A jogi egyetem záróvizsgáján az utolsó két diák izzad a kihúzott tétele felett. 
- Jöjjön kolléga! - szólítja az egyiket a professzor.
- Na kolléga... Tudja a tételt?
- Háát... Nem jut eszembe semmi. - válaszol a nebuló.
- Hát kolléga, akkor maga nem lesz kolléga.
- Professzor úr! Lehet egy ajánlatom?
- Halljuk!
- Ha fel tudok Önnek tenni egy olyan jogi jellegű kérdést, amire nem tud válaszolni, beírja az ötöst?
- Ilyen pofátlan kérés 40 éves tanári pályafutásom alatt nem volt, de lássuk!
- Rendben. Mi az ami egyben törvényes, de nem jogos, jogos de nem törvényes, és se nem törvényes, se nem jogos?
Pörögnek a kódexek, izzad a professzor úr, de nem tudja a választ.
- Rendben, megfogott, itt az ötös és takarodjon innen!
- Na, halljuk az utolsó mit produkál! - szólítja az utolsó diákot.
- Professzor úr... Én sem tudom ezt a tételt...
- Hát mi van ma itt? - fortyan fel a professzor.
- Rendben... Hallotta az előző diák által feltett kérdést?
- Hallottam - felel a diák.
- Rendben. És tudja rá a választ?
- Tudom.
- Tudja? Akkor ha megmondja, átengedem egy kettessel.
- Rendben. Szóval az, hogy a professzor úrnak van ugye egy 20 éves felesége, az törvényes, de nem jogos. Azt, hogy a feleségét az előző diák kefélgeti, az jogos, de nem törvényes. Az pedig, hogy ezért Ő most ötöst kapott, én meg kettest, az se nem törvényes, se nem jogos...