tyűű, ma aztán nincs km hiányom... délre jött Ati, ebédeltünk, aludtunk, aztán 3kor nyakunkba vettük a várost
egy laza aquázással indult, ahol kicsit balfasz vtam.. de mindegy végülis... aztán felpattantunk a buszra, le a ferenciek terére, ahonnan a metróval suhantunk tovább az árpád hídhoz, onnan az 1-es villamos repített át bennünket a flórián térre, ahol vmi kacatot vettünk.... majd vissza hasonlóan le egészen a határútig, onnan kisebb kavarc árán ki gyálra*... ott megint vettünk vmi vackot...aztán vissza a nyugatihoz, fel atiékhoz, vissza mégegy talira, ahol eladtunk vmi bizgerét.. aztán meki, utánna blahán könnyes búcsú és mindenki ment amerre látott. én most haza. elfáradtam... iszonyú ez a bkv-zás...
* a buszon amivel mentünk ki gyálra a tömegnyomor melett volt egy tündéri kiscsaj is, szőke kis hercegnő. össze-össze mosolyogtunk, aztán az anyukájának mondta, h "milyen szépen mosolyog a néni" azaz én. meg kellett érte halni.. de rögtön mondtam is neki, h nem vagyok én még olyan öreg, h lenénizzen :) aztán mondta, hogy ha leszállunk, akkor ő is leszáll, mert velem akar jönni... olyan cuki volt... úgy szeretnék már én is .. :)
Ati csak somolygott, de olyan elismerő somolygás vt az... tudod olyan amikor érzed, h elismerik h jó vagy vmiben.. nekem ez elismerése vt annak, h hiszi h jó anya leszek.. ez fontos :) és jóleső érzés.. :)
ennyi országúti kalauzunk műsora mára :)
"ha összefutunk, találkozunk"
Utolsó kommentek