tegnap arról íródott egy rövidke bejegyzés, hogy mennyire utálom a tücsköket :)
ugyanis, pár hete eljött vendégeskedni hozzám egyik képviselője népes törzsüknek, aki a szép rendet meghálálandó napokon át ciripelésével tölötte meg, az akkor már kevésbé nyugodalmas estéimet. ami roppantul felháborított, de mivel nem hagyta magát megtalálni a ciripmester nem tehettem sokat, vártam hátha éhen hal, vagy lelécel mielőtt éhenhal. nem tudom melyik következett be, de estéről estére kevesebbet zenélgetett a kinti pajtiknak, míg egyik este már egyáltalán nem zúgott a fejem tőle... (lehet, hogy egy tücsökhullával alszom egy fedél alatt brrr :S)
de itt még nincs vége a történetnek... mert ezek az aprócska, mégis bosszantó lények aztán különös vonzalmat éreznek irántam, amit remekül tükröz a kecó új lakójának, elődjét megszégyenítő fellármázása... ami miatt a múlt éjjel se tudtam aludni... olybá fel van bátorodva ez a kis senkiházi, hogy már nem zavartatja magát akkor sem ha a gép előtt ülve pötyögök... amíg nem kezdek sétafikálni ő békésen ciripel...
Utolsó kommentek