondolva kevés olyan klímavédelmi megmozdulást tudok felsorolni, amely nem csak a szájtépésről szól, hanem tesz is valamit. A villany lekapcsolása egy lépés. Figyelem felkeltő. (Még akkor is, ha vitákat generál, hogy valóban hasznos-e)

Sokszor kinyílik a zsebemben a bicska, amikor félremagyarázásokkal próbáljuk meg alátámasztani a gondolatainkat. Ha valaminek nem ismerjük a hátterét, ne álmodjuk meg a kulisszákat. Ezen a héten olyan blőd baromságokat is sikerült olvasnom, hogy az egyszerűen zseniális, még a metropolban is. Vannak akik szerint nem számít egy órányi kiesés. Szerintem pedig beszédes a következő néhány adat:

LŐRINCI gázturbina 
Típus: V94.2 
Névleges teljesítmény: 170 MW 
Fordulatszám: 3000 f/perc 
Tüzelőanyag: gázturbina olaj 
Névleges tüzelőanyag fogyasztás: 42 t/h 
Gyártó: SIEMENS AG.

LITÉRI és SAJÓSZÖGEDI gázturbinák
Típus: PG 9171 E 
Névleges teljesítmény: 120 MW 
Fordulatszám: 3000 f/perc 
Tüzelőanyag: gázturbina olaj 
Névleges tüzelőanyag fogyasztás: 32 t/h 
Gyártó: GEC-Alsthom (E.G.T.)

Aki kicsit figyelt a korábbi bejegyzésekre, most jogosan mondhatja, hogy ezek szekunder turbinák, azaz a legcsúcsabb csúcs egységek. De a nagy erőművi blokkok is hasonló fogyasztással büszkélkedhetnek (természetesen nagyságrendileg felszorozva, pl a Dunamenti erőmű a Lőrinczi turbina teljesítményének ~10x-esével van beépítve). (Adatok innen.) Azért a 12 gázturbinás egységnek csak a fele essen ki egy órára.. érezzük hogy egy kisebb falu éves földgáz fogyasztása spórolódik meg? A földgáz is fogy. Drasztikusan. 

A legutóbbi kicsit erősre sikeredett videószösszenet után, itt egy újabb, sokkal üdítőbb, mosolyra fakasztóbb, mondhatni bájos videó.

A cégtől, amelynek reklám-arcává "szerződött" a főhösünk tekintsünk el. Ellenben vonjunk párhuzamot a szombaton esedékes Föld órája elnevezésű kezdeményezéssel.  A linkelt webpage jobb oldalán az idei magyar kampány film alatt látható egy számláló, itt én lettem a 7103. tag. Tessék gyarapítani. :)

Funny Advertising Video Elephant - LG Electronics - Watch a funny movie here

Az alábbi videót Bende ajánlotta a figyelmembe.  Azt hiszen önmagáért beszél. 

Ma van a víz világnapja, amelyet 1994-ben tűzött ki az ENSZ március 22-re. Nem tudom, mennyire vagyunk tisztába azzal, hogy mekkora kincs a víz. Mi magyarok roppant szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a Kárpátok ölelésének köszönhetően igen gazdag vízkészleteink vannak. Számtalan hévvízzel, termál forrással, kristály tiszta hegyi patakokkal, forrásokkal, és bátran állíthatom, hogy fikarcnyit sem becsüljük meg. Két kézzel szórjuk a szemetet a patakokba, a felelősségteljes vállalkozóink előszerettel űrítik, mossák tartályaikat élővizeinkbe, a "gyáraink" szintúgy nem restek a tisztítatlan, vagy csak minimálisan tisztított víz visszaeresztésében. (Remek példa erre a kb, 10 évvel ezelőttig elég szabadelvűen üzemelő Kaposvári Cukorgyár, ami gyakorlatilag egy habzó förtelemmé varázsolta sok-sok éven át a Kapost.)

Ha kicsit levesszük a szemellenzőnket, akkor rögtön megbotránkozhatunk azon, hogy a Föld kialakulása során nem csak az ásvány kincsek előfordulásával, hanem az édesvíz forrásokkal sem bánt valami igazságosan a teremtés. Kicsit délebbre, ahol mindig meleg van, és süt a nap: bizony megesik, hogy akár 10 évig nem hull egy csepp eső sem, így folyóik se nagyon akadnak a sivatagban... 

Mi itt Európában igen komoly távolságérzet zavarokkal küzdünk, mert ugye kis ország, meg kis kontinens, pedig a világ sokkal nagyobb. Még a legkisebbnek nevezhető Ausztrália is kb. 5x akkora, mint Európa. Talán valahol ebből a kis méretből adódik, hogy elképzelhetetlennek tartjuk a hatalmas száraz területeket, vagy hogy 1000 km-en belül ne botoljunk bele egy tengerbe..

Apropó visszatérve... szóval a víz, mint egy kincs. Egy értékes kincs. Ha megnézzük az arab világ természetét, sok mese szól az oázisokért vívott harcokról, sőt ezek kedvelt témái a korai francia filmművészetnek is. Sokszor papoltam már az energiatakarékosságról, meg mindenféle egyéb zöldségről. Viszont valahol azért van benne igazság.

Ha a közeljövőben kitör egy világ méretű hadakozás, akkor annak vagy a víz( mint az élelmiszer ipar alappillére),  vagy a maradék kőolaj lesz a célpontja. A rettentően ügyesen felgyorsított klímaváltozási folyamatok kellően átrendezik majd a vízháztartást, így akik eddig dúskáltak benne, és nyugodt szívvel hagyták csepegni a csapot, majd azon kapják magukat, hogy nincs mivek csepegnie. (Nem véletlen, hogy Németországban az esővizet is gyűjtik)(Apropó hallottuk, hogy okos tudósaink a Földön előidézett klímaváltoztatás  módszerével kívánják a Marsi életet megteremteni? )

Alapvetően az embereket (és minden más élőlényt is) 2 dolog motíválja, az élelemszerzés, és az utódnemzés (szexualitás). Ez van genetikailag megírva, minden egyéb körítés a pénz, meg a flancos nercbunda csak eszközei az imént említett két célnak. A víz pedig szerves eleme, mind a testünknek, mind pedig az élelmiszereink "testének".

 Ezt a remek képet innen kölcsönöztem:)

Kicsit nyüzsi lett mostanság az életem, de nem baj, hiszen egyszer majd kézzel foghatóvá válik az eredménye.

