gyors egymás utánban... szombaton beállítottak Sütikémék, h márpedig irány a Balcsi. /olyan jó érzés vt, h el se tudom mondani... / uh elindultunk imádott Siófokom felé.
kicsit élveztük a forróságot, a langyos vizet, a sok embert /nah, ezt csak ők élvezték, nekem tömegundorom van... főleg most h a diétám hatására nem duci a poci hanem kicsit fonnyadtka, mint vmi ezer éves nyanyáé :P :P / nah, de nem is ez a lényeg.. hanem, az a fél liternyi házi baileys amit odafelé Sütikével letoltunk indulóba, meg h végre végre a heteken át csak emailben, meg telón értekezős nyüglődések után együtt lehettünk.. már nagyon hiányzott lükicém :)
aztán mikor elérte a Balcsit is a vihar, még nagyban lubickoltunk, sőt.. szemközt Alsóörs- Füred környékét már javában verték a villámokkal megtűzdelt égi áldások, amikor a Déli parton még csak a szél fujdogált... mivel a vihar úgy tűnt, h kikerül minket lementünk a városba egyet sétálni amíg újra jó idő nem lesz... épp végigértünk a Petőfi sétány forgatagán, meg a jópár ismerőssel való véltlen összefutás okán elszenvedett szevasz-hogyvagy-sehogy-jólvanakkor-szia témákon, amikor megérkezett az utánpótlás. először kicsit hókásás (apukám ezredik hívása: nincs még vihar? jég? időban induljatok ám haza, el se kellett vna indulnotok.. mikorértekmárhaza? győrban már jég tarolt...) meg mennydörgős, villámlós, aztán dézsából szakadós lett a dolog. ki merre látott... 2000 m es síkfutás új egyéni csúcsa.., ésatöbbivel sprint vissza a kocsiba.. még egy kis obizás, meg az elmaradhatatlan iregszemcsei hamburgerezés, és már itthon is vtunk. :)
aztán, mert szép az élet és különbenis hétfőn kiderült, h előzetesen nem kerültem be a koliba, ami kb a végleges eredmény is, m százezredik vagyok a várólistán, és most az elsősök miatt elég kevesen kerülnek majd be onnan... uh néznem kell vmi albit :S
ami elég szomorantyús dolog, mivel ebben az árketegóriában nem lesz....
aztán ezt csak tetézték a családi kellemetlenségek, de ez nem blogtéma :P
uh kicsit elkenődve, meg mittudomisén vegyes örömmel nyugtáztam, h tegnap először a nyár folyamán kinyithattuk a műhelyajtót... nem sok, de vmi ez is :) /olyan igazi utolsó utáni pillanatban elkapott mentőöv, vagy hogy szokták hívni :)/ ez a mocskos műhely :) ez a kis álnok, mindig kihúz minket azért a trutyiléből... de azért kivárja azokat az estéket amikor totál összetörve, idegileg le K.O.-zva kisírtan, elkeseredve térek nyugovóra. nem baj..
ohhh és egy jó hír a végére. eltökéltem h apát leállítom erről a féktelen dohányzásról, főleg most h megint műtét vár rá... és sikerélményem van, a napi 3 doboz, alig egy hét alatt 16 szálon áll... ezzel a lendülettel még egy hét és talán teljesen le tudja tenni.
:)
Utolsó kommentek