rettenetes elkeseredésem van, és épp nem vt jobb ötletem, h kivel osszam meg, hát tessék.
kigondoltam anno november elején, hogy advent alatt menjünk ki Bécsbe, nézzünk szét.
már a jegyeket készültem megvenni a kiszemelt buszra, amikor is életem egyik kollégájától jött a felajánlás, hogy ők is akarnak kimenni úgy is, hát ne menjünk busszal, majd együtt kimegyünk autóval.
vegyes érzelmekkel, de azért örültem. (tanuljatok a hibából, ne adjátok ki magatokat másoknak,m rábasztok)
teltek múltak a hetek, az első időpont (dec 11) elhalasztódott 18-ra, hiszen 11 munkanapra sikeredett. (első elkeseredés)
aztán eljött ez a hét, elkezdtem kérdezgetni, h hogy mint lesz a hétvége (válasz: még megbeszéljük Z-vel, jó nekik a szombat ez vt a szerdai válasz)
aztán felvirradt mára, péntekre és jön a lehangoló email drágaságomtól, h mégse megyünk, m közbejött vmi a kollégának.
mivel a negyed órányi ismétlést nem tartalmazó szitokhegyen már túl vagyok ezt nem írom le, de pár szösszenetet megjegyeznék, amolyan erkölcsi, morális tanulságokat:
- ha vki van szíves egy ilyen nagy ívű ajánlatot tenni, az lesz szíves tartani is magát hozzá, mert már november közepén is limitált számú jegyet lehetett kapni azokra az átkozott buszokra, most 17-én pedig nem is lehet már.
- ha vki van szíves egy ilyen nagyívű ajánlatot tenni, az lesz szíves nem félremagyarázni előtte még két nappal, hogy így meg úgy, aztán meg közölni, hogy rábasztál kishaver.
- ha vki van szíves elfogadni egy ilyen nagy ívű ajánlatot, az lesz szíves magára vetni amikor a fent említett közli, hogy game over.
- ha vki van szíves elfogadni egy ilyen nagy ívű ajánlatot, az lesz szíves legközelebb nem tenni.
- ha vki van szíves elfogadni egy ilyen nagy ívű ajánlatot, az lesz szíves legalább kurvára elküldeni az édesanyába a fent említettet a bejelentést követően így karácsonyi hangulatban, az ünnepek örömére.
ez az antiszociális feelingem már tegnap elkezdődött, mert köztudottan ember és tömeg undorom van, ilyenkor amikor hideg van és jönnek az ünnepek, ilyenkor pedig felettébb, de ezt csak tetézik az olyan tündérvirágok, akik bevágnak az ember elé a zebrán, aztán a villamos peronon megállnak az ember lányának orra előtt (na egy ilyet sikerült is elküldenem tegnap melegebb éghajlatra) vagy az olyan hülye pöcsök, akik a postán csomagfeladáshoz helyben töltögetik ki a papírt, befeküdve a pultba, miközben az aki kitöltött papírral jön, és 1 perc alatt leméretné, kifizetné a kibaszott csomagját negyed órát vár, hogy a korábban említett méltóztasson minden kérdésére kielégítő válaszokat kapva eltávozni az élők sorából (ez esetben a pulton való fekvés nyomta fel az agyvizem inkább, mert parasztságnak tartom itt a kulturált nagy-nagy fővárosban az ilyesmit)
vagy még ragozhatnám kitudja meddig...
szóval tele a hócipellőm azzal hogy az emberek ilyen aljadékok. Boldog Karácsonyt.
Utolsó kommentek