Éjszakázások, állandó rohanás, adminisztráció hegyek, az egyetem és a műhely. Hogy miért éjszakázok az maradjon még az én kis titkom :)

Szó-szó, ma reggel miután eljöttem Atitól, ezernyi admininsztrációs dolgom akadt, többek közt a postán, ahol 20 percet álltam sorban, majd a T Pontban szintén, aztán azt feladtam, elmentem inkább Adélhoz munka ügyben, de beteg lett, úgy hogy a roppant tájékozott kolleginákkal kellett bajlódnom. Ezután a Nyugat végében újfennt bepróbálkoztam a T-nél, ahol 35 percnyi várakozás után kerültem sorra, holott az ügyfél szám nem indokolta ezt. (Értsd: a kedves munkatársak ültek a gépeik előtt és matattak, kártyáztak, had ácsorogjon a jóember.. ) Ez idő alatt kellően berágattam magam, úgy hogy a köszönés után gyorsan frissen kiosztottam a kedves munkatársat. Nem igazán tetszett neki. Aztán miután sikerült kinyitnia a fülét, és megérteni a telefonszámot (amit a sorszám húzáshoz meg kell adni a gépen, bár nem tudom minek, ha itt újfennt elkérik :S) közölte, hogy van két lejárt számla. Na ez volt a csúcs. Megkérdeztem tőle, mit gondol mégis mi a jó "+!%/=()(=Q' álltam ennyit sorba, és vajon miért a pénztári befizetés menüt válaszottam?? Ezen már nem is nagyon tetézett a helyzet zsenijének azon kérdése, hogy készpénzes vagy bankkártyás fizetést szeretnék, miközben ott lobogtattam a Deákot a kezembe.  Komolyan mondom, nem tudom milyen szűrési feltételei vannak annak, hogy valaki T-s munkatárs legyen, de hogy egy malomkő is tudná teljesíteni őket abba biztos vagyok. 

Kissé antipatikussá tett ez a mai nap, és még nincs is vége, mert még jelenésem van az irodában, este 8kor, és utánna még megsütöm a túrós rétes Atiéknak..  rám férne egy pár napos pihenő, de teljesen esélytelen. Hajtanak az irodában, tekerni kell a műhelyben, és nyomni kell az egyetemet, mert félév fele van :S Erre szokták mondani, hogy meghalni sincs idő..  

Volt egyszer egy lány,  akit első pillantásra rettenetesen ellenszenvesnek találtam. Aztán egycsapásra megváltozott minden miután szakítunk a bátyjával. Pillanatok alatt legjobb barátnők lettünk. Sok buli, móka, csövezős siófoki hétvége, borsó fejtés, eper- meggy-barack szedés, szilvásgombóc készítés, őrült motorozás, egymás lelkének ápolgatása, segítség házi feladatokba, a diploma munkájának megírása, rengeteg borozós este, karácsonyi vacsi, és még ki tudja mi nem áll mögöttünk. 

Már egy ideje kicsit egyoldalúan működött a dolog, kicsivel többet adtam mind szeretetbe, mind oda figyelésbe, mint amennyit viszont kaptam, de betudtam annak, hogy gyökeresen megváltozott az élete, még helyre kell tenni a dolgokat. Csak a hónapok telésével nem rendeződött semmi. Sőt távolodás lett a vége. 

Már a karácsonyi vacsi is igen rosszul esett, amikor melegítőbe állítottak be ünnepelni, de még nem vettem fel igazán. Aztán a szilveszteri meghívás lemondása (30-án) egy igen durva arcon csapás volt, hiszen miattuk ragaszkodtam ahhoz, hogy itthon legyen a buli, ne Pesten. Inkább bálba mentek a srác barátaival, mint amúgy havi rendszerességgel.. (tavaly is valami hülye indokkal nem ünnepeltünk együtt, akkor is utolsó pillanatban mondták le) 

Szülinapom alkalmából egy telefon hívás lett megeresztve (még talán emlékszünk), és egy ígéret, hogy majd megünnepeljük. Ez volt elvileg tegnap (két és fél hónappal később). 

Már pénteken megbeszéltem Krisztiánnal, hogy 9 felé bevisz Dombóvárra, erre a minap felhívott Gabi, hogy menjek délután, mert Anikóék is már korán mennek. Nem akartam variálni Krisznek, nem mentem előbb. Mire mentem minden pia elfogyott szinte, úgy hogy egy martinivel mentem dizsibe. Ők meg felszerelkeztek borral, unicummal, hogy majd kijárnak inni (mind a négyen dolgoznak, én vagyok csak diák, mégis inkább megvettem benn  az inni valót, igaz csak bombáztam az éjjel, de abból vagy 4-5 lecsúszott..). Mivel én egyke voltam köztük időnként meg is feledkeztek rólam, de ez még nem is olyan nagy tragédia. 

Szóba került a baba projekt, ami viszont annál inkább kiverte a biztosítékot. Egészen kicsi korom óta halálosan oda vagyok a Vivien névért, és ezt ő is tudja jól. Ennek ellenére odalökte, hogy márpedig ha lány lesz Vivi lesz a neve, nem érdekli, hogy én régebb óta vágyom rá. 

Ezt csak betetézte, amikor 3 felé leléptek, ott hagyva a srác egyik ismerősével. Még jó, hogy meg volt beszélve Krisztiánnal, hogy bejön majd értem, és hazahoz. 

Persze számtalan kis hülye húzás tartozik még a történethez, de ezeket nem ecsetelem. Amikor ősszel szívességet kértem visszautasított, mert a párja nem akart hozzájárulni. Mióta együtt élnek nekem ő már elveszett. Ez mégis csak múlt éjjel kristályosodott ki nekem igazán :( 

Kihasználva, küszöbre téve érzem magam, és a legnagyobb hibámnak a diplomamunkáját érzem. Nem kellett volna megcsinálnom. Egy sort nem tett hozzá, csak aláirta, beadta. Ez egy újabb lecke volt arról, hogy  a barátoknak sem szabad mindent megadni, mert könnyen kiderülhet, hogy nem barátság, csak valami érdek dolog.

Ezt a nevet gondoltam ki legújabb sütimnek, ugyanis az elkészülést követően nem egészen 10 perc alatt fényesre nyaltuk a tálat amiben felszolgáltam. (Ezért a kép is elmarad.. :() (Csak az arányok végett, egy 7 tojásos piskóta lett beleépítve.. )

Először is készítettem egy sima piskótát, majd miután kihűlt összetépkedtem kis darabokra, és beletettem egy tálba. 

