Tüncite-a lüttyös blogger

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Ma kicsit lírai hangulatban vagyok :) 

A fent idézett remek mű a kedvenc versem, mint ahogyan Radnóti is nagy klasszisom. Amikor 8. osztály végén a záróvizsgára készültünk a Radnóti tételt olvastam át még az utolsó percben, és ki is húztam. Azóta is valami különös megmagyarázhatatlan szeretetet érzek a vers iránt. :)

Nem gondoltam volna, de létezik a www.radnotimiklos.lap.hu lenyűgöző. :)

Cs. Varga István elemzésében így ír a versről:

"A keletkezés idején sokan értetlenséggel, fenntartásokkal fogadták a verset. Később pedig, a 60-as és 70-es években olyan gyakran szavalták ünnepségeken, versmondó versenyeken, hogy félni lehetett attól, hogy költői mondandója beleszürkül hétköznapjaink világába, szépsége megkopik, unottá válik. A vers időtálló, korokon túlmutató eszmeiségének, mélyről sugárzó esztétikai értékeinek érdeme, hogy kiállta az idő, a mindent kikezdő filozófiai rossz próbáját."

Abba is fejezem, mielőtt még túl sok olvasót veszítenék el, mert sajnos manapság egyáltalán nem menő téma az irodalom.. :) (Újabb utalás arra, hogy rossz korba születtem.. nicsak ez meg Jannus Pannónius.. Egy dunántúli mandulafáról.. mindent el lehet versekkel mondani :) )

Igyekeztem a címben felhívni rá a figyelmet, hogy ez egy a megszokottól eltérő post lesz.  (Kicsit talán szeretném is a fejfájásom hatására kialakuló maradandó agykárosodásnak hinni :)) Eszem ágában sincs lehúzni,  vagy fújjogni a MÁVra.. (pedig természetesen lehetne, jogosan méghozzá, de ma szeretnék kicsit elvonatkoztatni a szolgáltatótól).

Mikor még Paksra jártam nagyon szerettem a délelőtti buszozásokat, amikor beteg voltam, vagy valami másért ellógtam suliból, és a napsütéses szép időben útra keltem. Valahogy évek óta nem éltem át ezt a remek érzést. Amikor öröm utazni, hallgatsz valami jó kis zenét, nézed ahogy a lábad alatt szaladnak a kilóméterek, lesed az őzikéket akik kinn kevernek még a határban, és egyszerűen úgy érzed, hogy mindegy hová, vagy miért csak menni. Jó menni.

Szerdán reggel mentem vissza Pestre, és elkapott ez az érzés. Csodálatos látvány volt, ahogy ameddig csak a szem ellátott minden hófehér volt, és szinte bántotta a szemet, ahogyan csillogott a hó.

Ma reggel pedig, ahogy álmoskásan suhantunk kifelé (fityfenét suhantunk.. araszoltunk) a fővárosból ismét hangulatom lett. (Tegyük hozzá, hogy elfogytak a vizsgaidőpontok, megtettem minden tőlem telhetőt, leadtam amit le kellett, tehát az összes kockát elvetettem, ettől rettenetesen "megkönnyebbültem". )

Egy szó, mint száz... kellemes volt utazni, egyedül, a fülemben a kedvenc muzsikáimmal, nézegetve a tájat.. érdekes, hogy ennyi év után is melegség tölti el a szívem amikor Rétszilast elkerüli a vonat, mert akkor már itthon vagyok. Az én kis dimbes- dombos Tolnámba :)

Korábban néha szóba kerültek a fejfájásaim, aminek azóta sem ismerik az okát a doktor nénik és bácsik, és az igazat megvallva 1-2 hétig nem is nagyon volt. Múlt héten egyszer kapott el, akkor ki tudtam aludni, de tegnap délután olyan görcsöt kaptam, hogy semmi nam akrt használni. Tájékoztatólag, csak hogy lássuk mindent megtettem: cataflam, quarelin, algopirin, aspirin protect.. 

Ádáz módon kitartott egész éjjel, így aludni alig-alig tudtam. Reggelre a gyógyszereknek hála kikészült a gyomrom, enni se tudtam. (Délután fél 5kor reggeliztem). Reggel 6kor már azért könyörögtem, hogy csapjon valaki agyon. Hiába a masszázs, a gyógyszer.. Ha álltam a szemem akart kiugrani a helyéről, ha feküdtem akkor a tarkóm lüktetett. :(

Egy szó, mint száz mocskosul megkínlódtam. Aztán délután 4 felé egyszer csak csettintésre elmúlt. Én se akartam hinni... 

Ezen egészségügyi zavargások tehetnek róla, hogy ma nincs igazi post. Ellenben egy remek kis anekdotát:

x üzenete (20:43):
Kínában egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott.

Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és még akkor színültig volt vízzel, amikor hazaértek. Míg a megrepedt edényből a pataktól a házig tartó, hosszú séta alatt a víz fele elfolydogált. Így ment ez két teljes évig.
A vízhordó nap, nap után másfél edény vizet szállított a házba.
Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, és tökéletesnek érezte magát. De a szegény törött cserép szégyellte tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, és úgy gondolta, gazdája is elégedetlen vele.
Ezért két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen a te oldaladon teremnek,
míg a másikon nem? 
Ez azért van így, mert én mindig tudtam a
hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden
nap te locsoltad oket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a
gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél
olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Mindenkinek megvan a saját, különleges hibája. Mi mindannyian
törött cserépedények vagyunk. De ezek a hibák teszik az életünket érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s meglátni bennük a jót.
y üzenete (20:44):
na öregem
most győztél meg
baszok én tornázni! 

Nagyon régen ismertem meg ezt az egyszerű ételt.  Ottónál ettem először, és azóta is nagy szeretettel varázsolom az asztalra :)

Rengeteg hagymát üvegesre pirítunk olajon, aztán hozzákeverjük a darált husit, sózzuk, borsozzuk. Egy gondolatnyi őrölt paprika, és némi erős pista.

Egy kis vízzel felöntve átpárolom, majd tepsi aljába teszem a darált husit, és ráhalmozom a krumplit. Fólia alatt átpárolom, majd sajttal megszórva szép barnára pirítom. 

Csalamádéval, vörös borral isteni! :)

Kicsit elszabadultak az indulatok az előző bejegyzés kapcsán, ennek ellenére szeretnék mindenkit ösztönözni, hogy ossza meg a véleményét. Nem váltunk meg világot, sőt legjobb esetben is legfeljebb olvashatja olyasvalaki akinek lenne eszköze változtatni, de ettől még semmi nem fog megváltozni. Sajnos az jellemző a társadalomra, amit a korábbi vitában az öcsém képviselt. Az, hogy homokba dugjuk a fejünket, és elhisszük, hogy olcsóbb a kínai zokni, nem éri meg itthon gyártani (kérdem én, hogy akkor mit éri meg itthon gyártani..?, vagy mi egy feneketlen zsáknak képzeljük magunkat ahonnan csak kifelé tud folyni a pénz?), komolyan elhisszük, hogy az visz előre minket, hogy nonstop vándorlunk, vagy hogy majd az informatika megold mindent (még egy ilyen viszonylag egyszerű dolgot sem tud, hogy neten lehessen tanulni.. ) .. ébredjünk fel. Se az energiatakarékos izzo, se a stand by mód kikapcsolása nem oldja meg az energiaigények generálta problémát. (Sőt abban sem hiszek, hogy a lejjebb tekert fűtés megoldás lenne, mert kaphatóbbak vagyunk a betegségekre, megfázásokra így a megtakarítást a patikában hagyjuk...)

A mobilitás kapcsán (és továbbra is a szénhidrogének vonalán lovagolva) következik a mai témánk. A gépkocsi. Luxus-e manapság autóval járni. Igen. Sőt, napról napra nagyobb luxus lesz. Lassan fel kellene fogni ezt, és úgy használni, mint egy exkluzív cikket. Azaz csak ünnepekre, kirándulásokra elővenni, a hétköznapokban pedig tömegközlekedni.

Ezzel a szemlélettel hamar felmerül, hogy érdemes-e fenntartani? Nem. Sőt, én támogatnám a nyugati filmekben gyakran látható bérlési rendszert. Legyenek olyan szolgáltatók, akik erre szakosodnak, elérhető skálát biztosítva mindenki ízlésének és pénztárcájának. (Ilyesmivel is foglalkozhatnának az adminisztrációs állásukat elvesztők...)

Ennek életképességéhez átgondolt struktúrált tömegközlekedési fejlesztések szükségesek (megintcsak munkahelyek.. nahát..) 

Kicsit vegyük sorra a buktatókat a hosszútávú általános gépkocsi használat kapcsán: 

- drasztikus üzemanyagár növekedés (elég kevés magyarázandó van ezen) 

- bioüzemanyagok terjedése (nem biztos, hogy anyagtechnológiai szempontból szerencsés a ma használatos motorokat ezekkel üzemelteteni (ami az autószerelők számára nem is olyan rossz dolog, hiszen több a javítandó, ezzel nő a munkahelyek száma), de ettől eltekintve is akad még buktató: egyáltalán nem biztos hogy annyira zöldek ezek az üzemanyagok, és komoly veszélyt jelent termelésük az élelmiszer célú gabonák termesztésére...)

