második fejezet ebben a kusza vilgban :)
Nyárspolgár:
ő az aki reggel 6.20-kor fitten ugrik ki az ágyából, reggelije egy kávé és egy pirítós, miközben Népszabadságot olvas majd, hogy időben érjen a munkhelyére 7kor nyakába veszi a várost.
sima öltönye, és politikai beállítottsága minden más emberi lénytől megkülönbözteti a Spiessbürgert. mogorva, és gőgös az utca emberével. az őt leszólító környezetvédővel pedig egyenesen goromba, tudja mi az a papucskállatka, és feleslegesnek tartja a puszta létét is, nem hogy adományozzon a megmentésére, főleg egy kétes hírű csoport által. gorombaságánál már csak cinizmusa nagyobb, mivel vitába száll a dolgát végzővel, kötekedő, és vesébemászó kérdések sorát teszi fel, aztán közli, hogy ő ilyesmire nem fecsérli a pénzét.
megérkezik az irodájába, leellenőrzi, hogy a takarítónő szakszerűen végezte-e a munkáját, illetve hogy minden a helyén van-e, majd összehív egy meetinget, amelyben egy új ipari létesítmény engedélyeztetésének feladatait osztja ki beosztottjai között.
délben egy remek étteremben ebédel, majd külföldi befektetőkkel koktélozik a Citadellánál épült egyébként jogtalanul üzemelő bárban.
miután elvégezte dolgát, bepattan a kocsiba és kihajt a szigetre, fut néhány kört, hiszen fontos a fittség...
odahaza finom vacsora, és egy kádnyi forróvíz várja megfáradt testét.
az Áldozat
ő egy szegény vidéki nő, akit egy a Nyárspolgárhoz hasonlatos életvitelű ügyvéd egy elfeledett rokon örökségének ürügyén felrángat a nagyvárosba, ahol ő rettentően elveszett, tétova.
a hajnali kelés ugyan nem okozott nehézséget, de a vonat kattogása, zúgása egészen elfárasztotta az út során.
a pályaudvaron egy újságostól kér segítséget, mivel is induljon a keresett cím felé, villamost ajánlanak neki.
az MZs-n fut bele a környezetvédőbe, aki meg sem akarja hallani szegény kérdését, hogy merre van az az utca, csak hadarja a papucsállatka fajának elvesztésének tragédiáját, majd mikor egy pillanatra kifullad belőle a szó Áldozata inkább a kezébe nyom némi pénzt, csak had szabaduljon, és inkább egy hajléktalanhoz fordul kérdésével.
az ügyvéd természetesen lekezelően viselkedik a nővel, aki elkésik, sőt lenézi vidéki mivoltáért, mert nem ismeri a nagyvárost, az itteni életritmust, az életstílust.
miután kiderült, hogy az örökség amiért felcitálták ide annyit sem tesz, mint a költségei csalódottan kullog haza a szüleihez, férjéhez, és gyermekeihez.
megeteti a disznókat, majd a napnyugtával elteszi magát másnapra.
Utolsó kommentek