Készítettem egy csoki pudingot, majd eközben felszeleteltem 2 banánt, és a piskóta cafatokhoz kevertem. Meghintettem vaniliás cukorral, majd ráöntöttem a pudingot. 

Miután ezzel megvoltam, kikevertem egy csokis mossue krémet, és reszeltem bele némi étcsokit. Ezt is hozzá kavartam a többihez. A maradék étcsokit megolvasztottam és a trutymóra öntöttem (szebb napokon tettem volna rá tejszínhabot, de azt nem hoztunk a tecsóból, mert elfelejtettem mérgembe, egy órát álltam sorba a gyógyszertárba, ami igencsak felzaklatott... ) 

Mindezt hűtőbe dobtam egy fél órára. Iszonyúan csokis, rettentően édes, eszetlen laktató. :) 

Sok sikert hozzá :)

Nagyon el vagyok keseredve ezen a kiszámíthatatlan, utálatos időjárás miatt.

Karácsony óta nem igazán mutatta meg a kegyességét, de még azért el lehetett fogadni, elvégre január- február az még tél, hát essen, legyen hideg. Ellenben ma március van!! Ez már nagyon nem fair, hogy ma is szakad a hó. :S

Reggel a rádió1-en hallottam egy remek kifejezést: "afterpartyzik a tél", kicsit mosolyogtam, de mélyen elszomorított. 15-én el kellene kezdeni veteményezni, de így hogyan? Minden csupa sár, még talán fel se olvadt annyira a föld, hogy ásni lehessen.. 

És egyébként is rohadtul unom már a hideget. Sőt, a havat még ennél is inkább. :S

Meleget, napfényt, tavaszt! 

Mivel mostanában igen felkapott lett a tavaszi szél kezdetű népdal kisebb kutatás árán felleltem egy olyan változatot, amely nem Freddy előadásában hallható. Íme:

A citromkúráról: nekem csak pozitív véleményem van róla. (Igaz, hogy jelentősen nem fogytam, de ez magyarázható az egész táblányi csokijutalmakkal) Sokkal energikusabb, elevenebb lettem tőle. Amíg ittam a levet nem volt fejfájás, nem voltam beteg (mindkettő visszatért mióta abbahagytam, de erről később), az izületeimet, mintha kicserélték volna.. A citromfa is szépen halad, bár elfogyott a rézdrótom, szét kell kapnom valami elektronikus kütyüt, hogy leljek új alapanyagot :)

Szerdán összeakasztottam a bajszom az egyik tanárral, amikoris megesett az a párbeszéd, hogy : 

Én: - Én olyan helyen nőttem fel, ahol kultúrája van az erdőgazdálkodásnak. 

T: - Attól, hogy pesti vagyok láttam már erdőt!

(No comment XD)

Csütörtökön elmentem Gáborral egy kis fejtágításra, aztán Morrisonsba bulizni. Nagyon jó kis buli volt.. Ati munkatársaival voltunk.. Szó, mi szó ideje volt. 

Pénteken roppant kipihenten, és felkészülten meglátogattam a villamosságtan zh-t.. :) aztán a vasutat. Röpke 2 és fél óra fűtetlen kocsiban való vonatozás után megsétáltattam magam, mintegy 40 perc alatt a viharos északi szélben (aki kicsit is ismeri Döbröközt tudja, hogy a fél út nyílt terepen, a Kapos völgyében halad, amin a faluba beérkezés sem enyhít, mert ott a templom domb remek pályát ad a szélnek.. ), szó mi szó hazaérve gyorsan befeküdtem egy kád forró vízbe. Így azért elég gyorsan (fél óra kb.) kiolvadtam. 

Természtesen estére kelve felkúszott 39,2re a lázam, úgy hogy 3 paplannal alvás, meg nonstop orrfújással totálisan ledöntött a nyavaja. 

Laza 6 óra telt el az első mentés óta.. ideje pontot tenni a fejezet végére. :)

Ez nem egy autós blog, mégis úgy éreztem, hogy ezt a csodát be kell mutatnom.

"Azt hiszem, a következő néhány adat mindent elmond az autóról: a gyártó szerint a roadster átlagfogyasztása nem lesz több 3 liternél száz kilométerenként (ez 70 g/km-es széndioxid-kibocsátást jelent), a modell lassúságától viszont nem kell félni, hiszen a 918-as mindössze 3,2 másodperc alatt képes teljesíteni a százas sprintet, végsebessége pedig a 320 km/órát is elérheti. Hogy ez miként lehetséges? A jelszó a hibridhajtás. Az autó „közepében” egy percenként 9200-ig forgatható, 500 lóerős 3,4 literes V8-as benzinmotort helyeztek el a mérnökök (ennek ereje a hátsó kerekekre kerül), az első kerekeket viszont további 218 lóerő hajthatja – elektromos formában; az erőátvitelről pedig egy hétsebességes duplakuplungos automataváltó dolgozik (PDK). Az energia tárolását vízhűtéses lítium-ionos akkumulátorokkal oldották meg a tervezők, az autó viszont a karbon széleskörű alkalmazásának (is) köszönhetően nem nyom többet 1490 kilogrammnál. Négyféle üzemmód áll a sofőr rendelkezésére, melyeket a kormányról lehet kapcsolni. Az egyik az „E-Drive” (ilyenkor pusztán elektromosan üzemel a Porsche – CO2-kibocsátás nélkül -, akár 25 kilométeren keresztül), a másik a Hybrid mód (nevéből adódóan itt mindkét erőforrás dolgozik, ám a takarékosság van az előtérben), a harmadik a Sport Hybrid (itt már a dinamika hangsúlyosabb, de a takarékosságot is szem előtt tartva), míg az utolsó a Race Hybrid beállítás, amikor a rendszer kizárólag azon dolgozik, hogy a lehető legtöbb teljesítményt szolgáltassa.

A gyártó illetékeseinek állítása szerint a 918 Spyder Concept a jövő Porschéinak előhírnöke, hiszen egyértelműen a hibrid technika jelenti a legjobb megoldást a takarékos üzem melletti rendkívül magas teljesítmény elérésére. Sőt, azt is hozzátették, hogy a bemutatott koncepció olyannyira gyors, hogy a belső tesztek eredményeit kielemezve biztosan kijelenthetik, hogy a híres Nordschleife versenypályán még a Carrera GT-nél is jobb időt tud a benzines-elektromos 918-as. Hogy a Porsche mennyire komolyan gondolja a hibrid rendszereket, azt a szintén ilyen jellegű hajtáslánccal rendelkező 911 GT3 R hybrid versenyautó is mutatja." 