- elektromos autók (egyrészt az akkumulátor technika még gyerekcipőben jár, de vannak jó ötletek, amelyek gyakorlati megvalósulásra várnak, illetve vannak elkötelezett nemzetek.., ugyanakkor az elektromos autóknak teljesítménybeli problémái lesznek örök életben...a működtetésükhöz szükséges elektromos energia megtermelésének problémáját pedig talán nem kell túlzottan hangsúlyozni, mekkora gondot fog jelenteni)

- hibrid autók, ideig óráig tudják orvosolni a hagyományos meghajtású és az elektromos autók között a hiányosságokat, de drága technológia.

- hidrogén tüzelőanyagcellás autók: remek hatásfok, jó teljesítmény, manapság már elég biztonságos üzemeltetés, és csillagászati árak

- folyékony metanol, mint üzemanyag (remélhetőleg Oláh György neve ismerősen cseng, ha nem akkor nézzünk utána google-val, hiszen egy magyar ember ötlete lehet a megoldás a szénhidrogének kimerülése után a túlélésre!)

- egyéb meghajtású gépjárművek (fel a kezeket aki nem félne beülni egy olyan kocsiba amiben egy nukleáris akkumulátor ketyegne.. senki? gondoltam. )

Természetesen, mint az élet minden területén az üzemanyagokkal kapcsolatosan is számtalan vegyészeti kutatás erősködik. Kissebb nagyobb sikerrel tudnak már az óceán vizéből előállítani a dízelhez hasonló szénhidrogén koktélt (amit még jószívvel se neveznék megoldásnak).

Hosszútávon én mégis a leginkább az elektromos autóknak és a metanol meghajtásnak adok sanszot, mert mindenképpen akar az ember közlekedni, és alapjaiban véve elektromos áramot szinte bármiből lehet előállítani, ellenben élelmiszert és üzemanyagot viszonylag lehatárolt perspektíván lehet elő állítani. 

Dr. Pálvölgyi Tamás előadásán ismertem meg azt a mondatot amelyikket mottóként tartok szem előtt szakmailag, és igyekszem ezt a szemléletet továbbadni: 

"Egyetlen környezetbarát energia van: a meg NEM termelt!"

Mielőtt valaki kommentelésre adná a fejét szépen kérem, hogy nézzen bele a linkekbe. Nem véletlenül vannak beillesztve, egyik sem hosszú, és mind magyar nyelvű. Ezek ismeretében bátran ötletelhetünk, vitatkozhatunk. :)

 Legutóbb felvillantottam egy fél gondolat erejéig mennyire befolyásolnak minket a szénhidrogének. Miért alakult úgy az élet, hogy ha nem lenne kínai zokni és taiwani tévé, akkor nekünk se zoknink, se tévénk nem lenne?

A csúnya, sötét, elvakult, fanatizmusokkal terhelt sötét középkor és a feudalizmus egyik leghírhedtebb vívmánya volt a röghözkötés.  

Ez a horrorisztikus törvény építő jelleggel hatott a közösségekre, ösztönözte az önellátóságot, a csoportos összejöveteleket, a közös tevékenységet, a segítség nyújtást.. 

(Manapság pedig a fene nagy szabadságunk elszigetel bennünket egymástól, magányossá tesz, és tökéletesen képtelenné arra, hogy ellássuk magunkat és családunkat egy globális szintű katasztrófa esetére.) 

Kiveszett belőlünk a lelkesedés, a kézügyesség, a kreativitás, hiszen mindent készen tesznek a fenekünk alá. A mai babák sírnak, nevetnek, mocorognak, pisilnek, kakilnak... mi benne a játék? Nem kell imitálni a sírást, nem kell mozgatni a karját, mintha kapaszkodna anya után, nem kell hozzá fantázia, hogy elképzeljük mennyi idő után kell tisztába tenni, hiszen egy időzítő tesz róla, hogy egyszercsak kijöjjön, aminek ki kell, és ekkor bömböl is hozzá kicsit, hogy észrevegyük. Mi ebben a játék? Az, hogy megtanuljuk, hogy ha a műbaba elkezd sírni, akkor felállunk a tévé elől, és megnézzük a pelust? Tetszik érteni?

Természtesen nem arra akarok célozni, hogy másszunk vissza a fára, vagy ne lássunk világot. Ez nem megoldás. Evidens, hogy komfortra vágyunk, és a fejlődés nem állhat meg, pláne nem indulhat el visszafelé. Mégis azt mondom, hogy szükségtelen ez a nonstop népvándorlás, ami napjainkra olyan jellemző, és nem biztos ennyire önállónak kellene lennie a tárgyainknak.. semmi önállóságot nem adnak. 

Abszolút felesleges, hogy Döbröközre Siófokról hozzanak péksüteményt, Kurdról kenyeret, és Dombóvárról zsemlét. Van kialakított pékség a faluban, csak nem használják. Pont azért, mert megéri(te) Siófokról.. 

Ugyanígy érthetetlen számomra, hogy az egykori drótfonó épületét ma birka akholnak használják, és a valamikori kerítésfonók a dombóvári üzembe járnak dolgozni innen. Teljességgel felesleges. Még akkor is, ha roppant környezettudatos (spórolós) módon tömegközlekednek busszal, vagy jobb esetben vonattal. 

Hiszek benne, hogy olcsóbb lenne ha csak a késztermék utazna, és a dolgozók nem. Időben és anyagilag is jobban megérné helyben foglalkoztatni a népet. 

Ugyanezt gondolom az oktatásról is. Napjaink fejlett kommunikációja totálisan feleslegessé teszi, hogy én személy szerint minden héten felutazzak Budapestre.. Az előadásokat lehetne interneten közvetíteni, akár egy regisztrációs, zárt rendszerben, és csak vizsgázás céljából, illetve a gyakorlatok idejére felutazni. Még úgy is luxus a heti vándorlás, hogy vonattal megyek.. noha ez a lehetőségek közül a(z) egyetlen  a legkörnyezetbarátabb megoldás. (De kérdem én! Megéri 6 kocsit elhúzni Pestről Pécsre, ha az összes utas elférne egyetlen vagonban? És inkább nem mászok bele a véleményem kifejtésébe se a MÁV, se a BKV nevű pénznyeló feketelyukak kapcsán..)

 Most egészen őszintén! Hány órát töltünk el a számítógép előtt naponta? Én megvallom, hogy átlagosan 6-10 órát is.. Ebbe bőven beleférne 1-2 előadás megtekintése. Szerintem totálisan mindegy, hogy az audmaxban alszom előadás alatt, vagy a neten hallagtva honfoglalózok amíg a professzor leadja az anyagot. Abszolút interaktívan lehetne közben chatelni a többi hallgatóval, vagy egy mikrofon segítségével kérdezni az előadótól.. ezek egyáltalán nem kihívások a mai technikának. Miért van rá mégis szükség, hogy 20.000 hallgatót berángassunk egy közel 50 épületből álló tanítási komplexumba (amelynek tetemes fenntartási költségei vannak), hogy ugyanezt személyesen megtegyék? Így sincs személyes kapcsolat tanár-diák között hiszen megnézem én azt a tanárt aki a 600 fős hallgatóságát személy szerint ismeri... Totálisan felesleges ennyi embernek összeseregleni, számtalan tömeg és egyéni közlekedési eszközt igénybe vennie. Ez pazarlás. Jobb esetben tudom a csoporttársaim egy részének a nevét, de igazából nincs sok kapcsolat közöttünk, néha egy-egy jegyzet kölcsön kérése, vagy egy istentelen nehéz zh kibeszélése (vagy egy-egy komment elejtése egymás blogján). Nincs társadalmi kapcsolatteremtő szerepe az iskoláknak. Vagyis van, csak veszendőben.  (A gondolat menet direkt van kiélezve a felsőoktatásra, természetesen az általános, és közép iskolák egészen más kategóriába tartoznak, abban a fejlődési korszakban szükség van a közösségre, és még léteznek is.) 

Mondhatni a barátaim 80%-val csak a neten keresztük kommunikálok. Néha összejövünk egy-egy bulira, vagy nyaralásra, és ez így is elég jó. Nem hiszem, hogy attól Bendével jobb lenne a kapcsolatom, ha nap mint nap összefutnánk, hogy "Helló, szia na hogy megy a suli? Királyul.. na nagyon jó. ?Meló? Na, szuper. Velem? Hát semmi különös.. idén is megyünk nyaralni.. jó buli lesz.. " Erre tökéltesen megfelel az msn is :)

Vagy említhetném az adminisztrációkat is. Nem akarom elhinni, hogy nem kehetne egytelen adatbázit működtetni, amelybe 14 évesen beregisztrálnának bennünket, és onnantól az adatainkat online változtathatnánk, amellyel a különböző szolgáltatásokat különböző szintű jogosultság osztással nem lehetne elintézni. Azaz, ha én telefont szeretnék beköttetni, akkor a neten kitöltök egy adatlapot, és adok egy jogosultságot a telefontársaságnak, hogy az őket érintő adataimat ellenőrizhessék, majd digitálisan aláírnám a szerződést, és jönnének bekötni a vonalat. Ez ennyire elképzelhetetlen? Számtalan felesleges körtől, várakozástól, idegbajtól kímélne meg bennünket, felszámolva ezerszám a naplopó állásokat. Termelő tevékenységet is folytathatnának ezek az emberek, ami ugye fellendítené a gazdaságot.. 

