Atom blogján olvatam erről az oldalról, amely archiválja az internetes oldalakat. gyorsan bele is kukkantottam, h vajon az én régi blogomból mit őrzött meg. sajnos csak 3 oldalt, és ebből a 3 oldalból is csak egy igazán jó post volt, és ezt most közzé is teszem újfennt.
(sajnos a legjobb bejegyzések, mint a világfájdalmas Horváth lányos, vagy az eszméletlen msnes agymenések végleg elvesztek azon atracitások miatt amelyek a blog abba-hagyását, új helyen folytatását, valamint végül a régi meggondolatlan törlését eredményezte...)
"sokan ismerik, és sokat unszoltak, h kerüljön fel ide is.
17 éves nagy lány lettem. úgy döntöttem megmutatom, mennyire önálló vagyok, közöltem otthon h lemegyek a balcsira dinnyét árulni a nyárra. jelentkeztem, felvettek, megbeszéltük a részleteket, időpontot. mondta a nő, h majd a telepen lesz a szállásom, hetente 2-3 alakalommal lehet menni fürödni /én kis hülye a balcsira gondoltam/, napi 3szori kaja van, ésatöbbi ésatöbbi. lement az évzáró szerdán, tünci vonatra ült pénteken. lementem. hát a villának nevezett központ, egy 1 szintes 2 ágyas nyaraló vt, ahol 8 kisebbségi lakott együtt. kicsit megriadtam, h jaj hová kerültem :S aztán egy óra várakozás után megjött a főnök asszony, és kivittek a telepre. /többször beszéltem én is és a szüleim is a nővel telefonon, a kutya meg nem mondta vna h nem magyar…/ hát a telep az igazából a 7es út mentén valahol a semmi közepén egy cigány putri. de szó szerint, csak van egy kupac dinnye a közepén. fehér ember csak egy házaspár meg én vtam. hatalmas kegyben részesítettek, választhattam szállás helyet, egy sajátbejáratú putri sátor, amiben csigák másztak a párnán, vagy a lakókocsi a párocskával. megvallom hősiesen, őket választottam, ott talán mégse mászik se csiga se más se az ágyamba. az ajtó mellett egy 50 centi széles akármin aludtam. maga vt az élmény. esett az eső, beázott az a retek. az esti menü spagetti vt, bár húst nem látott nagyon, csak olajat, de azt dögivel. mondjuk amúgyse vt vevő a finnyás gyomrom a “szakácsnő” kezei által készült ételekre… olyan csodákat tett h csak na.. de nem futok ennyire előre. lement az éjszaka alig 2 órát aludtam, aztán 5kor ébresztő. mivel a semmi puszta közepén vt a telep kannákba hozták a vizet, az áramot meg úgy imprtálták az egyik közeli büfétől, valószínűleg illegálisan már a kivitelezésből gondoltam… ki vt reggel téve egy lavór víz, abba mosakodtak meg a népek. nos én egyetlen laza mozdulattal kiöntöttem, mert előttem a srác borotválkozott is a vízbe, gondoltam a habos szőrős vizet mégse kenem a pofikámra. úgy leüvöltötték a fejem, h mit csinálok, mert az egy kincs… ó jaj.. itt már tudtam, h mihamarabb meszelek onnan. kiosztották a napi ellátmányt, fél kiló kenyeret, meg egy szál főző kolbászt, nyersen. amúgyse eszem meg, de így meg aztán… elég sokat fogytama azon a hétvégén míg ott vtam. aztán a meló. egész nap ültem az ernyő alatt, napozgattam, olvasgattam, zenét hallgattam, elvtam. jah, egy kamionos parkoló szélén vt a standom. többen odajöttek hozzám, h csak dinnyét árulsz? az első kettőnél még nem vágtam mire célozgatnak, aztán leesett. vérbe fagytam kb. elment a nap, este közöltem h haza akarok menni, természetesen nem értékelték. de ez van másnap kivittek a vonathoz. az esti menü csülök pöri vt. csirke lábból. /megjegyezném, h kétféle húst ismerek a disznó karajt meg a csirke mellett, semmi mást nem eszek meg…/ ismét éhen maradtam… olyan apróságokat már nem is említek, h a fürdés alatt azt értették, h bevittek a villára, ahol stopperrel mért 5 perce van az embernek letusolni /egy órát fetrengtem naponta akkoriban a kádban, elég komoly érvágásként éltem ezt meg./ a heti 2-3 meg aztán mindennek a a teteje. wc az erdőben eldugva egy gusztustalanul gondozatlan pottyantós képében vt jelen. hát erről is meg vt a véleményem . szerencsére megmenekültem.. azóta dinnyét egy évben egyszer legfeljebb.. a balcsi azért maradt, de nem mária fürdő és környéke, hanem Siófok!!!sunshine!! forever. ez életem sztorija dióhéjban. még elég sokáig ragozhatnám, milyen is vt ez az első nagy önálló ki ha én nem próbálkozás, de ennyi is elég. hazáig zokogtam a vonaton, dombóváron is még meg vtam zuhanva rendesen. apukám meg napokig nem bírta letörölni az arcáról azt a gusztustalan kárörvendő vigyort… annyit szekáltak érte... ma már jókat röhögök rajta, akkoriban hónapokig sírtam, ha eszembe jutott "
Utolsó kommentek