Szép is, gyors is, viszonylag környezetkímélő is.. akarhatunk ennél többet? (természetesen, de egyelőre érjük be ezzel)

Ideje kicsit pótolni azt a fogyatékosságomat, hogy megosszam a legújabb szerzeményem a nagyérdeművel.

Köztudottan kicsit lámpa mániás vagyok. Odahaza minden tele van a helyes kis világítóeszközeimmel, mert szeretem a fényeket. :)

Régóta vágytam rá, és most Ati jóvoltából szert is tettem egy Tesla-gömbre.

"Tesla gyakran bemutatta az un. "széngombos lámpáját", ami egy gömb alakú vákuumcső volt. Itt egy egyetlen elektróda egy kör alakú, szénből készült lapos lemez volt, és a nagyfrekvenciás áram hatására a gáz folyamatosan rezegve a cső belsejében izzásba jött, és gyönyörű fényt adott. Az elektróda állandó bombázása tette lehetővé ezt a jelenséget, az elektróda körül a ritkított gáz -plazma- nagy sebességgel, frekvenciával rezgésbe tudott jönni. Tesla tudta, hogy a töltött levegőrészecskék nemcsak itt, a lezárt üveggömbben mozognak, hanem a természetben is megtalálható ez a kozmikus sugárzás, sőt az északi és a déli fény is ezen a jelenségen alapul. Tesla azt állította, hogy sikerült megmérni a kozmikus sugarak energiáját, és több millió voltot tett ki." 

Hihetetlen dolgokat tud csinálni ez a gömb, többek között kinyírja az egerem ha 30 cm-es körébe viszem véletlenül, valamint remekül "kommunikál" a gépem monitorával, nonstop zavarva egymást :D

Bámulatosan le tudja kötni az embert, és lenyűgöző amikor a fizika a kezünkben van, amikor a gömböt megközelítve érezzük, hogy minden porcikánk rezgésbe jött tőle.  A látványokról pedig már talán nem is kell külön szólni :) 

Talán senkit nem fog meglepni, ha azt mondom nem ez az utolsó ilyen lámpám :)

Itt egy érdekes videó, igaz nem konkrétan az én gömbömmel készült, de nem ez a lényege :)

Múlt héten sort kerítettem Dan Brown legújabb könyvére. Kicsit félve vettem kezembe, mert a Da Vinci kód után a Megtévesztés foka hatalmas csalódást okozott. Sablonosnak, kiszámíthatónak éreztem.

Ennek ellenére az új könyvben pozitívan kellett csalódni, hiszen a nagy sikerű Da Vinci kód minőségű háttéranyag, igazán jól tálalva, összefüggéseiben, ok-okozatilag remekül megkomponálva került papírra. A történet igazán fordulatosra sikerült, bár az utolsó harmint oldal majdnem kínszenvedéssé vált, ahogyan összefoglalták az események mozgató rugóit. 

 "Megkerül, ami elveszett...

Robert Langdont, a Harvard szimbólumkutatóját az utolsó percben kérik fel egy esti előadásra a washingtoni Capitolium épületében. Közvetlenül megérkezése után azonban egy hátborzongató szimbólumokkal rejtjelezett, nyugtalanító tárgyat fedeznek fel a Rotunda kellős közepén. Langdon egy ősi meghívót közvetít benne, amely a titkos ezoterikus bölcsesség rég letűnt világába invitálja megfejtőjét. Amikor brutálisan elrabolják Peter Solomont, a híres filantrópot és szabadkőművest, Langdon nagyra becsült mentorát, a professzor ráébred, hogy csak úgy mentheti meg barátja életét, ha elfogadja a rejtélyes meghívást és követi az utat, akárhova vezessen is. Langdon gyorsan ott találja magát Amerika legnagyobb hatalmi központjának színfalai mögött, a város láthatatlan termeiben, templomaiban, alagútjaiban. Ami mindeddig ismerős volt, az most átváltozik egy mesterien elleplezett múlt titokzatos, félhomályos világává, amelyben szabadkőműves rejtélyek és sosem látott felfedezések vezetik őt az egyetlen lehetséges és felfoghatatlan igazsághoz.

Az elveszett jelkép az eltitkolt históriák, misztikus ikonok és kódok ragyogóan összecsómozott szőttese; intelligens, vllámgyors tempójú thriller, amelyben egymást érik a meglepetések. Hiszen- miként azt Robert Langdon felfedezi- nincs páratlanabb vagy megrendítőbb, mint az a titok, amely mindvégig a szemünk előtt volt..."  írja a libri

Mikor még általános iskolás voltam (azóta is, csak most már másképpen értékelem, más okait is találom), és az anyagi helyzet nem engedte meg a nagyobb luxust, sokszor éreztem, hogy ezerszer jobban vágyom egy ropogos, csöpögő közepű, finoman porcukros kakaóscsigára a nyomorult kis májkémes vagy margarinos zsemlém helyett. (Hogy jött ez? most is éppen margarinos zsemlét majszolok, mert nincs más a hűtőben. Sajnos keveset időzök a koliban, és az óráimról Atihoz szoktam sietni, tehát amikor boltban járok többnyire nem jövök már ide vissza.. most pedig szakad az eső, és eszem ágában sincs ilyenkor elvánszorogni a boltig :)) 

Ma reggel ráakadtam egy cikkre. (nem találtam hozzá jelzőt, mert kicsit lesújtó, némileg igazságosságot tevő, valahol felháborító, közizgató, de leginkább talán időszerű)

Nem szeretnék mélyenszántó gondolatokba mélyedni, pedig lehetne :) csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a gázfűtés Magyarország margarinos zsemléje, ami csettintésre csodálatos, áhított kakaóscsigává változik (ott). :)

Nagyon örülök, hogy belefutottunk ebbe a témába. Ideje rendet tenni ezen a téren is.

Mi is az a brikett?

