Ma a barátnő látogató negyedéves kötelező körömet róttam egész délután, amelynek során megkaparintottam Bebe 10 hetes kis tüneményét :)
Majdnem 3 órán át babusgattam, nem is hagyta magát lerakni egy percre se. Nevetgélt, nézelődött, szundiált, bekakilt.. Anyukája meg örült, h végre egy kicsit pihenhet, nyugodtan főzhet.
Persze néhány órára könnyebb foglalkozni egy ilyen kis csöppenettel, mint 24 órában, de ez csak méginkább megerősítette a vágyamat egy saját kis nevetgélő, sirdogáló, fájós pocijú tüneményre. Apus szerint életkori sajátosság, én meg valahol egy hiányérzet pótlásának érzem... az a lényeg, hogy kell egy baba. :) (De ezt Atinak nem ér megmondani :P)
Az a nagy helyzet, hogy rettenetesen szerelmes vagyok. Vagy még annál is inkább... :) (persze megkímélhetnénk magunkat néhány felesleges körtől.. de legalább nem unatkozunk)
A délután további részét főleg Gabinál töltöttem, kicsit beolvastam, ő pedig nagyon nem vette komolyan amikor azt ecseteltem, hogy könnyen magára maradhat, ha így folytatja a barátságunk sárbatiprását.
Utolsó kommentek