Múlt éjjel, mikor hazakecmeregtem M2-ből egy a kis lelkemnek bájos kérdés várt az egyik fórumon. Méghozzá az, hogy mik is azok a CO2 kvóták, hogyan is működnek.
Az érthetőség kedvéért kezdjük kicsivel messzebbről. Köztudott, hogy a szénhidrogének berobbanása a mindennapjainkban felgyorsított egy (vagy több..) folyamatot, amely jelentős hatással van a Föld klímájára. (Természetesen egyébként is változik, lásd jégkorszakok, földrészek vándorlása, ésatöbbi) Telehánytuk a légkört olyan gázokkal, amelyek egyrészt jelentősen tizedelik az ózonréteget, amely megvéd bennünket, az űrből érkező káros sugárzásoktól, valamint olyan anyagokkal, amelyek felerősítették kéretlenül az üvegházhatást (ami szintén magától is lenne, csak nem ennyire erősen), ezzel napjainkra már érezhető minőségben sikerült befolyásolni a globális klímát, amit a szuper viharok elszaporodása, és a csapadékrendszerek átalakulása jellemez a legszemléletesebben. (Nemrég hallottam a nagy ötletet, hogy hasonló módszerrel kívánják a marsi életet megteremteni, egy mesterséges légkör kialakításával, és felmelegítésével.. még jó, hogy tanulunk a hibáinkból.. )
Az Föld légkörében lezajló folyamat lényege, hogy a légkörben felgyülemlő un. üvegház- gázok (ÜHG) egy burkot képezve a föld felszínéről visszaverődő infra sugarak egy részét nem engedik távozni az űrbe, hanem azokat visszatartják, így okozva a troposzféra és a földfelszín fokozottabb felmelegedését.
Az alábbi táblázatból jól látható, hogy a CO2, mint 1 referenciának definiált gáz GWP–je /Global Warming Potential/ a legkisebb, azonban koncentrációja olyan mértékben haladja meg a többi ÜHG koncentrációját, hogy relatív hozzájárulása a felmelegedéshez 65%-os, s így mint a legjelentősebb ÜHG-t tartják számon.
ÜHG | GWP (molekulánként) | Koncentráció 2000-ben (ppm) | Relatív részesedés a globális üvegházhatásban | |
CO2 | 1 | 365 | 365 | 65% |
CH4 | 21 | 1.72 | 36.1 | 6.4% |
N2O | 206 | 0.312 | 64.3 | 11.4% |
O3 | 2 000 | 0.04 | 80 | 14.2% |
CFC-12 | 25 000 | 0.000503 | 12.6 | 2.2% |
CFC-11 | 12 400 | 0.00027 | 3.3 | 0.6% |
HCFC-22 | 11 000 | 0.00011 | 1.2 | 0.2% |
Amikor az 1970-es években első ízben került elő a gondolat, hogy egy létező problémával állunk szemben elkezdődött az egymásra mutogatás, ami napjainkig nagyjából maradt is. Lényeges lépéseket egyetlen ország, vagy államszövettség sem tett. Még ha jó kis hangzatos reklámokat, kampányokat nyom az Unió, akkor is tudjuk, hogy nincs mögötte gyakorlatilag semmi.
Azzal, hogy kicserélünk néhány izzót, meg betiltjuk a 100W-os égőt semmit nem oldunk meg. Kőkemény megszorítások, és átnevelés kellene a társadalmaknak, amit egyetlen vezető sem vállal fel, inkább ilyen semmitérő lépésekkel próbálják leplezni a töketlenkedésüket.
Visszatérve a kvóta kérdésre, ez is egy remek ötlet. Nagyjából a Kiotói Jegyzőkönyv (1997, Konferencia, 2005 általános ratifikáció, azaz kb. 5 éve van valami jele, hogy létezik a kibocsátás csökkentésére kötelező dokumentum) tudhatja sajátjának. Kiválasztottak egy bázis évet, ez jellemzően az 1990-es év, ami a mi kishazánkra nem érvényes, hiszen ekkor omlott össze a maradék iparunk is, így abban az évben a béka feneke alá süllyedt a kibocsátásunk (ezért az 1985-87-es időszak lett a viszonyítási alapunk, hogy minnél magasabb kibocsátási szinthez képest kelljen csökkenteni...). Ezekre a bázisévekre meghatározták az akkori összes CO2 kibocsátását az országoknak. Ehhez a megállapított mennyiséghez képest kell csökkenteni a kibocsátást, ki-ki a saját vállalását.. (nincs egységes kötelezettség, ha egyet vállalok, akkor egyet kell csökkenteni, ha 97%-ot, akkor annyit. Könnyű nagyot álmondni egy összeomlott országon)
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint Magyarország a bázisidőszakban széndioxid-egyenértékben kifejezve átlagosan 115,682 millió tonnát bocsátott ki évente. 2005-ben ez a kibocsátás mindössze 80,912 millió tonna volt, ami 30,1%-os csökkenést jelent.