- Szárított keményfa forgács összepréselésével készült magas fűtőértékű brikett. 
- 1Kg brikett fűtőértéke 17.000kJ
- Nedvesség tartalma kicsi, 6-10 % közötti, ezért sokkal jobb hatásfokkal ég, mint a tűzifa.
- Brikettel történő tüzelés esetén, fele- háromnegyed mennyiség szükséges, mint tűzifából, mert a brikett nagy nyomással ragasztó vagy kötőanyag nélkül préselt,szárított fűrészporból készül, így a fűtőértéke körülbelül 40- 50%-kal nagyobb mint a tűzifáé.
- Nyugodt egyenletes lánggal sokáig ég
- Brikett vásárlásakor pont annyi mázsát kap, amennyit rendelt, 20 kg-os csomagokban kerül 5 vagy 10 mázsa 1 raklapra ,ezért könnyen mérhetőek, és a tüzelés helyére szállítható.
- A tűzifa vásárlás során a súly nem mindig mérhető meg rendesen!
- Nyers tűzifa vásárlása esetén fennáll a veszélye annak,hogy vizet is vásárol,friss tűzifa nedvesség tartalma 25-35% amely a súlyt és az árat növeli, viszont az égés hatékonyságát jelentősen csökkenti és a kazánt is károsíthatja. A vizes tűzifa égetése során a keletkezett energia jelentős része a víz elpárolgására irányul,nem pedig a szoba hőmérsékletének növelésére, ezért romlik a hatékonyság. 
- A fa brikettben nincs víz száraz fűrészporból van, így a teljes hőmennyiség fűtésére használható
- Tiszta tüzelőanyag
- Égés után csak minimális hamu marad hátra kevesebb, mint 1% amely trágyázáshoz, komposztáláshoz kiválóan alkalmas.
- Használható minden fa, szén és vegyes tüzelésű kazánban kályhában vagy kandallóban egyaránt
- Formája miatt kis helyen tárolható.
- Általunk forgalmazott brikett 30 cm hosszú hengeres 7,5 cm átmérőjű lyukkal a közepén.

Mi a pellet?

Nagyjából ugyanaz, mint a brikett, csak kisebb 3-5 cm hosszú, 6-20 mm átmérőjű tömör növénypréselmény. 

Átlagosan 2 kg fahulladékból előállított  pellettel lehet 1 m³ földgázt kiváltani, ami mindössze  90 Ft - ba kerül.  Ebből az kövelkezik, hogy a ma elérhető legolcsóbb automata fűtésirendszer a pellet fűtés! 

További érdekességek, jól összefoglalva: itt.

Miután ennyi érdekességet, és remek tulajdonságot tudtunk meg a brikett családról, említsük meg azokat a tényezőket is amelyek lemossák a rózsaszín ködöt. (bocsánat, hogy ennyire illuzió romboló vagyok)

- Nagynyomáson préselik össze-->  ergo energiabefektetést igényel, áram és hő formájában, az pedig a multkori szeánsz alkalmával kiderült, hogy a magyar villamos rendszer esetében mintegy 50%-ban földgáz tüzelésű erőművekből származik. 

- Növényekből van, amelyeket termesztenek ( még akkor is, ha a szalmaszár effektív hulladék a mezőgazdasági termelésben), amelyeket szárítanak, amelyeket darálnak, szállítgatnak.. (kőolaj, kőolaj, áram, kőolaj..)

- Milyen fűtési rendszerhez képest vannak viszonyítva ezek a fennt említett csodálatos tulajdonságai? ÓÓ, hát a gázhoz képest, ami amúgy is drága, és drágább napról napra, valamint semmire nem jó alternatíva (se önellátást, se ellátásbiztonságot nem ad, ráadásul balesetveszélyes is) (fránya dolog a viszonyítási pont meghatározása, ha én a vasorrú bábához viszonyítom magam, akkor bizony szépség királynőnek kellene lennem, azonban Merilyn Monroehoz képest egy rút kiskacsa vagyok csak..) 

Való igaz, hogy a gázhoz viszonyítható komfort érhető el az önadagoló tartályokkal, és maga a rendszer roppant környezetbarát, alacsony károsanyag kibocsátású, ha elfelejtjük az olyan apróságokat, mint hogy hogyan miből lesz a cserebogát, azaz a brikett. 

Ritkán szoktam pozitív értelemben csalódni kicsiny falum elöljáróinak döntéseiben, de most sikerült, ugyanis úgy döntöttek, hogy a drága gáz fűtési rendszerüket az önkormányzati épületben, illetve az iskola- óvoda épületeiben korszerűsítik egy biomasszakazános megoldással. Eme kazánt az év során, az önkormányzat gondozásában álló területeket keletkező fanyesedékekkel szeretnék elsősorban üzemeltetni. Olyan fűtőanyaggal, ami helyben van és ingyen. Egyetlen vagyis.. kettő dolguk van vele, összegyüjteni, és egy fedett helyen betárolni télig. 

Most megint mindenki azt hiszi, hogy én ellene vagyok.. pedig esküszöm, hogy nem, csak egyszerűen félmegoldásnak érzem. :

- Mert a fa is lehet alacsony nedvességtartalmú, ha adunk neki időt: 1 nyár, vagy egy egész év alatt sziklává szárad a legádázabb kemény fa is. (Azt már meg sem említve, hogy most átlagosan 17 Ft/kg a fa ára, ami felszorozva 30%-os nedvességtartalommal mint veszteséggel is mindössze 22 Ft/kg, ami fele annyi, mint a pellet)

- Mert a fát nem kell  darálni préselni, azaz egy csomó energiát spórolunk meg ezáltal. (Egyetlen környezetbarát energia van, a meg nem termelt..)

- Mert vannak jobb lehetőségek... pl.  számtalan helyen áll rendelkezésre kellő nagyságú földhőgradiens a hőszivattyú, és termál víz alapú fűtési rendszerek számára. 

- Mert nem csak (anyagi) spórolásra kell nevelni az emereket, hanem energiahatékonyságra.

- Mert megújuló energiaforrások alkalmazása csak energiahatékony épületekben éri meg, így egy családi ház nyílászáró cserével, hőszigeteléssel és pelletkazán rendszerrel való felújításának költségeiből majdnem építhet egy passzívházat. Önmagában lecserélni a gázkazánt olyan mintha adnánk egy pofont a kakinak.

Úgy gondoltam szükséges kicsit a szolgáltatói oldalt is megismerni, annak lehetőségeit tanulmányozni, hogy komplexebb képet kapjunk az energiaiparról.