Visszatérve a röghözkötés kérdésére, ezer féle módon lehetne csökkenteni a pazarlásainkat, csak ehhez átgondolt, szervezett lépsek lennének szükségesek.. 

Ezt kellene sürgősen megtanulni, felvállalni, mert mint ahogyan a Koppenhágai Klímakonferencia is mutatja a vezetők nem hajlandóak a gazdaságot megzabolázni, így az emberek életvitelét kellene racionalizálni. Millószám lennének lehetőségek. Az elkövetkezendő időszakban ezekből a lehetőségekből igyekszem majd fel-fel villantani. 

Már íródik, egy az előzőhöz hasolnó tartalmú, mélységű, folytatás. Természetesen törekszem a hiteles, és sokszínű adatok összegyűjtésésre, rendszerezésére, így még türelmet kell kérnem, ellenben addig is itt egy kellemes kis nóta:

Személyes kedvencem, és ebben a hideg, havas nyavajás időben szerintem egy remek választás. :)

Valódi eufória öntött el, amikor azt a roppant lelkesítő kommentet olvastam Infóstól. Ezért kicsit elgondolkodtam, hogy milyen szemlélet szerint kellene a témában áskálódnom, majd a következőkre jutottam:

Mivel a környezetünkre való extrém nagy hatásunk az ipari forradalmakkal indult, azaz a szénhidrogének különböző formáinak általános hasznosításával, érdemes kicsit jobban megismerni a befolyásukat mindennapi életünkre, életkörülményeinkre.

Az, hogy az ember (és minden állat, növény, élőlény) az idők folyamán életének megkönnyítésén fáradozott evidens. A növények a sivatagban viaszos réteget képeznek a vízveszteség elkerülésére, míg az állatok a hideg égövekben vastag bundát növesztenek, odukba húzódnak, csoportosan vadásznak. Az ősember pedig tanulva a növényektől, és az állatoktól egyarán elindult a technika útján. Kőbaltát faragott, levelekből vízhordó kosarat font ésatöbbi. Így jutottunk el a gépesítésig. Amikor az egyébként már roppant kényelmes életet élő ember anyagilag is meg akarta könnyíteni az életét. A nagyobb haszon érdekében kiváltotta az élő munkát. Ehhez természetesen "passzív" energiabefektetésre volt szükség, aminek hordozóit előbb a fában (mai roppant népszerű nevén a biomassza), majd a fekete földben, azaz a szénben találta meg. Innen már csak egyetlen kicsi lépés hiányzott a fekete arany térhódításához. 

Az általános ismereteink alapján a 19. század fedezte fel ezt a kincset, holott Wiki szerint:

"A kőolaj ismerete az ókorba vezethető vissza, de csak vagy a föld színén való természetes előfordulása, vagy véletlenség (például vízkút fúrása) következtében bukkantak rá. Mezopotámiában gyógyszerként, kozmetikai anyagként, és olajlámpa égőanyagaként használták, az egyiptomiak pedig balzsamozásra. A középkorban a bizánciak és a velenceiek használták tengeri csatákban.

A természetes előfordulásokból gyűjtögetett kőolajat kocsikenőcsként, gyógyszerként, és világításra használták egészen a 19. századig."

Miért is indultam ilyen nagyon messziről? Nem árt, ha körvonalakban van sejtésünk az ok-okozati viszonyokról, így könnyebb megérteni a világ eseményeit.

Itt egy remek írás az olaj történelméről, amelyből megtudhatjuk például, hogy a hiedelmekkel ellentétben, nem a kényelem, hanem a hadakozás hozta meg igazi sikerét a már már elképesztő hatalomra szert tevő gusztustalan masszának. :)

Napjainkban minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nincs olyan termék, vagy szolgáltatás amely valamilyen módon nem függne tőle. Gyakorlatilag életképtelenné váltunk nélküle. Nyugodtan gondoljunk csak a mezőgazdaságra (még a kertem se tudnám művelni, ha nem mennék el megvenni a magokat, amelyeket valahonnan szállítják, amiket valamilyen mezőgazdasági művelés eredményeképpen előállítanak...), és ugyanez igaz az összes termékre. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy milyen drasztikus hatással van még a kenyér árára is..

Mivel maga az auditálás egy igen bonyolult statisztikus feladat, komoly körülhatárolási feltételekkel, és teljes életciklus elemzéssel, még egy ilyen egyszerű termék, mint a kenyér esetében is oldalakat venne igénybe, csupán a liszt összetevőre írnám fel a sort azért hogy lássuk mekkora szeletet nyel el a kenyér árából az olaj.

Liszt:

mezőgazdasági szakasz:
- szántás-vetés
- permetezés
- aratás
- szállítás
- szárítás
- tárolás

örlési szakasz:
- szállítás
- örlés
- csomagolás

végtermék feldolgozási szakasz:
- szállítás
- dagasztás
- sütés
- tárolás

késztermék piaci szakasza:
- szállítás
- tárolás

Majd megvesszük és hazavisszük a kenyeret. Aminek életciklusa jobbesetben a szennyvíztisztító telepen fejeződik be.

Mivel ezek a passzív befektetések korlátos mennyiségben állnak rendelkezésre, és napjainkban már egyre jobban körvonalazódik ezen korlátok közelsége kénytelenek vagyunk lennénk megtanulni élni máshogyan. Természetesen több élő munkával. Nagyon nem füllik hozzá a fogunk valljuk be. :)

Érdekes módon az olajvállalatok igen nagy erőfeszítéseket tesznek (igen, nem tévedés, hiszen ha megnézzük az összes megújuló energiaforrás kutatás finanszírozása mögött valamelyik olajipari vállalat áll, és nem az államilag finanszírozott egyetemek.. ) a helyzet kezelésére. Hiába a lelkes civil kezdeményezés, ha nem fizetőképes, márpedig a legtöbb aktivista csupán a szájával prédikál.. sohasem a pénztárcájával.

Világszerte a leghitelesebb, legtőkeképesebb, és legaktívabb ezen a téren a British Petrol. Az angolos érdeklődőknek figyelmébe ajánlom az alternatív energiákról szóló cikkeiket.

Ha olaj vállalat, akkor természetesen a magyar GDP közel 10%-át adó MOL-t sem hagyhatjuk ki. Természetesen a hazai vállalat is nagy hangsúlyt fektet a fenntartható fejlődés kutatására.

Sajnos az élet nem fekete-fehér. Tudomásul kell vennünk, hogy a fogyasztási igény hozta a jelenlegi helyzetet, és mégis a fogyasztási igényekből származó árbevételek (az állami beruházások a jövedéki adókból, ÁFA-ból..) teremtenek tőkét az alternatív kutatásokra. Ördögi kör ez mindenhogyan. :)

Régen volt már gasztro bejegyzés.. :P

Ma egy már-már klasszikusnak számító végtelenül egyszerű, és mégis incsiklandozó ételt készítettem.

Annak ellenére, hogy a szívem csücske a konyha, mégsem tölthetem ott a fél életem.. sajnos a szürke hétköznapokban nem engedhetem meg magamnak a fél napos főzést. Ezért is szeretem a tejszínes- gombás csirkemellragut. Remekül köríthető rizzsel, vagy tésztával, egyszerű és gyorsan elkészíthető.

A recept nagyon egyszerű, kockára vágott hagymát megpirítom (sok hagymát használok, de nem főzöm el szaftnak), majd beleteszem a kockára vágott csirkemellet, lepirítom majd felöntöm egy kis vízzel, hogy átfőljön a husi. Csak örölt borssal ízesítem (ezt is bőven megeresztem, mert szeretjük a csípős ételeket). Amikor megfőtt a husi hozzákeverem a tejszínes habarást, a gombát (rókagombával egészen varázslatosan feldobható :)), apróra vágott petrezselyem zöldet, és sót ízlés szerint. Ezekkel jól összerottyantom, és máris készen van. Az eredmény önmagáért beszél:

Én most pennével tálaltam, de rizzsel is kiváló étel. Gyorsan elkészíthető, hiszen alig 30 perc kell hozzá, így utolsó pillanatban is megvalósítható. :)

Ha nincs otthon főzőtejszín, lehet tejfölös habarással is készíteni.

Siófokon ettem ennek az ételnek egy változatát, amelyben gyümölcsökkel volt feldobva. Ananásszal, barackkal, szőlővel bátran kiegészíthető.

Jó étvágyat hozzá :) !

Úgy vettem észre, elég régen volt már szó a klímáról, a környezetvédelemről, a környezettudatos életmódról.

