Az ipari forradalmat követő fellendülés, fejlődés, technikai vívmányaink és az el informatizálódás következtében jelentősen átformálódott társadalmunk.
Míg régen, amikor a társasági élethez még a fonóházba kellett járni, amikor még valaki attól volt népszerű és sikeres, hogy jól tudta eladni önmagát. Tartalmas, logikus szerkezetű, megfelelő tempóban előadott, jól hangsúlyozott, gesztikulált, és artikulált módon tudta felkelteni mások figyelmét.
Mivel manapság társasági életet gyakorlatilag vagy a kocsmában vagy a diszkóban lehet élni, háttérbe szorulnak a fentebb felsorolt eszközök. Ezek a helyek vagy nélkülözik a verbális kommunikációt, vagy olyan mértékű hangerőt kívánnak, hogy az torokszorító.
Talán ezért is, vagy azért mert elkényelmesedtünk, és mert bezárták a fonót, a mai ember már otthonról éli társasági életét, ismerkedik, szórakozik.
Lassan el is érünk a lényeghez, mivel az írott szöveg tuning eszközei a kis és nagybetűk, igazítások, fonttípusok, és írásjelek használatával kb ki is merül. Mint korábban kifejtettem, régen ahhoz h vki menő lehessen 8-10 féle eszköz állt rendelkezésére, ezek ismerete és alkalmazásának minősége jellemezte az előadó intelligenciáját.
Ezt az űrt pótolandó jött használatba a smile. A kifejező, a nem kifejező, a vicces, a szép, a csúnya, a gusztustalan, a beteges, a semmilyen, a mozgó, a bújócskázó ésatöbbi.
A mai ember legyen szó emailről, chatről, msnről, üzifalról vagy bármilyen netes fórumról, szinte kivétel nélkül alkalmazza a hangulatjeleket. Ezek a csökött kis mütyűrök hivatottak az informális világban a hangsúly, a mimika, a gesztikuláció, a retorika, a hanglejtés…. Helyettesítésére.
Vajon a sok smiletól úgy érezzük-e hallgatóságként (olvasóként) magunk, mint azok az ámuló lánykák, akik a helyes kondásfiú koca kergető történetét hallgatták a fonóban, olyan igényes, már-már színészi stílusban elődva?
Egészen biztos, hogy nem. Legalábbis én sokszor maradok le, amikor próbálom megfejteni a semmit mondó smilet, melynek jelentése valamilyen pont, pont, vesszőcske típusú karakterhalmaz.
Az informatika gyermekkorában még lehetett kapni smile szótárakat, de az emberi elme roggyantságait nem tudta elég dinamikusan követni, uh fény nélkül maradtunk a sötét elektromos impulzusok működtette felvilágosulásban.
Remélem feltűnt a gyakorlottabbaknak, h nem használtam hangulatjeleket a szövegben, így engem ma nem hívhattok smilizoonak! –ide most egy nyelvét öltögető emotion dukál, amolyan csúfolódásként-
Ui: ha valakinek égető vágya támadni visszaidézni a fonóház hangulatát állok elébe.
Utolsó kommentek