Mikor még általános iskolás voltam (azóta is, csak most már másképpen értékelem, más okait is találom), és az anyagi helyzet nem engedte meg a nagyobb luxust, sokszor éreztem, hogy ezerszer jobban vágyom egy ropogos, csöpögő közepű, finoman porcukros kakaóscsigára a nyomorult kis májkémes vagy margarinos zsemlém helyett. (Hogy jött ez? most is éppen margarinos zsemlét majszolok, mert nincs más a hűtőben. Sajnos keveset időzök a koliban, és az óráimról Atihoz szoktam sietni, tehát amikor boltban járok többnyire nem jövök már ide vissza.. most pedig szakad az eső, és eszem ágában sincs ilyenkor elvánszorogni a boltig :)) 

Ma reggel ráakadtam egy cikkre. (nem találtam hozzá jelzőt, mert kicsit lesújtó, némileg igazságosságot tevő, valahol felháborító, közizgató, de leginkább talán időszerű)

Nem szeretnék mélyenszántó gondolatokba mélyedni, pedig lehetne :) csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a gázfűtés Magyarország margarinos zsemléje, ami csettintésre csodálatos, áhított kakaóscsigává változik (ott). :)