Rögtön ajánlanék 2 oldalt, az első a Klíma Klub, amely jó ügyért jött létre, mégis alulpropagálva, mellőzve éli mindennapjait, ám sajnos ebből a mocsárból nem is igen szándékozik kitörni. (Mondom ezt tagként, amikor azt veszem észre, hogy az előadások, rendezvények száma az idő lineáris előrahaladásával exponenciálisan konvergál a nullához.., amikor azt látom, hogy az ötletek, lehetőségek köre nem bővül, és sajnos igen sok banalitást is tartalmaz.) Jogosan vetődik fel a kérdés, miért ajánlom mégis? Elsősorban azért, mert az átlagos emberek információigényének megfelelő mennyiségű, minőség, előadásmódú adat található meg rajta. Így aki ezen alapok után érdeklődést mutat, könnyen tovább kalauzolódik az oldal segítségével. Másodsorban pedig azért, mert hinni szeretnék benne, hogy van értelme az ilyen kezdeményezéseknek.

Érdekességként jegyzem meg, a klímaklubról navigálódtam a www.energiakalad.hu oldalára, ahol ebben a lexikonban a "Veszteség" kifejezésre hívnám fel a figyelmet. (Talán nem újdonság, hogy azt mondom, ne hányjuk tele az internetet baromságokkal, fél igazságokkal ilyen témákba, mert megtévesztő, dezinformáló. )

A másik ajánlatom az ELMŰ gondozásában működő www.energiapersely.hu rengeteg valóban hasznos ötlet, tipp szerepel, többféle témakörben, a teljes háztartási perspektívát felölelve. Itt egy kis apropót emelnék ki, egy tesztet. Igaz, hogy a végletekig debil a teszt, és ezt főleg a végeredmény kiszámolásával éri el, de érdemes néhány kérdésen elgondolkodni. Az első része a fogyasztói szokásainkról informálódik, míg a második szakasz néhány általános, vagy már-már szakmai jellegű kérdést tesz fel. Az értékelés végén engem profi energiatakarékoskodónak tart a teszt, holott szívfájdalom nélkül bejelöltem, hogy 24 fok van a nappalinkban. (Azaz a szakmai ismeretekkel javítottam fel a nem túl profi fogyasztói szokásainkat :))

Mivel továbbra sem hiszem, hogy az olvasók többségét megfogta volna a post, nem írok többet, ám most is fenntartom a lehetőséget.. :

Cáfoljatok rám, és minden kérdésre, érdeklődésre a legmélyebb tisztelettel, legjobb tudásom szerint és őszinte rajongással, elhivatottsággal fogok választ keresni és adni!

A kép innen.

én azt tanultam az általános iskolában, hogy az az ember aki nagy aktív szókinccsel rendelkezik változatosan, esztétikusan tudja kifejezni önmagát, ezzel a kommunikációs partnereiben olyan benyomást kelt, amely egy határozott, intelligens, okos embert vetít ki. összegyűjtöttem néhány kedvenc kifejezésemet:

metropolita: a hétköznapi nyelv úgy használja mint egy városi, nagyvilági életű, világlátott ember jelzőjét, pedig... maga a szó eredetileg azzal a jelentéssel volt használatos, hogy: katolikus püspök, érsek, akinek joghatósága egyházmegyéjén kívüli területekre is kiterjed, vagy olyan görögkeleti főpap akinek az érseknél magasabb a rangja

atlasz: biztosan furcsán nézne ránk a méteráru bolt eladója, ha ezt a puha, egyik oldalán fényes selyemszövetet keressük nála

billió: érdemes megnézni mely országban vagyunk ha ekkora nagyságrendet akarunk kifejezni, mert noha nálunk, angol és német barátainknál ezzel milliószor milliót értünk, francia kollégáink, valamint az egykori SzU-ban mindössze ezer milliónak értik

cinterem: még ha egyesek tudják is, hogy valaha a lovagi termeket  hívták így, azon bizonyára meglepődnek, hogy így hívják a templom körüli temetőt is.

dádé: cigány, mondjuk erre rengeteg szinonímát ismerünk, de hátha jól jön még egy néha ;)

enervált: idegileg gyenge, fásult, kimerült, ernyedt, kiélt, elpuhult

expozé: politikai kérdésekről az országgyűlésnek adott miniszteri tájékoztató, előadás, beszámoló (manapság inkább kabarénak hívjuk a cselekményt.. )

frivol: könnyűvérű, léha, sikamlós, szeméremsértő, tiszteletlen, kegyeletsértő (ugye mennyivel kevésbé lesúlytó a frivol szó? hiszen ez egy trillázó hanglejtésű szó.. :))

glanc: fény, ragyogás

hipotéka: jelzálog, sokkal jobban hangzik magyar megfelelőjénél.

kavalkád: lovas díszfelvonulásként aligaha ismernénk rá.. :)

misz: rossz kedv, lehangoltság.. miszem van

osztéria: egy gyönyörű szó, amelyet a magyar nyelv csúnyán mellőz, pedig szívesen töltjük szabadidőnket helyes kis vendéglőkben, kocsmákban :)

parti: vajon tudjuk-e, hogy ennek a ma már hétköznapi szónak van olyan jelentése is, hogy csak együttesen, egy tételben megvásárolható különféle fajtájú, és minőségű áruk?

poentíroz: kiemel, kiélez, kihangsúlyoz, a műszaki szaknyelvben központoz, központba állít, de akár tétet tennit is jelenthet, ha épp a lóverseny pályán próbáljuk meg a szerencsénket..

recitál: soha nem mondta egyetlen magyartanárnőm se ezt a kifejezést, ha elszavaltam egy-egy Radnótit, pedig mennyivel jobban feldobta volna az unalmas versmondást... :)

sokíroz: megütközést kelt, manapság inkább a "Mounika show" jut eszünkbe a fesztiválozó emberekről..

stambília: nap, mint nap használjuk ezt az eszközt, minden számlán, hivatalos iraton szerepel, és mégis bután néznénk, ha valaki ezzel a szóval kérné a cégbélyegzőnket..

Teddy bear: bizonyára felvontátok a szemöldökötöket, pedig a szótár ehhez az amúgy  ismert kifejezéshez meglepő módon azt a kommentárt fűzi, hogy: műszlból, vagy természetes szálasanyagból készült plüsszerű kelme. ki gondolta volna?

tirannikus: zsarnoki, önkényes.. így belegondolva annyira életszerű a paródia, amelyben a beosztott elküldi a főnökét melegebb éghajlatra virágnyelven, miközben a felettes angyali mosollyal bologatva fejezi ki elégedettségét alkalmazottjának kiváló munkabeszámolójáról...

vizavi: igencsak meghökkennénk, ha egy ártatlan útbaigazítás során ezzel a kifejezéssel segítene át bennünket a szemközti, szemben lévő épületbe, buszmegállóba a megkérdezett.

zsupán: kerületi főnökünket aligha nevezzük nevén ezzel a délszláv eredetű kifejezéssel

remélem jót okultunk ezen a kis válogatáson :) néha nem árt fellapozni az idegen szavak szótárát :)

időtlen idők óta küzd az ember az ízlés kérdésével, sajnos időnként van aki elbukik.. csúnyán elbukik.. (én is... sokszor..  :P bár én jellemzően a tartalom, és annak stilizálása közben szoktam.. :))

1, amitől a leginkább fennakadok.. nem használjuk a sorkizárt funkciót... egyszerűen, nekem a számítógépen fenőttek első egy-páradik generációs tagjának bántja a szememet az a szöveg, amelynek a sorvégei térképmintát ábrázolnak.

2, túl sok szín.. sokat nézelődök különböző korosztályú, célzatú, blogok és oldalak között, és valahogy elrémiszt amikor egy poston belül 3-4-5-sok színben pompázik a szöveg (nem linkelek, mert igazán nem akarok senkit megbántani, úgyis mindenki látott már ilyesmiket.. :))

3, a csúcs a mozgó gif képek, amelyek csillognak, villognak.. és nem csak szöveg dekorációként funkcionálnak, hanem háttérkép, fejléckép, szöveg háttér.. és ebből természetesen a szöveg háttér a legdurvább, mert nem lehet tőle elolvasni, hogy mit is akart közölni a világgal a szerző..

4, agyonreklámozott oldalak.. amikor a banner hegyektől alig tudjuk kikapirgálni a lényeget.. sőt.. ha meg leljük, akkor is egészen biztosan egy linkkel tovább segít bennünket egy kis hírmorzsáért cserébe egy ugyancsak agyon bannolt oldalra..

