Megszámlálhatatlanul sokszor olvastam el az elmúlt években ezt a könyvet. Talán valahol mélyen párhuzamot is vonok magam és a kis Jane között.

A minap hazafelé a vonaton ismét a kezembe vettem, és az első fejezetek kapcsán megint könnyes szemmel olvastam, amikor egy szimpatikus öregúr, aki velem szemben ült, megkérdezte "mi baj kisasszony?". Helen halálánál tartottam éppen.

Mostanában (fogva ezt a feszített tempóra, a túlhajtottságra, és a rengeteg változásra ami van körülöttem) látványosan fogékonyabb vagyok a szomorkás történetekre, és arra hogy alaposan megkönnyezzem ezeket. Határozottan jót tesznek ezek a kis szeánszok. Rengeteg erőt tudok belőlük meríteni, hiszen kicsit kieresztem a könnyeimmel a feszültségeket.  

Kicsit a könyvről: (Wikipédiáról elorozva:)

Az árván maradt Jane Eyre-t szívtelen nagynénje, Mrs. Reed neveli. A Reed-család betolakodóként bánik a kislánnyal, Mrs. Reed gyűlöli, mert meghalt férje érzése szerint jobban ragaszkodott az unokahúgához, mint a saját gyermekeihez. A kis Jane már gyermekként is határozott, heves vérmérsékletű teremtés, aki az ismétlődő büntetések dacára sem alázkodik meg. Az egyre súlyosabb ellentétek miatt a néni végül a lowoodi intézetbe (árvaházba) adja a kislányt. Itt Jane megismerkedik Helen Burns-szel, aki hamarosan jó barátnője lesz. Az intézetben kitört járványnak (melyért egyértelműen a rossz körülmények okolhatók) sok áldozata lesz, és pont akkortájt Helen is áldozatul esik a regényben többször említett betegségének, nagy valószínűséggel az akkoriban kevésbé gyógyítható tüdőbajnak.

Telnek az évek, és Jane-ből művelt, kedves modorú 18 éves kisasszony lesz, és ennek köszönhetően sikerül tanítónőként elhelyezkednie Thornfield Hall-ban. Feladata a kastély urának, Mr. Rochester szeleburdi gyámleányának, Adèle Varens-nak a nevelése. Miközben Jane egyre jobban megszokja a kastély életét, és élvezi az intézet utáni szabadabb életet, a kastély gazdájával, a külföldön tartózkodó Mr. Rochesterrel hónapokig nem is találkozik. A hazatérő gazda érdes, szeszélyes modora sem riasztja el a lányt, kettőjük között a kölcsönös megértés, a barátság, majd a szerelem is kivirágzik. Ám baljóslatú események kísérik kapcsolatuk kibontakozását: a kastélyban néha hátborzongató nevetés töri meg az éjszaka csendjét, titokzatos alak mászkál a folyosókon, és egy alkalommal valaki felgyújtja Mr. Rochester ágyát, aki talán ott is veszne, ha a véletlenül felébredő Jane nem sietne a segítségére.

Jane kibontakozó szerelmének más próbatételeket is ki kell állnia: közte és Mr. Rochester között a korkülönbségen kívül (a férfi már közel 40 éves) társadalmi szakadék is húzódik. Ezt Jane-nek is tapasztalnia kell, mikor együtt látja szerelmét a szép, gőgös, szívtelen, de előkelő Blanche Ingrammal, akit családjával együtt Mr. Rochester vendégül lát a kastélyban. Jane-t a féltékenység és a bánat gyötri, és meggyőződése, hogy Mr. Rochester hamarosan feleségül veszi a szép Miss Ingramet. Eközben új hír érkezik, mely pár hétre visszaszólítja Jane-t a Reed-családhoz: Mrs. Reed haldoklik, és halálos ágyán felfedi Jane-nek utolsó bűnét: a lánynak volt egy nagybátyja, aki szerette volna befogadni és az örökösévé tenni, de Mrs. Reed azt írta neki, hogy Jane meghalt Lowoodban.

Visszatérve Thornfieldbe Mr. Rochester megvallja a lánynak: csak féltékennyé akarta őt tenni Blanche-sal, igazából csak Jane-t szereti. A lány boldogan készül az esküvőjükre, úgy érzi végre örökre révbe ért, ám az esküvő napján váratlan csapás éri: az oltár előtt állva derül ki, hogy Mr. Rochester már nős: a felesége egy jamaicai asszony, Bertha Mason, aki őrülten él Thornfield legfelső emeletén, csak néha szökik ki, és bolyong a házban.

Az összetört Jane elmenekül, napokig bolyong étlen-szomjan, míg egy tiszteletes, St. John Rivers és testvérei befogadják. A lány megpróbál új életet kezdeni: tanít a helyi iskolában és jó barátságot köt a Rivers-családdal. Mindannyiukat váratlanul éri, hogy kiderül: valójában rokonok a madeirai nagybácsi révén, aki tekintélyes vagyont hagy Jane-re, aki azt igazságosan megosztja új unokatestvéreivel. St. Johnnak nagy tervei vannak: misszionáriusnak készül Indiába, és szeretné, ha Jane, mint a felesége vele tartana. A lány azonban nem tudja elfelejteni Mr. Rochestert, így egy év után úgy dönt, visszatér Thornfieldbe.

Megérkezve Thornfield Hall-t leégve találja, és megtudja, hogy az őrült asszony az ő eltűnése után felgyújtotta a kastélyt, és ő maga is meghalt a tűzben. Mr. Rochester is megsérült: megvakult és egyik kezét amputálni kellett, amikor próbálta kihozni a lángok közül őrült feleségét. Immár nincs semmi akadály: Jane Mr. Rochester felesége lesz, aki az egyik szemére visszanyeri a látását, és így már saját szemével gyönyörködhet Jane-nel közös gyermekeikben.

Hőseinek egymásra találása nem a szerelem diadala, hanem a keservesen megszerzett önmegismerés, és a társadalmi helyzetükben bekövetkezett változás (Mr. Rochester nyomorék, Jane gazdag lett) következménye.