Jelenleg Magyaroroszágon:

18 nagy erőmű található (nagy erőműnek nevezzük azt, amelynek beépített kapacitása 50MW vagy annál nagyobb)

/A beépített teljesítmény nem egyenlő a valós teljesítménnyel, számos tartalék levonódik belőle./

Ezen 18 nagyerőmű közül 12 szénhidrogén üzemű, azaz földgáz tüzelésű (nem mind állítható át olajra) (Pécs, Dunaújváros, Litér, Dunamenti, Csepel, Kispest, Kelenföld, Újpest, Lőrinci, Sajószöged, Tisza, Debrecen) /az aláhúzott erőművek területén helyezkednek el a szekunder tartalékok, azok a gyorsindítású, környezetszennyezésben magasan élenjáró, üzemanyag zabáló gázturbinák, amelyek 3-5 perc alatt üzemkészek, ezzel megakadályozva a villamos hálózat összeomlását, a frekvencia vesztést ésatöbbi.../

5 szén (főleg lignit) tüzelőanyagú: Ajka, Oroszlány, Mátra, Borsod és Tiszapalkonya

Valamint egyetlen nukláris: Paks.

(Természetesen ez csak a gerince a magyar erőműveknek, ezek közel 7800MW beépített teljesítményt adnak, míg a kis erőművek, melyek száma közel 300 (egy 2008-as adat szerint 272, melyek összes beépített teljesítménye kb 1370 MW)  ezek együttesen közel 9200 MW-ot adnak.)

Ezen száraz, és statisztikailag unalmas bevezető után nézzük a helyzetet.

A fogyasztási növekedési tendenciák, illetve az erőműpark öregedése miatt 2025-re körülbelül 12000 MW beépített teljesítmény szükséges, amely a CO2 kvóta hiány miatti erőmű leállításokkal, és a kiöregedett erőművekke, 5-7000MW új erőművi blokkot jelent. 

Jelenleg a 2012-15ös időszakra döntően szénhidrogén alapú erőmű beruházások találhatóak. Mivel Paks bővítése időben kitolódik ebből nem veszem figyelembe. Miért a földgáz alapú? Rettentően egyszerű, gyorsan felépül, fajlagosan alacsony beruházási költségek (elbagatelizálva kell hozzá egy gázturbina, meg egy generátor és kész is.. ), kisebb környezeti követelmények állják útját a projektnek, mint egy atom erőmű esetében.. és a bankok is szívesebben adnak arra hitelt, ami 1-3 év múlva termelő egységgé válik, mint arra, ami majd csak 10-12 év múlva.. a szénhidrogének esetében a végső energiaárban 20-80% a viszony az állandó költségek (beruházási ktg-ek, karbantartás, bünti, fejlesztés) illetve a tüzelőanyag ára között. 

Sajnos azt látnunk kell, hogy a szénhidrogének fogynak, méghozzá drasztikus gyorsasággal fogunk lefutni a haranggörbéről, amelyhez a kitermelési többletköltségek, illetve a spekulációs tevékenység csillagászati árakat fog párosítani, amit valljuk meg már ma is igen nehezen tudunk megfizetni. 

Mivel lehet helyettesíteni? 

A nukleáris bővítés eldöntött tény, és ésszerű is. Olcsó (Igen még az új blokkok is alacsonyabb fajlagos energiaárakat tudnak hozni, mint a szenes társak. A Flessman Balázs féle jóslatok cáfolata itt olvasható.), biztonságos, és megbízható. Az új reprocesszáló reaktorok pedig megoldják jó időre az üzemanyagellátás biztonságát is. Alapjaiban véve igen tiszta technológia, hiszen nincsen füstgáz.. a nukeáris hulladékok pedig gondozott körülmények között, a környezettől elszigetelve tárolódnak.. 

Biomassza: nagyon szép szó, szeretik is kitűzni a különböző szervezetek a zászlajukra, de tudomásul kell venni, hogy termő földeket von ki az élelmiszer termelésből, erdőket állít át műtrágyán élő gyors növekedésű (tehát talajerő rabló) növényekre, amelyek nem őshonosak, illetve a fokozott erdőművelés beláthatatlan következményekkel járhat a bioszférára, a talajvízre. Arról szót sem ejtve, hogy az erdőművelés motorizált... ezzel el is vesztve a zöld jelzőt.

Kommunális hulladék égetés, fermentálás: igen, csúnya dolog de egy kalap alá söpröm  a kettőt, mert egyazon célt szolgálják, csökkenteni a hulladék (és szennyvíz) mennyiséget, amellyel a környezetünket terheljük, és ebből energiát nyerni. Gyakorlatilag egyetlen érvet sem tudok felhozni, amely felül tudná überelni azt, hogy megoldást kell találni a hulladékelhelyezés problémájára, mert bizony belefulladunk. Természetesen az égetés CO2 meg miegyéb kibocsátását eredményezi, de ha szabad megjegyeznem üzemi körülmények között létezik füstgáz tisztítás (ami még mindig többet ér mint a semmi), ellenben a természet lágy ölén lebomló szemét esetében ahol egészen egyszerűen rá van bízva a bioszférára ez a hálátlan feladat, amelynek tehermentesítésén kellene fáradoznunk. Tehát összegezve ki kell használni ezt a potenciált, nincs mese.

Víz energia: fájdalmas hír, de tegyünk le róla. Nincsenek nagy esésű, vagy nagy vízhozamú folyóink, amelyek elbírják a vízerőműveket. A víz sem perpétum mobile, tehát az az energia amit kinyerünk belőle hiányozni fog onnan, azaz lassul a sodrás, feliszapolódik a folyó, tönkre mennek a vizi utak, árvíz veszély növekszik, mederkotrás szükséges, ami lehet, hogy több energiát igényel, mint amit kinyerünk. Az élővilágra gyakorolt hatását pedig már meg sem említem..  (ma a magyar energiatermelés 0,2 %-át adják a vízerőművek, ami még Bős-Nagymarossal se tornázódott volna nagyon 1% fölé..)

Szél energia: óóó, ez a kedvenc részem. Kiszámítatatlan, mikor szottyan kedve hirtelen megállni (vagy viharossá válni) a szélnek, ezért rendszer irányítás szempontjából nehezen tervezhető (a villamos rendszerben minden pillanatban annyi energiának kell lennie, amennyit a felhasználók elfogyasztanak, mivel nem tárolható, ha kiesik egy szélerőmű park, azt azonnal pótolni kell, mert lesznek felhasználók, akik sötétben maradnak, és ez még a kisebbik baj, üzemvitelileg akadnak még bajok ezzel :)) Ezért nekem az a véleményem, hogy nem szabad ráerőszakolni a villamos hálózatra a szélerőműveket, mert a teljesítményük kicsi, ugyanakkor jelentős nehezítést jelent a rendszerirányítónak, forgó tartalékokat kell mögé állítani megbízható (értsd: földgáz, gyorsan indítható turbinák) energiaforrásból. Ez pedig igen drága játék. Véleményem szerint ezeket olyan tevékenységekre kellene inkább erőltetni, amelyek nem ennyire érzékenyek, azaz akkumulátor töltés, vagy víz bontás.. 