5, a barokkos körmondatokkal megfogalmazott nagy semmi. (ennek igazi nagymestere (vt) az öcsém.. akinek ha elkezdett mondani valamit, akkor nyugodtan leülhettél vacsorázni, megnézhettél egy filmet a moziba, visszaérve még nem tarott a végén, úgy kellett lelőni, h nyögje már ki, hogy mit akar.. :)) ez is egy igazán idegesítő dolog.. :)

6, a spamblogok.. (ezt most olvastam a wikin :))

a kép innen :)

jó, jó.. tudom, hogy egy picit elkéstem.. de még a héten leszakadhat az ég.. ki tudja... (és még úgyis van itt-ott hó :))

 jelentkezni nem tudom, hogy hol kell, de talán feltalálja magát aki dolgozni akar ;)

nem kommentálok sokat. ez a két zene tölti ki mostanság a napjaim jó részét, egyszerűen olyan muzsikák amire az ember  akarva-akaratlanul megcsavarja a csípőjét főzés, vagy söprögetés közben.. :)

a Rama Lama Ding Dongot, sajnos a gyatra hangminőség miatt nem tudom Rocky Sharpe & The Replays tolmácsolásában megmutatni, de azért linkelek eredeti felvételt, és képet is :)

a K7-el valamivel több szerencsém van, ennek előadó hűsége megvan, viszont a videó egy roppant elmés borító mindössze.. ide is linkelek képet, hátha így felrémlik, h kik is vtak ők..

mint mondottam volt nemrég, mostanában felfedeztem a klasszikusok élvezetét. ezért is gondoltam hogy ezt a rövid videót talán a blog olvasóinak bizonyos hányada is értékeli majd. kicsit ugyan elrugaszkodik a ének-zene órán hallottaktól, de pont ez a szexepilje :)

mivel ez a január 4-e az valahogy mindig olyan közel esett  a karácsonyi ünnepekhez, ezért amióta csak az eszemet tudom el lett sinkófálva a dolog.. nagyobb ajándékot kaptál, nincs nyitva a kedvenc kocsmád, még ki se józanodtam a szilveszterből.,uh máskor ünnepeljünk... valahogy soha nem akaródzott igazán megünneplődni. most se, m most meg a vizsgáimra tanulok :)

mivel már úgyis el van csesződve a nap.. néhány roppant okos idézetet hoztam inkább :)

"A jövő héten nem lehet világválság, már tele a naptáram!"

"A király nemesemberré tehet valakit, de úriemberré nem!"

"A szerelem tűz, de a húsleves nem fő meg rajta!"

"Arany próbája a tűz, bátor emberé a nyomorúság!"

"Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi kitelik tőle!"

"A férfi akkor se mond igazat, amikor beszél, az asszony akkor is hazudik, ha hallgat!"

"A pesszimista ember az, akinek mindig igaza van, de soha nincs benne öröme!"

"Öt perc segítség többet ér, mint 10 perc együttérzés!"

"A hülyeség a hidrogén mellett a legnagyobb mennyiségben előforduló anyag a világegyetembe!"

"A veszekedések nem tartanának olyan soká, ha a hiba csak az egyik félbe volna!"

"Ha kivágtad az utolsó fát, ha kifogtad az utolsó halat, ha megölted az utolsó vadat, rájössz, hogy a pénzt nem lehet megenni!"

"Mindenki a sajtát baklövéseit nevezi tapasztalatnak!"

"Jobban szeretem, ha mindenki utál, mintha színészkednem kell bárki szeretetéért."

és a személyes kedvencem:

"A világ bor nélkül olyan, mint az élet napsütés nélkül."

hát az úgy volt...

hogy ki tudja... sok móka, kacagás, ital, zene, ping-pong, póker, veszekedés, sértődés, nyüglődés, evés, ivás, fennlét.. ami egy átlagos házibulit kísérni szokott. 

rengeteg sok kavarc után, és miután Sütikéék lemondták a meghívást :( elkezdődött az év utolsó napja. valamikor reggel 6 felé. takarítás, pakolás, még egy-két apróság bevásárlása, várakozás, ésatöbbi.

Pati 2kor jött meg, reméltem segít a fasírt golyók és a pogácsa elkészítésében, de ez végül csak részben valósult meg. őt követte Bogyó, majd Edit és Norbi toppant be. Előkerült Ati, majd Juli és Dávid is sorra került 8ig. Később jött még Moncsi, Janó és Tomi, aztán legutolsóként Jocó. így lettünk végül 13-an. mindenki a  konyhában érezte magát legjobban, hiába vt szépen berendezve a nappali...uh ez a házi buli, inkább egy konyha parti vt :)

a móka elsején reggel 7ig tartott, amikor mondtam a még fenn lévőknek, h vagy lefekszenek aludni, vagy elhúznak haza, m én ki vagyok...

aludtunk egy órát, aztán Atival átköltöztünk apa szobájába és délig pihentünk/aludtunk..

akkor kezdtek ébredezni a többiek, majd szép lassan el is szálingózott haza mindenki, és maradt még egy órácskánk Atival, h végre együtt legyünk. :)

túl vagyunk rajta... már majdnem ki is aludtam magam..:) a lakás is kezdi visszanyerni az atom villanás előtti állapotát... :D

itt az év vége, kicsit ideje összefoglalni, hogy mi minden is történt itt. lassacskán, (alig 5 nap) és 23 leszek. tizen pár évvel ezelőtt az egyik naplómban 2010-re olyan célkitűzéseket írtam fel, mint egy diploma, egy férj, talán az első baba, mert mindig is a nagy család híve voltam, imádtam a nagyszüleimmel karácsonyozni, amikor még mázsaszám álltak az ajándékos dobozok a fa alatt.

az akkori tervekből semmi nem valósult meg. ezt egy kudarcnak élem meg, mert lehettem volna szorgalmasabb az egyetemen, és bizonyára találhattam volna olyan pasit, aki nem ekkora fejtörés, mint az én drágaságom, bár ez utóbbit egy percig se bánom. ;)

és akkor nézzük mi minden történt itt 2009-ben.

kezdődött rögtön egy internet megvonással, így az év eleji eseményeket csúszva kommentáltam csak..  :)

megváltozott a kommentelés játékszabálya, csak regelt felhasználók szólogathatnak be tavaly február óta.. :) ez jópár hozzászólót elriasztott, de szerencsére nem mindenkit. :)

akadtak problémáim a postai szolgáltatásokkal, a vasúttal, és a bkv-val egyaránt

akadtak családi konfliktusaim, amelyek során számtalan jó szót, vígasztalást kaptam tőletek, mint Meow ajánlata, vagy Sarkiróka véleménye, de Bendét se felejthetem ki a sorból, aki az az ember, aki 40 év múlva is a barátom lesz, mert számítunk egymásnak. köszönet érte nektek.

számtalan dícséretet, elismerő szót kaptam tőletek, és itt meg kell említenem Anit, aki az a családanya akivé én is válni szeretnék egyszer (minnél előbb :))

szerveződött itt nyaralás, igaz a 10 emberből, alig 5-öt érdekeltek a fejlemények,  :) 

tanultam a vasútról számtalan fontos dolgot, ezt főképp Infós-nak köszönhetően.

elveszítettem kedves öreg kutyusomat, az örök hisztis, mindenkivel bajavanos Picurt, illetve még a tavasszal elcsámborgott a kis cicám, aki azóta se jött haza :(.

premier planba nézhettétek végig az önpusztító életmódomat, volt aki hadakozott is ellene, most már így év végére elmondható, h megszabadultam az elixírtől, iszonyú ritkán, iszom és már nem is ízlik annyira. :)

voltak kisebb, nagyobb válságok, mind alkotói, mind lelki.. túl vagyunk rajta, és ebben fontos szerepetek volt, azzal a néhány őszinte, kijózanító, vagy éppen vígasztaló szóval sokat segítettetek. 

írtam számtalan film kritikát, ezek többsége eléggé lehúzós :) csak 1-2 film okozott olyan eufóriát, h rajongva írjak róla, de azért volt ilyen, pl a Nász-ajánlat

okfejtettem környezetvédelemről, életmódról, társadalmi viszonyokról.

akadt jópár gasztonómiai postom

megosztottam számtalan mókát, érdekes/vicces/ tanulságos videót, könnyed zenét...

küzdöttünk a kollégium csodáival :)

áradoztam a kertemről, de ez akkor sem érdekelte a kutyát se, uh nem linkelek :P

meglátogattam több erőművet, víztározót, szóval szakamailag érdeklődő voltam, rengeteg ismeretet gyüjtüttem az ESZK szervezésében.

huncutkodtunk néha.. de volt hogy esküvői csicskásnak fősegédnek kellett állni ... indult itt nagy üzlet... jelentősen formálódott a zenei ízlésem, sokszor kap el a klasszikus zene hallgathatnék, vivaldi, princess, yiruma, ..

küzdöttem a városlakókkal, erdőztünk,..

mozgalmas év volt. sokat küzdöttünk, és rengeteget alkottunk, sokkal érettebb, edzettebb lettem az életre.

köszönet mindenkinek aki olvasgat, aki kommentel. sokat jelent számomra.

Boldog Új Évet! :)

nagy kavaronc vagyok a témában, fogyasztani szintúgy mint megalkotni. mert ez bizony művészet.. és most itt a szilveszter, a lehetőség, h bemutassam szélesebb körben is a bennem rejlő gasztrokalózt :D

a baileys receptje igen közkedvelt, talán bárki rálel némi keresés után egy barát segítségével ;)

(és ezt a kedvelt női löttyöt amúgy is Sütike csinálta, nem én... :))

amit viszont én varázsoltam az 2-3 igen különleges ínyencség. az első rögtön egy duett, amit jól el is néztem, mert már egy hete pihennie kellene, ahhoz képest az este került csak terítékre az elkészítése. ez pedig a kávé, és kávé-krém likőr.

igazából nem nagy a különbég a kettő között, csupán egy tubus sűrített tej.

az alap annyi, h lefőzzük a kávét, kb fél literrel csináltam, ezt ízlés szerint cukorral felfőzzük sziruppá.. (minnél édesebb, annál alávalóbb itóka, és annál előbb elnyomja a szesz ízét, illatát)  egy csipet fahéjjal, és szegfűszeggel ízesítettem, mert nem könnyű manapság ebben a hipermárket dzsungelben kardamómhoz jutni... (szintúgy lehetetlen feladatnak bizonyult a tejszínes-mogyoró aroma is, ami egy másik helyes kis trükk alapanyaga lett vna :( ) mikor ez a szirup kihűlt (nem válik igazán szirupossá, hiába forralja az ember.. csak egyre méreg erősebb lesz a kávé... :))  egy finom mozdulattal filteren átszűrve már rá is önthetjük az alkoholra.. kb. 3-3,5 dl wiskeyt alkalmaztam hozzá a 7dl-es üvegben. (szóval jó arányban kevertem ;))

a másik üveg természetesen kicsivel kevesebb szeszt tartalmaz, mert mintegy decinyi többletetet jelent a sűrített tej.. ezt igazságosan 2:1 arányban a szirup kárára hányadoltam el.. :) ez utóbbit érdemes hűtőben tartani. 

