őszintén szólva ez a mai nap egy nagy marék katasztrófa.
nem tudom minek küzdök meg gürcölök, ha ilyen mocskos, aljas férgek elveszik azt amiért keményen megdologztunk.
miután reggel észrevettük, h kerítésdöntötgetve ellopták a fűrészgépet egész nap pörögtem, de kegyetlenül, és ami még ennél is rosszabb megismertem azt az érzést amitől eddig csak tartottam...amiért kinevettek a többiek
és őszintén szólva félek. sőt rettegek... már régóta bújkál a mumus, és para vagyok, ha egyedül maradok itthon éjjel, de ma minden megváltozott. ez már nem csak para. komolyan félek tőle, mi lett vna ha mégis észrevesszük őket?!? megtámadnak?!?
annak a gépnek az elcipeléséhez 3-4 combos ember kellett, és nagyon módszeresen tudták, h mit kell csinálni, profin elrendezve a kerítés, elvíve a traktorkerék, kitalálva a patakon való átjutás... mi van ha a kutya ugatni kezd?!?
régen az otthonom egy sérthetetlen bástya volt, ma pedig lelakatoltam még a kapukat is. tudom, h nincs semmi értelme, hiszen most is más módon jöttek be, de mégis, az ember próbál küzdeni, védekezni.
ahova egyszer bemennek, oda újra, meg újra be fognak menni.
apa mondta h a héten nem is igen ettek az ebek.. valószínűleg módszeresen szoktatták őket hozzá..
leírhatatlan egyszerűen amt érzek. és az a baj, h totál egyedül vagyok. ...
Utolsó kommentek