Mivel mi 6%-os csökkentést vállaltunk, és gyakorlatilag 30% körül teljesítettünk, maradt 24%-nyi egységünk, amit piacra dobhattunk az olyan országok számára, akik csak papíron akarnak csökkenteni, és gyakorlatilag stagnáló, vagy növekvő kibocsátást produkál, de megvásárolva a mi feleslegünket ők is zöldé váltak. (Remélem azért az érezhető, hogy a dolog megint nem a klímavédelemről szól, hanem arról, hogy hogyan lehet kijátszani a saját vállalásainkat, teljesen gerinctelen módon, és anyagilag jól járni a kérdésen. Egyesek azt képzelik, hogy az a jó a bolygónak, ha anyagilag megéri ez a klímavédelmi hajcihő..)
Ha ezen a roppant szemléletes példán már elkezdtük kapizsgálni a dolgot, akkor rögtön fel is áldozom a tőzsde oltárán a többlet kvótáinkat, és gyorsan eladom. Vagyis adnám, ha kellene valakinek. Ugyanis mi, kedves magyarok a nagy eszünkhöz méltán a potenciális vevővel addig kekeckedtünk, amíg megvette máshonnan. De legalább miénk a tudat, hogy ennyivel is többet tettünk a Földért, mint a vállalás.
A kvóta elosztás elvéről egyetlen mondatban: a bázis évből levont 6%-os vállalással csökkentett, tehát 94%-nyi kvótát kellett szétosztani az iparágak között. (mert a közlekedés aztán nem bocsát ki semmit -1/3 részben bocsát ki CO2-t-... de ez kiotó óta el van felejtve.. mert hallani sem akarunk róla, hogy biciklire, ne adj uram lóra pattanjunk ha dolgozni akarunk..) szóval az ipar főbb elemei: az energia szektor nagyjából a felét tudhatja magáénak, a fémipar egy jelentősen kisebb szeletkével büszkélkedhet, ezt az olajfinomítás követi (3db üzem Magyarországon, de csak Százhalombatta jelentős), és a cementgyártás. A cukoripar is kaphatna néhány %-ot, de mivel itthon ilyen nincs a mezőgazdaság megkapta ésatöbbi kisebb nagyobb ipari tevékenység, amely bocsát ki CO2-t.. kétévente osztozkodnak rajta vállalati szinten.
Az Európai Unióban évente 2200 millió kvótát (1 tonna CO2-nek felel meg) osztanak szét, ebből Magyarország 31 millió egységet kap. Ezen kb. 220 cég osztozik. Ennek 95%-át térítésmentesen osztja szét a környezetvédelmi miniszter, illetve 2012 után a második kiosztási időszakban 90%-ra mérséklődik a térítésmentes hányad.
A tőzsde az egységek kereskedelmét irányítja. Itthon a Vertis Zrt által üzemeltetett euets.com-on léphetünk be a tőzsdére. Itt a felesleges egységek adás-vétele az egész Unióban lehetséges. 2006 áprilisában 30 euró egységáron lehetett vásárolni, míg egy évvel korábban még csak 8 euró volt a tonnánkénti ár. Napjainkban 16-20 euró körül stagnál a piac.
A hazai kiosztásból a legnagyobb kvóta tulajdonosok:
12,2 millió tonna villamos energiatermelés
1,5 mt lakossági és közület táv hő
3,2 mt saját célú tüzelő berendezések, és ipari táv hő
1,6 mt fémek előállítása
1,3 mt olajfinomítás
2,1 mt cementgyártás
Persze valamennyi részét el tudtuk adni a 24%-nyi feleslegünknek, meg is alapították belőle a Zöld Beruházási Rendszert, ami egyrészt közel 2 évig ült a pénzen, másrészt elég érdekes támogatási rendszert dolgozott ki. ..
Szó, mi szó nagyon szép, meg jó a dolog, de csak arra, hogy valaki megtömje belőle a zsebét zsével. Nem akarásnak nyögés a vége, és ez a klímapolitikára tökletesen igaz. Aztán lehet adományokat gyűjteni haiitinek..
Utolsó kommentek