(fagyira öntve csodálatos.. vaniliával különösen :))

a másik- harmadik likőröm, egy nagyon egyszerű, ámbár igen csalfa itóka lett.. ez a vanilia likőr.

roppant egyszerű, 1,5 dl víz, 20 dkg porcukor, 2 csomag vaniliás cukor a szirup alapanyaga, ha kihült a szirup akkor egy folyékony vanilia aromával kiteljesítjük az ízt (a jobbak heteken át áztatgatják, kapargatják szegény vanilia rudakat, erre nekem se időm, se türelmem.. így is roppant incsiklandozó a végeredmény :))  ezt mintegy 4 dl wiskeyvel tornáztam fel alkoholos frissítő szintre :P  eme itóka hűtve hozza ki igazán az aromáját, remek aperitif, de lehet tőle butulni is, amilyen kis alattomos... :) ennek a fogyása a leglátványosabb az üvegben.. de egyszerűen csodálatos, igen nehéz megállni, h ne kortyoljam meg ha a hűtő körül járok (már van odakészítve pohár nekem, ne kelljen visszelépni érte a konyhába :D) a kép csalókasága a vaku miatt a gyönyörű arany-barna színű ital itt kissé pirosasnak tűnik, nem. ez egy szép konyak színű itóka lesz az aromától. :)

idén kihagyom a klasszikusnak számító gyümölcsökkel turáztatott házipálnikáimat, egyrészt mert kevés a pálinkám, másrészt meg azt már december elején el kell kezdeni áztatni, h a cukor, a fűszerek és a gyümölcs kifejthesse áldásos hatását az amúgy ihatatlan löttyre :)

(éredemes a narancs-fahéj (citromnál inkább gyömbér)- cukor- pálesz kombinációt, vagy ugyan ez meggyel, citrommal, kökénnyel.. a kesernyés, savanykás gyümik a legjobbak a pálinka jellegzetes ízének, illatán elnyomásában :))

remélem meghoztam pár ember kedvét a házi kavaráshoz, sztem sokszor jobb minőséget kapunk, ha tudjuk, h miből készül. :)

ezen is túl vagyunk, lassan elmúlik ez a bolond karácsonyi láz. (ami nekem az idén valahogy kimaradt.. ez a 20 fokos külső hőmérséklet inkább tavaszi nagytakarítás hangulatot hozott, meg kálvárián sétálgatós kedvet, mint fenyő illatú karácsonyi hangulatot..)

pár szóban arról, h mit is alkottam tegnap:

- oldalast és tarját sütöttem, talán még sose sikerült ennyire omlósra, íz gazdagra, szóval tutira

- fűszeres csirkemell brokkolival és sajttal megrakva.. ehhez hasonló étket ettem múlt héten az éttermi randin, és nagyon tetszett.. remekül sikerült ennek a megvalósítása is

- töltött gomba, ez egy klasszis nálunk, Gabi különösen oda van érte :)

- rántott tök, ha valakinek már hús undora lenne

- fasírozott.. na jó, ezt nem én csináltam, csak kivettem a fagyasztóból, és kisütöttem :)

- fűszeres burgonya, ez egy pikáns fűszerkeverékkel ízesített tepsiben sütött kocka burgonya, ízletes, gusztusos és laktató

- francia saláta, a világ egyik legegyszerűbb, mégis legcsodálatosabb körítése

- savanyú paprika, saját gyártmány.. :) erős is és csemege is vt.

- desszertnek egy kávékrémes-tejszínes piskóta vt, illetve túrós és meggyes rétes várta a kihívókat. este 9kor még kellett egy adag rétest sütni, mert Matyi ezt az egy süteményt vt hajlandó megenni, nagy-nagy örömömre, m nem gondoltam, h bármilyen süteményre rá lehet beszélni :) szóval a vacsora revansa a forró túrós rétes vt.. azt hiszem ez már mindenkinek a véget jelentette. :) (valamint a Gabi által készített tiramisu)

jót borozgattunk, jót beszélgettünk.. így kell ezt csinálni :) ha  a szilveszter csak fele ennyire lesz jó, akkor már boldogan halhatok meg :P

én személy szerint betegre ettem magam, de talán mindenki más is.. az egyik legszebb bóknak azt éltem meg, amikor Matyi az oldalassal küzdve teljesen ösztönösen megingatta a fejét.. abban minden benne vt :)

sok-sok dícséretet zsebeltem be, meg is vtam magammal elégedve, h ezt bizony egyedül varázsoltam össze..  :)

fotók sajna elmaradtak, így nem örökültek meg a csodás műveim.. de azért talán el lehet képzelni.. :)

az ajándékokról, Bebéékről, az este hangulatáról nem ez a post szól... :)

Kellemes (húsvéti) ünnepeket! :D

Kicsit összejött az élet, de alapjaiban nem rengeti a földet. Boldog vagyok, mert van egy mindig kitartó apum, néhány rettenetesen jó barátom, akire mindig számíthatok, és egy pasim, akit mindennél jobban..

Holnap pedig ezek az emberek, akiket a legjobban szeretek a világon, egy asztalhoz ülve ünneplik meg a karácsonyt, az összetartozást, a szeretetet.

A fa már várja a vendégeket, és én is :)

korábban vtak az msnes posztok, mostanában pedig a leveles bejegyzések menőznek itt.

úgy alakult, h a sorozatos surlódások eredményeképpen írtam egy levelet kedves szállásadóm fiának, amiben leírtam a véleményem 1-2 dologgal kapcsolatban.

erre fel, az édesanyja felhívott, h közölje költözhetek máshová, mert számára felfoghatatlan, hogy hogy merek ilyen ocsmányságoat írni azok után, hogy szivességet tettek nekem azzal, h kiadták a szállást, illetve főleg, h ennyicske pénzért, amire nincsenek is rászorulva.

a levél így hangzott:

"Kedves Jani!

Csak szeretnék szólni, hogy a párnámat, és a pokrócaimat elraktam, mert nem szeretném, h vadidegenek azokban aludjanak. Nem szeretném észrevenni januárban, h mégis voltak használva. Attól, hogy ott vannak a holmiim, nem jelenti, h szabadon rendelkeztek velük.

Továbbá igencsak jó lenne leszállni erről a ki kinek tesz szívességet dologról, mert nem vagyok meggyőzve róla, h adósod lennék. Ha belegondolsz 4 főre kiadva 60 000 Ft lenne a bérleti díj. Atiék lakása az Örsön, távfűtéssel, ahol minden helyiség fűtött (mindig van melegvíz, nem kell órákat várni egy tusolásra), új nyílászárokkal, amelyek alatt se a havat se a vizet nem hordja be a szél kerül havi 65 000 Ft-ba (+ rezsi). Ezek alapján a 15 000 Ft plusz rezsi egyáltalán nem "szívesség". Úgy hiszem eddig mindig pontosan fizettem, és a teljes összeget. Azt hiszem, hogy vagy annyira értelmes ember, hogy ezen elgondolkodva befejezzük ezt a kérdést. Nem érzem, hogy lenne alapja. Noha azt elismerem, hogy azzal, h nem kértél kauciót úgymond jót tettél velem.

Mivel a lakbért előre fizetjük ki, úgy érzem jogom lett volna, hogy tájékoztass:  az alatt az idő alatt, amíg én nem tartózkodok ott más vendégeket óhajtasz az általam bérelt ágyon elszállásolni.
Nem tudom fordított helyzetben, ha ti bérelnétek a lakást, hogyan tetszene, ha gyanutlanul visszamentek, és idegeneket találtok ott, mivel a tulaj úgy gondolta, h neki most mégis kell a lakása mások számára. A legkevesebbnek azt éreztem volna, hogy előre szólsz.

