nem tudom, hogy rajtam kívűl hányan vallják be, hogy szoktak önmagukkal beszélgetni, meg lelkesíteni magát... én bevállalom :)

iszonyatos hibát követtem el amikor belevágtam ebbe a nyaralásszervezésbe. most úgy áll a helyzet, hogy az eredeti 10 emberből 5 visszamondta, 4 helyre van új ember, egyet még keresünk, de úgy látszik, h ez is megoldódik... nagyon remélem.. szóval ennek a baromságnak hála, meg annak h olyan tökéletesség mániás vagyok, meg egy flúgos, aki szereti előre eltervezni a részleteket, hogy a legkönnyebb, legegyszerűbb megoldásokat megtaláljam, hogy a többségében nem motívált társaságnak fasza kis nyaralása legyen, meg a visszamondott helyeken totál kiborítottam magam. 

ilyenkor azt szoktam mondani magamnak, h "nyugi szivike, megoldódik" meg hogy "hajrá bébi" vagy, amikor úgy érzem h az egész kibaszott világ arra esküdött fel, h velem kicsesszen akkor azzal szoktam vígasztalni magam, h legalább én szeretem önmagam. 

mert azt hiszem ez a legfontosabb dolog, hogy legalább ebben egyetértés legyen bennem :P

sőt, ha olyan ökörséget teszek, aminek egyébként totálisan tudatában vagyok  a következményeivel akkor még bocsánatot is szoktam kérni magamtól, amiért nem hallgattam rá(m) :)

ez is egy ilyen pillanat. soha többé nem szervezek nyaralást, főleg nem úgy h tudom előre, h ki lesz a rizikós, aki utolsó pillanatban visszamondja.