Napenergia: rendszer szinten esélytelen, legalábbis a ma elterjedt technológiákkal. Az Afrikába tervezett naperőműveket, pedig csak jóindulattal nevezzük naperőműnek, hiszen lényegében vizet forral, az pedig turbinát hajt.. 

Geotermikus: őszintén szólva, nekem ez a szivem csücske, és rettentően örülök, hogy ekkora keletje van, bár jelentősen meg kell hozzá reformálni a mai építészeti irényzatokat, hiszen alacsony hőmérsékletű fűtésről beszélünk, azért át kell állni a padló és falfűtés technológiájára, aminek számtalan kellemetlen élettani hatása lehet (ha trehányul bánunk a takarítással...) természetesen jó alap lehet távfűtés estén is, itt póttüzeléssel lehet megfelelő hőmérsékletre hozni a vizet. Rengeteg buktatója van, mint a talajvizek átrendeződése, talajsüllyedések, a magas ásványianyag tartalom, ami rendesen zabálja a vascsöveket, ésatöbbi. Ugyanakkor vannak remek példák, ahol évtizedek óta biztonságal üzemel: Hódmezővásárhely, Szarvas, vagy Szentlőrinc. Ésszel kell csinálni, és akkor nagy lehetőségeket rejt a földgáz fűtési célú kiváltásában.

Szén: a feketebárány, minden létező adata rosszabb, mint a földgáznak, mind a hatásfok, mind a CO2 kibocsátása, minden. Két apróság azonban mégis a pártjára áll: egyrészt, hogy az ország jelentős lignit és tőzeg bányákon csücsül, tehát ellátásbiztosnág, és az ára.. 

Import villamos energia: ehhez nem kell nagy logika, hogy láthassuk ez bizony ráfizetés.. kifelé folyik a pénz..

Azt hiszem nagyjából sorra vettem mindent :)

A villamos rendszer irán érdeklődőknek ajánlom a játékmester honlapján az adatpublikációk menüt, rengeteg izgalmas adat vadászható össze, ennek a bejegyzésnek is számtalan információja származik innen.

Összefoglalásként szeretném elmondani, hogy nincs jó megoldás környezeti és anyagi szempontból. Vannak kevésbé rossz variációk, és megfizethető lehetőségek. Az energetikával foglalkozó nagy többésge pedig azon van, hogy egyen súlyozgasson ezen lehetőségek között. Tehát bátran ki lehet állni JÓ, vagy legalább JOBB megoldásokkal, de amíg nincs ilyen a tarsolyban, addig nem kell sarat dobálni sem. :) Nem fekete-fehér a világ. Anyagi, szabályozási (jogi és üzemviteli), környezeti és természetesen egyéni érdekeket kell összeegyeztetni, ahhoz hogy egy beruházás megvalósuljon, amit gyakran hátráltatnak féligazságokkal manipuláló szervezetek. Csak hogy ne írjak durvábbat, vagy ne személyeskedjek.. :)

Bővíteni kell az erőműparkot, mert öregszik, elavul, és nőnek a fogyasztói igények. Sajnos ezzel nincs nagy mese. Viszont létezik egy lehetőség, egy komplex beruházási rendszer, amellyel elodázható az erőművi fejlesztés. Ez pedig a  fogyasztók energiatakarékossági beruházásainak támogatása. Ha a fogyasztó önellátóbbá válik, függetlenedik a rendszertől megtakarítja másik fogyasztó igénynövekedését, ezzel mintegy stagnálásban tartja a rendszert. Megint szánakoznom kell, hogy erre sajnos jellemzően nincs tőke a fogyasztói körökben, és tőke nélkül nincs támogatás sem.. Van még mit finomítani a dolgon.

Továbbá szerintem, fontos lenne decentralizálni az energiatermelést, kis és törpe erőművekkel összekötni 2-3 települést, amelyben hulladék, és biomassza égetéssel (fermentálás+ biogáz égetés), esetleg vízturbinákkal alap igényeket kielégítenénk (közvilágítás, közületek energiaellátása, esetleg lakossági fogyasztók kiszolgálása). Munkahelyeket, és elltásbiztonságot teremt. Ehhez jelentős villamos infrastruktúra beruházások szükségesek, új monitoring redszer, de hosszútávon megérné.  

 Talán már említettem valamikor régen, hogy mennyire gyűlölöm a havat meg a telet.. főleg most, hogy 2 naponta hó lapátolással erősíthetem magam.. jól eldödögök járda takarítás közbe, hogy mennyivel fairebb lenne ha csak azoknak kellene túrni ezt a retket akik akarták, hogy essen.. Nem hallgattatott meg.. Nekem kellett eltúrni. 

Mindez nehezítve egy lökött ebbel, aki nagyon élvezi ezt a nagy havat, és mindent megtesz, hogy minnél nagyobb felületen tapossal le biztos, ami biztos. Néha még hempereg is benne, mert úgy nagyobb területen érvényesül kártékony hatása.. 

Mire végeztünk a mai túrással annyira el voltam már ázva a hótól, hogy igazából totál mindegy volt.. neki álltam hógolyóval dobálni a lüke ebet.. aztán jött a nagy ötlet építsünk hóembert. 

Nos Ő lett Ubul, egy földönkívüliekre hajazó arcú, féktárcsa kalapú, jégcsap orrú hókupac:

Hát nem gyönyörű? :D

Asszem agyamrament az itthonlét... :S

UPDATE: a kutyulim kinyírta Ubult.. először csak megjelölte sárgával, aztán térült fordult és szétfötörte :( na ezért is utálom a telet.. :D

Legelőször is szeretném megköszönni Aninak :)

Igen megtisztelő, és egyben nehéz is, hiszen amint a játékszabályokból kiderül 7 blogot kell tovább ajánlani. Mondhatni nehezen határoztam el, hogy ki legyen az a hét, de nagyjából sikerült. :)

És akkor lássuk mit is kaptunk :)

Használati útmutató, ami ezzel a díjjal jár:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!

2. A logót ki kell tennem a blogomba.

3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.

4. Írni kell magamról 7 dolgot.

5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.

6. Be kell linkelnem őket.

7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.7 dolog rólam. Igyekszem korrekt lenni :)

- Örök hisztis, mindenkivel bajavanos...

- Szeretem a természetet, a környezetemet élhetőnek igyekszem megőrizni, és erre  ösztönözni próbálom a körülöttem élőket is.