Egy kicsit el lehet ezeken elmélkedni. Ugyanis az a bizonyos tolerancia, és alkalmazkodási készség amit bennem hiányoltatok szintúgy nincs bennetek sem meg. Sőt, ez az eset remekül példázza, hogy milyen jogtalanul éltek vissza azzal a helyzettel, hogy tiétek a lakás.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket
Lenke"

naszóval nem írom le a véleményem, m rohadtul mindegy. ez van.

annyi minden történt, h fel se tudom sorolni.. volt itt meló minden mennyiségben, romantikus vacsorázós, ágyban reggelizős, hűdeboldogságos romatikusságok, rohanáshegyek, pontlevonások, dícséretek, új barátok, tömegundor, incsifincsi vegyespöri, meg sk forrócsoki, hideg, meg hó. 

a nagytöbbsége ezeknek a dolgoknak úgyse érdekli az ebet se, uh csak egy gondolat erejéig emlékeznék meg róla, h mennyire rühellem a havat. vagyis ez így nem helyes, mert imádon nézni a havas kálváriadombot, sőt szánkózni is szerettem rajta, megmelengeti a kis szívem amikor a meleg szobából kitekintve látom a sűrű, nagy pelyhekben hulló havat, de amikor a 35 centis hóban kell átkeveredni magam a 4 sávos körúton, amikor csuszkálnak a buszok és minden más is, m nem futyja téligumira, amikor térdig kiüti a nadrágom szárát a só, amikor e gusztustalan, feketére taposott, olvadó trutymókos gusztustalanságban csúszkálva kell felmászni a buszra, amelyen 10 körömmel kell kapaszkodni, mert több hó van a padlóján, mint az egész városban, akkor bizony bassza meg azt amire gondolok mindenki, aki ezért verte a nyálát. és ezt tetézi be, ha megjön az ónoseső, ugyanis én hnap reggel haza AKAROK menni. és nem szeretném, ha a hidegben lefagyó váltókon kívül még ez is nehezítené a dolgomat, amikoris 4 táskával felmálházva próbálok meg hazakavarodni hőn imádott vasutunk által vala.

ismét alakított a vasút, természetesen, ilyenkor a decemberi menetrend váltás egy igazi élmény...

már egyszer régebben emlegettem a hülye kis berögzült szokásokat, most is az egyikhez híven megvettem a keletiig a diák jegyet a 16:43-as kapos ic-re. nem tűnt fel, h a helyjegyet már a déliig kaptam.. mert miért is tűnt volna fel. a kalauz se szólt, h kicsit furi a jegykombinációm.. hát szép kényelmesen utazgattam a főváros felé. kelenföldön a 6. vágányra való felhozás kicsit gyanus vt, de eltekintve a 14-5 ös vágány felé, úgy tetszett, h állnak rajta vonatok, hát nem is gyanakodtam tovább...

aztán amikor percek múltán nem a dunát, hanem egy alagút féleséget láttam, akkor kicsit elkezdtem aggódni, h ez a vonat már a 4es metró vonalán zúz majd be a keletibe, vagy csak tud egy rövidebb utvonalat... aztán a déli pályaudvar tábla minden kétséget szerte foszlatot... eztán megnéztem a jegyemet is, és elég izgi vt látni a két különböző végpályaudvar nevét a fecniken...

most néztem meg, 13-ától él az új menetrend.. és ezentúl valóban a délibe közlekedik majd a kapos ic is..

nem bírom felfogni, h miért vasárnap kell menetrendet váltani? h a rutinos utas biztosan beleszaladjon az ehhez hasonló szívásokba??

jah.. h miért tragédia ez? m az összes bkv gyönyör közül a metrót rühellem a legjobban kezdve a szeles mozgólépcsőktől, a sok emberen át, a sötét alagutig sokmindent mondhatnék...

ismét megértem, h a vasúti szakemberek a helyzet magaslatán vtak, és roppant körültekintően tájékoztatták az utasokat.

egy oportós forralt borozós- zsíroskenyér evős lazasággal kezdődött  az est amíg Editre vártunk, aztán indultunk a nappaliba. ott gyorsan megküldtünk 1-2 vodkanaranccsal. kicsit ücsörögtünk, aztán lötyögtünk kicsit, majd a csocsó asztal mellett kötöttünk ki, ahol gyorsan összespannoltunk 2 építész kollegával. az este nagy részét velük töltöttük, jókat küzdöttünk a csocsó asztalánál. Edit be is pasizott, egyébként nagyon helyesen :)

fél kettőkor Patinak mehetnéke támadt, uh a csajok leléptek, így jobb híjján én is utnak  indultam, de a fiúk még rábeszéltek egy maci fröccsre egy közeli kocsmába. /ahol belebotlottunk néhány csoporttársamba, uh egészen jól összejöttünk/ nem tudom mi van ebben a löttyben, de finom. ha valaki tudja, ossza meg velem is :)

zárásig (3) ott beszélgettünk, majd a blahán könnyes búcsú és mindenki haza. mikor megjöttem Pulgi még fenn vt, jót mulatott azon, h milyen jó kedvem van :)

jó kis este vt. néha ráfér az emberre. :)

jaj de régen írtam... :)

volt itt minden.. szombati kreatívkodás Gabi szülinapi ajándékával, ez egy égetett laopkból álló vagányan díszített konyhai füzetke lett a kedvenc kaja és likőr receptjeinkkel, és egy halom üres lappal :)

aztán vasárnap Gabussal mentem Stornyáig, meg ott vtam vele majd 2 órát, aztán Atival jöttünk fel, nála aludtam, majd hétfőn reggel prezentáltam egy jót energiaellátásból. jól ment, nem is kérdezett bele Csilla. örültem neki. :)

aztán egy 8 órás nyüglődés árán megszületett az épület házim, amit csipőből visszadobtak tegnap... :) hála égnek.. úgyis egy élmény ezt kikínlódni... (bár meg kell hagyjam h a nyári túlmelegedés, meg a hmv számítást egyszerűen felszoroztam arányosan az én házam nagyságával... mert ugye vt némi segédletem hozzá... :P szóval, így 7,5 óra után már nem vt nagy kedvem azt is kiszámolgatni.. ezért leegyszerűsítettem a képletet... :P)

a kedd délelőtt gazdaságpolitika tanulással telt, aztán házi leadás, és zh... este pedig rendiztunk Atival.

az alleehoz beszéltük meg a találkát, ahol röpke fél órát vártam rá... m még csak most fektették a villamos síneket a hauszmann utca és a bocskai út között...

ott megvacsiztunk, aztán elndultunk az astoriára, de még bekukkantottunk a Kálvin térre, m én még nem láttam az új aluljárot, és olyan szerencsénk vt, h éppen jött a karácsonyi villi uh mentünk is vele egy kört.. amúgy élőben tényleg iszonyat jól néz ki, a fotókon elég gyengus.. de hát evvan :) mindenkinek ajánlom, h nézze meg élőben ha teheti, egy igazi élmény :) kívül ledes, belül retro...  :)

eztán a siriusba mentünk, ami Atinak is bejött, bemásztunk a szekrénybe, vt pont üres hely.. uh vagány vt a dolog :)

igazi helyes kis randi vt :)

még újság, h olyat teszek idén, amit még eddig csak egyszer próbáltam. vad husi is felkerült a karácsonyi menüre, ha minden igaz őz lesz terítéken. igazi kuriózum, főleg Éva csodás páclevével... :)

meg a megállapodásunk értelmében Gabiékkal kreatív ajándék váltás lesz idén... nem kerülthet pénzbe az meglepi. ez mondanom se kell feladta a leckét, de úgy fest megtaláltam a megoldást, bár azért nem teljesen 0 a költségvetés... de közel áll hozzá, és mégis szép és hasznos lesz ;) persze ez csak ünnepek után árulható el :)

jövő 7en bookline-ozok egy kicsit, m ugye cash az januárba is kell... szóval nagy aktivitást ne várjatok :)  ide még dukál egy ajánló, Husom alkotása...

azért egy kis karácsonyi feelinget még alkotok a blogra... vagyis szeretnék... :)

nem panaszkodok, :) én akartam így ;)

azért a héten 2 kellemes kiruccanásra is sort kerítettem, az egyik kedden volt amikor Ernővel a Sírius teaházat látogattuk meg.. csak jót tudnék róla mesélni, de nem teszem.. mindenki menjen el és nézze meg magának :)

a másik csütörtökön este egy jó kis csavargás Patival, bejártuk a fél várost.. nagyon-nagyon jó volt, és rettenetesen elfáradtam. sőt.. még annál is rettenetesebben.

aztán a péntek hajnali matek zh után szárnyaltam haza, h többek között végre megcsináljam az adventi koszorúnkat, roppant elegáns és egyszerű lett. szeretem az ilyesmit ;) semmi snassz, csak fekete, krém és arany szín. a gyertyatartókat apus csinálta némi szekírozás után :) egy egyszerű 5x5 cm-es lemez átütve egy szeggel, amit belehegesztett, majd egy csapágyház segítségével készített bele egy 4 centis átmérőjű mélyedést, én pedig felhajtogattam a sarkait, és lefestettem. vagány lett.. :) ezen kívül raffia teszi cselessé a gyertyák alját, amely egyben áldásosan el is tereli a figyelmet arról, h nem egyformák egészen a gyertyatartók. ennyi a trükk :)

jövő 7en szerdán túl egy zh, egy prezi és egy házileadáson Patival a szilveszter jegyében való felkészülés címén széttomboljuk magunkat. remélem. :)

Atom blogján olvatam erről az oldalról, amely archiválja az internetes oldalakat. gyorsan bele is kukkantottam, h vajon az én régi blogomból mit őrzött meg. sajnos csak 3 oldalt, és ebből a 3 oldalból is csak egy igazán jó post volt, és ezt most közzé is teszem újfennt. 

