annyi minden történt, h fel se tudom sorolni.. volt itt meló minden mennyiségben, romantikus vacsorázós, ágyban reggelizős, hűdeboldogságos romatikusságok, rohanáshegyek, pontlevonások, dícséretek, új barátok, tömegundor, incsifincsi vegyespöri, meg sk forrócsoki, hideg, meg hó.
a nagytöbbsége ezeknek a dolgoknak úgyse érdekli az ebet se, uh csak egy gondolat erejéig emlékeznék meg róla, h mennyire rühellem a havat. vagyis ez így nem helyes, mert imádon nézni a havas kálváriadombot, sőt szánkózni is szerettem rajta, megmelengeti a kis szívem amikor a meleg szobából kitekintve látom a sűrű, nagy pelyhekben hulló havat, de amikor a 35 centis hóban kell átkeveredni magam a 4 sávos körúton, amikor csuszkálnak a buszok és minden más is, m nem futyja téligumira, amikor térdig kiüti a nadrágom szárát a só, amikor e gusztustalan, feketére taposott, olvadó trutymókos gusztustalanságban csúszkálva kell felmászni a buszra, amelyen 10 körömmel kell kapaszkodni, mert több hó van a padlóján, mint az egész városban, akkor bizony bassza meg azt amire gondolok mindenki, aki ezért verte a nyálát. és ezt tetézi be, ha megjön az ónoseső, ugyanis én hnap reggel haza AKAROK menni. és nem szeretném, ha a hidegben lefagyó váltókon kívül még ez is nehezítené a dolgomat, amikoris 4 táskával felmálházva próbálok meg hazakavarodni hőn imádott vasutunk által vala.
Utolsó kommentek