yesterday voltam pakson. see dö MVM's sole nuclear power plant. it was amazing. jól elfárdatam lényegében. voltak mókás jelenetek, szituációk, meg volt arcra fagyós mosoly is, fájó szív meg nosztalgia, meg érdeklődés, meg képeslap, meg sugárkapu, meg atomixes felfegyverzett, vérkomolyan védünk egységek is, meg névsorolvasás, meg isteni ebéd, meg műszakváltás, meg sok sok fenyőfa, meg cicák a generátorházba, meg sok sok fotó /amúgy tilos vt ám.../, meg kérdések, meg lomhaság, meg napsütés, meg technikusok, meg kiégett kazetták, meg zaj, meg meleg, meg magasság, meg hideg, meg a csuda tudja, h még mi nem.
dióhéjban, h azért mégis jelentsen nektek is vmit, először a látogatóközpontot tekintettük meg, ez nem különösebben v
áltozott legutóbbi látogatásom óta, mintahogyan a szoborpark se, sőt a blokkok se vándoroltak közelebb-távolabb a Donauhoz.
ezt követte a biztonsági szolgálat kollegájának első névsorolvasása, miután mindenkinek sikerült azonosítania magát, elbuszoztunk a KGYK-ba, a karbantartó gyakorló központba, ahol bele lehetett mászni a gőzfejlesztőbe, meg megnéztük a reaktor felépítését, egyégeit, hallottunk a szabályzásról, láttunk szétfilézett kazettát, meg miegymás. itt vt egy szitu, ahol így utólag kiderül, h én se vok mindenható, nem ismertem minden eszist :P
KGYK után F1 porta, belépőkártya, meg 3 réteg szekuriti, fémdetektálásos jaj de unom a láogatók okzta többlet nyüglődést beavászkodás az üzemterületre.
jeee, itt elslattyogtunk a 4es blokkhoz, felmásztunk, megnéztük a műszakváltás előtt álló vezénylőtermi műszakot, h unják halálra magukat /amúgy ez egy gusztustalan kis akváriumból történik, mindkét oldalán állatkerti mókusnak érzi magát az ember/, ezután felmésztunk 33 m magasságig, h letekintsünk a föld alá süllyesztett reaktortartályok piros tetejére.innen a gépházba vezetett az utunk, csúcs vt a melegben a zúgó turbinák, és generátorok között lifegni, télleg :) és jó meleg vt, ami eddig nem nagyon vt elmondható, leszámítva a KGYK-t
miután itt is végeztünk és kicsekkoltuk magunkat az üzemi területről, egy fincsi ebéd várt a menzán, amelynek ajtajában fegyveres biztosnági őr védett bennünket a nem tudom mitől, vagy épp tőlünk a nem tudom mit. egy nagyon finom jókai babgulyás és 
császármorzsi elfogyasztásával egészen felfrissültünk.
ezt már csak a KKÁT, azaz a kiégettkazetták átmeneti tározója követte /szerencsére :P/
egy hosszabb-rövidebb szóbeli magyarázás, egy rövid animáció, aztán két kolléga, akik körbevezettek bennünket. ismételt securiti, ráadásul 2x is, egymástól 10 m-re lévő kerítéseknél, aztán forgókapun be, öltözőbe beöltözni, és egy gyors séta a kiégett kazetták felett. érdekes hely, és rettentően hideg. ennyi elég is róla, kifelé sugárkapu, ami eléggé meghosszabbította a kijutás folyamatát...
itt a legjobb a fa jojó vt amit sikerült kivadászni magamnak. a sok kis erőműves erekjém közé ez is faja lesz, bár már elég sok jojóm van :P
ide kattintva körülnézhettek a KKÁT-ban, egy egész jó gömbpanoráma segítségével :)
hazafelé indulás, még egy fájó pillantás az ESZIre, néhány szép emlék felsejlése, és szép lassan álombamerültem. vhol batta magasságában ébredtem.
Utolsó kommentek