(sajnos a legjobb bejegyzések, mint a világfájdalmas Horváth lányos, vagy az eszméletlen msnes agymenések végleg elvesztek azon atracitások miatt amelyek a blog abba-hagyását, új helyen folytatását, valamint végül a régi meggondolatlan törlését eredményezte...)

"sokan ismerik, és sokat unszoltak, h kerüljön fel ide is.

17 éves nagy lány lettem. úgy döntöttem megmutatom, mennyire önálló vagyok, közöltem otthon h lemegyek a balcsira dinnyét árulni a nyárra.  jelentkeztem, felvettek, megbeszéltük a részleteket, időpontot. mondta a nő, h majd a telepen lesz a szállásom, hetente 2-3 alakalommal lehet menni fürödni /én kis hülye a balcsira gondoltam/, napi 3szori kaja van, ésatöbbi ésatöbbi.  lement az évzáró szerdán, tünci vonatra ült pénteken. lementem. hát a villának nevezett központ, egy 1 szintes 2 ágyas nyaraló vt, ahol 8 kisebbségi lakott együtt. kicsit megriadtam, h jaj hová kerültem :S

aztán egy óra várakozás után megjött a főnök asszony, és kivittek a telepre. /többször beszéltem én is és a szüleim is a nővel telefonon, a kutya meg nem mondta vna h nem magyar…/

hát a telep az igazából a 7es út mentén valahol a semmi közepén egy cigány putri. de szó szerint, csak van egy kupac dinnye a közepén. fehér ember csak egy házaspár meg én vtam. hatalmas kegyben részesítettek, választhattam szállás helyet, egy sajátbejáratú putri sátor, amiben csigák másztak a párnán, vagy a lakókocsi a párocskával. megvallom hősiesen, őket választottam, ott talán mégse mászik se csiga se más se az ágyamba. az ajtó mellett egy 50 centi széles akármin aludtam. maga vt az élmény. esett az eső, beázott az a retek.

az esti menü spagetti vt, bár húst nem látott nagyon, csak olajat, de azt dögivel. mondjuk amúgyse vt vevő a finnyás gyomrom a “szakácsnő” kezei által készült ételekre… olyan csodákat tett h csak na.. de nem futok ennyire előre.

lement az éjszaka alig 2 órát aludtam, aztán 5kor ébresztő. mivel a semmi puszta közepén vt a telep kannákba hozták a vizet, az áramot meg úgy imprtálták az egyik közeli büfétől, valószínűleg illegálisan már a kivitelezésből gondoltam…

ki vt reggel téve egy lavór víz, abba mosakodtak meg a népek. nos én egyetlen laza mozdulattal kiöntöttem, mert előttem a srác borotválkozott is a vízbe, gondoltam a habos szőrős vizet mégse kenem a pofikámra. úgy leüvöltötték a fejem, h mit csinálok, mert az egy kincs… ó jaj.. itt már tudtam, h mihamarabb meszelek onnan.

kiosztották a napi ellátmányt, fél kiló kenyeret, meg egy szál főző kolbászt, nyersen. amúgyse eszem meg, de így meg aztán… elég sokat fogytama azon a hétvégén míg ott vtam.

aztán a meló. egész nap ültem az ernyő alatt, napozgattam,  olvasgattam, zenét hallgattam, elvtam. jah, egy kamionos parkoló szélén vt a standom. többen odajöttek hozzám, h csak dinnyét árulsz? az első kettőnél még nem vágtam mire célozgatnak, aztán leesett. vérbe fagytam  kb.

elment a nap, este közöltem h haza akarok menni, természetesen nem értékelték. de ez van másnap kivittek a vonathoz.

az esti menü csülök pöri vt. csirke lábból. /megjegyezném, h kétféle húst ismerek a disznó karajt meg a csirke mellett, semmi mást nem eszek meg…/ ismét éhen maradtam…

olyan apróságokat már nem is említek, h a fürdés alatt azt értették, h bevittek a villára, ahol stopperrel mért 5 perce van az embernek letusolni /egy órát fetrengtem naponta akkoriban a kádban, elég komoly érvágásként éltem ezt meg./ a heti 2-3 meg aztán mindennek a a teteje. wc az erdőben eldugva egy gusztustalanul gondozatlan pottyantós képében vt jelen. hát erről is meg vt a véleményem .

szerencsére megmenekültem.. azóta dinnyét egy évben egyszer legfeljebb.. a balcsi azért maradt, de nem mária fürdő és környéke, hanem Siófok!!!sunshine!! forever.

ez életem sztorija dióhéjban. még elég sokáig ragozhatnám, milyen is vt ez az első nagy önálló ki ha én nem próbálkozás, de ennyi is elég.

hazáig zokogtam a vonaton, dombóváron is még meg vtam zuhanva rendesen. apukám meg napokig nem bírta letörölni az arcáról azt a gusztustalan kárörvendő vigyort… annyit szekáltak érte...

ma már jókat röhögök rajta, akkoriban hónapokig sírtam, ha eszembe jutott "

mivel így évvége felé az idő az amiből a legkevesebb van nekem, csak egy gyors szeánszot tartanék az elmúlt napokról :)

vasárnap a vonaton amellyel jöttem vissza volt egy kis család. apa, anya, és a kis Luca. mint később kiderült Luca a Kaposvár, Budapest - Keleti távot végig hisztizte. olyan szinten durván hangosan, és szívsanyargatóan, hogy  az valami zseniális. (ez egy kb 3 órás út...) 

kincsem mindenért hisztizett, de ha megkapta, mint a túró rudit is, földhöz vágta, aztán sírt hogy meg akarja enni. be akart ülni a babakocsiba, ki akart szállni, utálta a vonatot, mert nem szaladgálhatott.. egy szó mint száz nonstop sírt, meg üvöltözött valamiért. és a szülei (minden elismerésem) hősiesen tűrtek, majd megunja alapon, egyetlen egyszer emelte fel az apja a hangját, bár ez sem segített. a kislány lázasra hisztizte magát mire felértünk.. 

ez csak azért volt érdekes, mert iszonyú fejfájásom lett attól a szőke kis tündértől. :) 

tegnap végre, sok-sok unszolás után sort kerítettem rá, h meglátogassam Kriszti barátnőmet :) kellemes kis este volt, majd a remek időzítésnek köszönhetően 25 percet ücsörögtem a blahán a mekiben, elhesegetve néhány portyázót, mire életem értelme megérkezett :) mire felértünk hozzá már olyan fáradt vtam, h minusz perc alatt bealudtam, először még csak a kanapén, de onnan fel lettem macerálva... :) 

beindult a december, jön a nyüglődés az egyetemen, meg a karácsonyi nyüzsi, és a szilveszteri buli.. :) már nagyon várom, jó kis party lesz ;)

az úgy kezdődött, h édesen andalogtunk Atikával a vörösmarty téren, a karácsonyi vásár színes, izgalmas, és bámulatosan drága forgatagában  amikor is jött a remek telefon, hogy vége. kampó, ennyi volt, nincs tovább, néma csend, vak sötétség, és űr. meghalt a toshiba. apa elzáródott a külvilágtól, én vacakul éreztem magam a tudattól, h nem tudok segíteni, és h úszott a múlt havi keresetem, m most gépet kell venni, hiszen azzal keresi a kenyeret. 

aztán még fáraszottuk egymást meg atit pár kört telefonon, majd mi nyugovóra, ő meg nem tudom mire tért. másnap reggel kezdődött a telefonálgatós, kutatós nyüg, h honnan, mit és mennyiért.  (2 nap alatt meg dupláztam- tripláztam az előfizumat... pedig ebben a hónapban alig telefonáltam, és örültem is, h milyen ügyes vagyok... ennyit erről. :()

aztán estére lett egy ugyanolyan toshiba ajkán. laza 150 km... szerencsére nem mentünk el érte az éjszaka közepén... meg meghallgatásra került a fohász, h ha már mindenáron, akkor ne szart. reggel még bogarásztunk, aztán bementünk az euronics helyi képviseletébe. lehetőségeinkhez és kínálathoz mérten válaszottunk. egy fs amilo Li3710 lett belőle.  

röpke 2 órányi ügyintézés, meg töketlenkedés árán meglett. eztán nagy hévvel haza, meg örvendezve, h hurrá, lesz gép. hamar lelombozott, h ez a gép bizony nem fog holmi ócska xp-vel elmenni, nekem meg nem vt a fülem mögött épp vista, vagy win7 telepítő... uh kis telefonálgatás, meg nyüglődés árán lett egy netes adatgyüjtő belépőm, így le tudtam kérni a nekem kellő adatokat. röpke 5 óra alatt... hűdeprörg az adslllllll... aztán telepítés /ismét rengeteget nyüglődve... és bocs érte ;)/. 

sokminden nincs még rajta, élen az officevel, de már rohadtul unom. msn, böngésző, chat megy.. a többit majd... 

újfennt meg kellett erősítenem önmagam, h igen jó döntés volt letérni az amúgyiscsak pökhendiségből válaszott informatikai pályáról. mert gyűlölöm.

még a statisztika kedvéért: a héten átestem egy nem túl eredményes, értsd megvágott energiaellátás zh-n meg egy görbülő matekon.