- Legnagyobb szenvedélyem a párom :) őt mindennél jobban. :)

- A második nagy rabigám a konyha, édes nyüg :)

- Az apukám mindennél fontosabb, mindig kitartunk egymás mellett.

- A kertem, a virágaim. Hiszem, hogy meghálálják a szeretetet, és megnyugtat ha köztük piszmoghatok, amikor ékesítik az otthonom.

- Nem én vagyok a legszebb, a legkedvesebb, a legviccesebb, a leggyorsabb, a legügyesebb, de messze a legjobb diplomata érzékekkel áldott meg az ég... :)

Kiknek adom tovább?

- Bende

- Zsuuu

- Meow

- He-nek a csox írójának

- FöldlakóEmbernek

- Zoldke-nek

- Zsíros László Róbertnek

- (a nem létező 8. ajánlás Atomé :), de nem tartottam korrektnek, hogy 2x megkapja a díjat :P)

Ani kedvéért, a jobban festő alkotásokat lefotóztam. :)

A múltkori bejegyzésből kimaradt egy rettenetesen fontos hír, méghozzá, hogy virágot bontott az első hóvirág!! Szegénykémet be is lepte a mai havazás, de egy fotó azért dukál az idei év első hőséről :)

És akkor következzenek a gazok. :) Az első rögtön az én egyik falevél csokrom, nem ez a legszebb, és a fotó minősége is a gyatrába tendál, de a jobbakat elajándékoztam, és a telefonom fényképezője nem szereti a benti fényviszonyokat :)

A következő egy személyes kedvenc, a lakás tele van ehhez hasonló helyes  cserepekbe készített asztali csokrokkal: (A képen látható boróka országszerte védett növény, nem szabad leszedni! :P Én is csak azért tettem, mert felénk rogyásig vannak vele az erdők, a lampion virág és a szalmarózsa nem védett (utóbbit későn szedtem le és túlnyílt.. majd idén jobban sikerül) :))

A soron következő gazkompozíció a vázaszenvedélyemhez kapcsolható. Egyetlen egy üres vázám van, arra az esetre, ha véletlenül virágot kapnék.. ami viszonylag ritkán esik meg :( , de erre is fel kell készülni. Az összes többi vázám virágok hegyével van tele, mindenféle útszéli gazok, füvek megtalálhatóak itt:

Akadnak mázsaszám padlóvázák tele hasonló növényekkel.. de talán elképzelhetőek. Ellenben a most következő dolog egyedi lesz a maga nemében. Rettenetesen szeretem a gyöngyfákat. Rengeteget készítettem már a barátaimnak, magamnak. Ennek mintájára született meg a citromfa ötlete. Mivel még csak néhány héjj száradt meg, csak néhány ág állt össze, de ígéretes kezdet :)

Ehhez én vörösréz drótot használok, mert kellően rugalmas, mégis van tartása, könnyű vele dolgozni, és egyszerűen szép.  :) A talapzatának valami szép követ kell még keresnem :)

Kicsit elvesztem, kicsit nem, kicsit nem volt kedvem írni. Pedig lenne miről.. startjelre vár egy energetikás bejegyzés, csak még valami hiányzik. Nem tökéletes. 

5 napja csinálom a neten csak citromkúra néven keringő méregtelenítő, fogyasztó valamit. Igazából ez az eddigi legkönnyebben betartható próbálkozásom. Amúgyis szeretem nyaranta inni a citromos vizet (frissen facsart citrommal), így most sem olyan nehéz, bár most sokkal sűrűbben kell inni. Sokat könnyítettem a recepten, mert nekem a napi 9 citrom egészen biztosan nem menne, úgy hogy egy hétig napi 2, 1 hétig napi 4, és 1 hétig napi 6, aztán majd valamilyen csökkentési struktúra szerint leépítem, valószínűleg fele annyi idő alatt hasonló lépcsőkkel. 

Tegnap megesett 2010 legjobb sztorija. Vagyis gyanus, hogy ezt igen nehéz lesz felül überelni. :)

Bejött egy párocska. A Mester urat keresik, nézze meg a szélvédőjüket, mit lehet vele csinálni, mert itt-ott befolyik a víz, mert eláll az üveg.  (már itt mosoly gyanus volt a dolog) Meg nézte a mester úr. Kiderült, hogy "kicsit" felborultak vele (gyakorlatilag nincs épp porcikája az autónak.. az oszolopok elvándoroltak, persze hogy eláll itt-ott az üveg). Mondta nekik apa, hogy ezt vissza kell hidraulikázni, mert így nem lehet vele semmit kezdeni. 

- Mégis mibe kerülne?

- 10 000 Ft.

- Nem lehetne valamivel megragasztani? Betömni a lukakat? 

- ??? Nem. Nincs mihez ragasztani, tömíteni: 5 cm van az üveg meg a fém között..

- De biztos, hogy nem lehet máshogy?

- Biztos.

- Hát jó, majd visszajövük. 

Értsd: sohanapján. Annyira roncs a kocsi, hogy amúgy is kár ennyit költeni rá.. nem is értem miért cserélték ki a szélvédőt.. vagy, hogy ki volt ez a zseni, aki így berakta :)

Mikor mondta apa, hogy nyissa fel a motorháztetőt, hogy megnézze az alsó tartók, és a váz mennyit  vetemedett, kiderült, hogy a motorháztető beépült a homlokfalba, így nem lehet felnyitni.. 

Azért az az arckifejezés, amit a 10.000 Ft hallatán vágott a delikvens díjnyertes volt. Komolyan nem tudom mit gondolnak egyesek. Attól, hogy egy kocsi öreg, meg szét van hullva kevesebb munka megjavítani, mint egy újat? Drágaságom elépzelte, hogy ide kocog, elmondja mi fáj, apa ugrik és az ő elmeroggyant elképzelsét SZÍVESSÉGBŐL megvalósítja.

Aztán majd jön vissza reklamálni, amikor egy hét múlva elengedi a ragasztás.. mert akkora hézag van, hogy tégla férne közé... 

Talán nem kell nagy logika, hogy kitaláljuk nem magyar volt a pár.  :) 

 A másik nagy újdonságom, hogy kibújtak a krókuszkáim.. :) most már itt kell lennie a tavasznak.. csak nem tévednek ekkorát a virágaim.. ha már a hó alatt kibújtak :)

 Azért azok számára is van egy kis finomságom mára, akiket a rímek nem nyűgöznek le, ellenben egy kiscicásan doromboló gyönyörű vörös csoda igen. :)