Legutóbb felvillantottam egy fél gondolat erejéig mennyire befolyásolnak minket a szénhidrogének. Miért alakult úgy az élet, hogy ha nem lenne kínai zokni és taiwani tévé, akkor nekünk se zoknink, se tévénk nem lenne?
A csúnya, sötét, elvakult, fanatizmusokkal terhelt sötét középkor és a feudalizmus egyik leghírhedtebb vívmánya volt a röghözkötés.
Ez a horrorisztikus törvény építő jelleggel hatott a közösségekre, ösztönözte az önellátóságot, a csoportos összejöveteleket, a közös tevékenységet, a segítség nyújtást..
(Manapság pedig a fene nagy szabadságunk elszigetel bennünket egymástól, magányossá tesz, és tökéletesen képtelenné arra, hogy ellássuk magunkat és családunkat egy globális szintű katasztrófa esetére.)
Kiveszett belőlünk a lelkesedés, a kézügyesség, a kreativitás, hiszen mindent készen tesznek a fenekünk alá. A mai babák sírnak, nevetnek, mocorognak, pisilnek, kakilnak... mi benne a játék? Nem kell imitálni a sírást, nem kell mozgatni a karját, mintha kapaszkodna anya után, nem kell hozzá fantázia, hogy elképzeljük mennyi idő után kell tisztába tenni, hiszen egy időzítő tesz róla, hogy egyszercsak kijöjjön, aminek ki kell, és ekkor bömböl is hozzá kicsit, hogy észrevegyük. Mi ebben a játék? Az, hogy megtanuljuk, hogy ha a műbaba elkezd sírni, akkor felállunk a tévé elől, és megnézzük a pelust? Tetszik érteni?
Természtesen nem arra akarok célozni, hogy másszunk vissza a fára, vagy ne lássunk világot. Ez nem megoldás. Evidens, hogy komfortra vágyunk, és a fejlődés nem állhat meg, pláne nem indulhat el visszafelé. Mégis azt mondom, hogy szükségtelen ez a nonstop népvándorlás, ami napjainkra olyan jellemző, és nem biztos ennyire önállónak kellene lennie a tárgyainknak.. semmi önállóságot nem adnak.
Abszolút felesleges, hogy Döbröközre Siófokról hozzanak péksüteményt, Kurdról kenyeret, és Dombóvárról zsemlét. Van kialakított pékség a faluban, csak nem használják. Pont azért, mert megéri(te) Siófokról..
Ugyanígy érthetetlen számomra, hogy az egykori drótfonó épületét ma birka akholnak használják, és a valamikori kerítésfonók a dombóvári üzembe járnak dolgozni innen. Teljességgel felesleges. Még akkor is, ha roppant környezettudatos (spórolós) módon tömegközlekednek busszal, vagy jobb esetben vonattal.
Hiszek benne, hogy olcsóbb lenne ha csak a késztermék utazna, és a dolgozók nem. Időben és anyagilag is jobban megérné helyben foglalkoztatni a népet.
Ugyanezt gondolom az oktatásról is. Napjaink fejlett kommunikációja totálisan feleslegessé teszi, hogy én személy szerint minden héten felutazzak Budapestre.. Az előadásokat lehetne interneten közvetíteni, akár egy regisztrációs, zárt rendszerben, és csak vizsgázás céljából, illetve a gyakorlatok idejére felutazni. Még úgy is luxus a heti vándorlás, hogy vonattal megyek.. noha ez a lehetőségek közül a(z) egyetlen a legkörnyezetbarátabb megoldás. (De kérdem én! Megéri 6 kocsit elhúzni Pestről Pécsre, ha az összes utas elférne egyetlen vagonban? És inkább nem mászok bele a véleményem kifejtésébe se a MÁV, se a BKV nevű pénznyeló feketelyukak kapcsán..)
Most egészen őszintén! Hány órát töltünk el a számítógép előtt naponta? Én megvallom, hogy átlagosan 6-10 órát is.. Ebbe bőven beleférne 1-2 előadás megtekintése. Szerintem totálisan mindegy, hogy az audmaxban alszom előadás alatt, vagy a neten hallagtva honfoglalózok amíg a professzor leadja az anyagot. Abszolút interaktívan lehetne közben chatelni a többi hallgatóval, vagy egy mikrofon segítségével kérdezni az előadótól.. ezek egyáltalán nem kihívások a mai technikának. Miért van rá mégis szükség, hogy 20.000 hallgatót berángassunk egy közel 50 épületből álló tanítási komplexumba (amelynek tetemes fenntartási költségei vannak), hogy ugyanezt személyesen megtegyék? Így sincs személyes kapcsolat tanár-diák között hiszen megnézem én azt a tanárt aki a 600 fős hallgatóságát személy szerint ismeri... Totálisan felesleges ennyi embernek összeseregleni, számtalan tömeg és egyéni közlekedési eszközt igénybe vennie. Ez pazarlás. Jobb esetben tudom a csoporttársaim egy részének a nevét, de igazából nincs sok kapcsolat közöttünk, néha egy-egy jegyzet kölcsön kérése, vagy egy istentelen nehéz zh kibeszélése (vagy egy-egy komment elejtése egymás blogján). Nincs társadalmi kapcsolatteremtő szerepe az iskoláknak. Vagyis van, csak veszendőben. (A gondolat menet direkt van kiélezve a felsőoktatásra, természetesen az általános, és közép iskolák egészen más kategóriába tartoznak, abban a fejlődési korszakban szükség van a közösségre, és még léteznek is.)
Mondhatni a barátaim 80%-val csak a neten keresztük kommunikálok. Néha összejövünk egy-egy bulira, vagy nyaralásra, és ez így is elég jó. Nem hiszem, hogy attól Bendével jobb lenne a kapcsolatom, ha nap mint nap összefutnánk, hogy "Helló, szia na hogy megy a suli? Királyul.. na nagyon jó. ?Meló? Na, szuper. Velem? Hát semmi különös.. idén is megyünk nyaralni.. jó buli lesz.. " Erre tökéltesen megfelel az msn is :)
Vagy említhetném az adminisztrációkat is. Nem akarom elhinni, hogy nem kehetne egytelen adatbázit működtetni, amelybe 14 évesen beregisztrálnának bennünket, és onnantól az adatainkat online változtathatnánk, amellyel a különböző szolgáltatásokat különböző szintű jogosultság osztással nem lehetne elintézni. Azaz, ha én telefont szeretnék beköttetni, akkor a neten kitöltök egy adatlapot, és adok egy jogosultságot a telefontársaságnak, hogy az őket érintő adataimat ellenőrizhessék, majd digitálisan aláírnám a szerződést, és jönnének bekötni a vonalat. Ez ennyire elképzelhetetlen? Számtalan felesleges körtől, várakozástól, idegbajtól kímélne meg bennünket, felszámolva ezerszám a naplopó állásokat. Termelő tevékenységet is folytathatnának ezek az emberek, ami ugye fellendítené a gazdaságot..
Visszatérve a röghözkötés kérdésére, ezer féle módon lehetne csökkenteni a pazarlásainkat, csak ehhez átgondolt, szervezett lépsek lennének szükségesek..
Ezt kellene sürgősen megtanulni, felvállalni, mert mint ahogyan a Koppenhágai Klímakonferencia is mutatja a vezetők nem hajlandóak a gazdaságot megzabolázni, így az emberek életvitelét kellene racionalizálni. Millószám lennének lehetőségek. Az elkövetkezendő időszakban ezekből a lehetőségekből igyekszem majd fel-fel villantani.
Utolsó kommentek